home 2024. július 19., Emília napja
Online előfizetés
Kiscsősz, a követendő példa
Tóth Lívia
2023.04.02.
LXXVIII. évf. 13. szám
Kiscsősz, a követendő példa

Nagyszabású konferenciával ünnepelte meg fennállásának huszadik évfordulóját a magyarországi, kiscsőszi Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület. A Hagyományőrzés, hagyományteremtés című programra az egész Kárpát-medencéből és a diaszpórából is érkeztek vendégek. A jeles esemény fővédnöke Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára volt.

Kiscsősz, a csodafalu, avagy az apró óriás, egy kis ékszerdoboz Veszprém vármegyében, a Hunyor-patak mentén, ahol a múlt találkozik a jelennel, az emberi kéz teremtette környezet harmonikus egységben fér meg a természettel. Igaz, hogy a neve is ezt sugallja, de valóban egy pici településről beszélünk, melynek mindössze három utcája, hatvan háztartása és alig száz állandó lakosa van. Mégis, már a megérkezés első pillanatában, hazainduláskor pedig még inkább azt érezzük, hogy ide vissza kell jönnünk. Van itt alkotóház, faluház, táncház, könyvtár és archívum több ezer példányos zenei és táncművészeti gyűjteménnyel, kalotaszegi cifraszoba, Kultúrpajta… Az állatállományban a már megszokott négylábúak és szárnyasok mellett szürke marhával, lovakkal és bivalyokkal is találkozhatunk.  

Az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület két évtizede tartó közösségszervező munkája immár fogalommá és követendő példává vált, hiszen feladatának tekinti a népművészet értékfeltáró, -közvetítő és -örökítő szerepének megismertetését, támogatását az anyaországban, a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyarság körében. Ennek köszönhetően Kiscsősz igazi központtá nőtte ki magát helyi, regionális és országos szinten is. Egy tucat közösségnek, színjátszóknak, tánccsoportoknak, sportegyesületnek, kézműves-alkotóműhelyeknek, alapfokú művészeti iskolának ad otthont, és évente több ezer ember keresi fel programjait, például a híres Pajtafesztivált. Csoóri Sándor akár róluk is mondhatta volna: „Hinni valamiben még nem megoldás, de a megoldás kezdete.”

 

Család, munka, vallás, ünnep

Csermák Zoltán, a Hagyományok Háza munkatársa és a konferencia fő szervezője szerint is valóban csodáról beszélhetünk, hiszen Kovács Norbert — Cimbi, az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület elnöke egy poros, fogyatkozó, talán már halálra ítélt faluból kulturális központot hozott létre. Jelenlegi világunkban, amikor egyre inkább a gagyi válik értékké, oda kell figyelni arra, aki kultúrát teremt.

— A tanácskozás a család, a munka, a vallás és az ünnep hagyománya köré szerveződött. Ez viheti előre a jövőnket, és ha a gyerekeinknek, unokáinknak célt szánunk, akkor e négy dolog mentén tudunk elindulni. Nekem is van két fiam meg hét unokám, és büszke vagyok rá, hogy a gyermekeim templomba járók, ünnepeken együtt van a család, senki nem hagyta el a hazáját, a munka pedig átszövi az életüket.

A bevezető előadást Kovács Norbert — Cimbi, az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület elnöke tartotta meg, aki szerint a helyi kulturális élet lehet az alapja a vidék megmaradásának, fiatalítani kell ugyanis a települést és a kistérséget is. Kiscsősz valóban egy csodálatos sziget, ahol a hagyományőrzés nem alakul át kirakattevékenységgé, hiszen nemcsak infrastruktúrával, hanem gazdag és változatos tartalommal is bír.

Kiss Szabolcs, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Kultúráért Felelős Államtitkárságának főosztályvezetője köszöntőjében kiemelte, a közösségek és benne az emberek sokkal erősebbek, ha ilyen szemléletmód veszi körül őket. 

Kovács Zoltán országgyűlési képviselő a konferenciát megnyitva a családokat, a helyi kis közösségeket az utolsó védőbástyáknak nevezte, a kiscsőszi missziót pedig rendkívül jelentősnek tartja.

Pekár István újságíró, a Duna Televízió volt elnöke A paraszti hagyomány: a munka, Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti református lelkész pedig A megélt hagyomány a közösségben címmel értekezett, majd a rendezvény első napja Tóth Péter Lóránt versvándor és Kálló Béla színművész Szabadságharc című előadásával ért véget.

 

Hagyományaink bölcsői

A második nap zsúfolt, de rendkívül izgalmas és érdekes programját Both Miklós, a Hagyományok Háza főigazgatója indította, aki az intézményre vonatkozó átalakulást és kapcsolódásokat ismertette.

— Van nekünk egy hatalmas módszertani központunk, 35 fő, aki szigorúan szakmai területen végez kutatásokat, valamint képzéseket, minősítő rendszereket működtet. De ha azt, amit ők kitalálnak, csak belterjesen üzemeltetnénk, akkor olyanok volnánk, mint egy budapesti művelődési ház. Ezért a hálózatosodás arról szól, hogy a szaktudást eljuttassuk a legkisebb falvakig, de azt is értenünk kell, mi történik a terepen. Vagyis párbeszédről beszélünk, és olyan nagy koordinációs tematikákról, amelyek valamilyen módon ezt az egész ügyet egybe tudják kovácsolni — nyilatkozta a főigazgató, és azt is hozzátette, a legfontosabb tervük jelenleg a megyei, vagyis a kis-magyarországi hálózatuknak a megerősítése, összehangolása, mert aránytalanságokat éreznek. — Fontos lenne kiépíteni egy úgynevezett őrlángrendszert, melynek az a lényege, hogy olyan támogatást, segítséget kapjanak a mesterségek művelői, hogy a működésüket legalább alapszinten tudják folytatni ebben a nehéz gazdasági helyzetben, és ne legyenek pályaelhagyók. A legnagyobb gond az lehet, ha az eddig kiépült vagy szépen épülő népművészeti mozgalmak megszakadnak.

Dr. Havasi János, a Duna Médiaszolgáltató tanácsadója a családi hagyományról szólt, majd a Hagyományaink bölcsői című kerekasztal-beszélgetések következtek. A téma kapcsán Erdély, Felvidék, Kárpátalja és Délvidék jeles médiaszemélyiségei ismertették tapasztalataikat.  

Sándor Ildikó néprajzkutató, a Hagyományok Háza közművelés-módszertani, tudományos szakmai vezetője Őrizzük vagy ápoljuk? Hagyományőrzés széljegyzetekkel címmel tartott előadást, majd Héra Éva, a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség elnöke ismertette tevékenységüket. A hagyományőrzésről a diaszpórában dr. Szabó László Zsolt, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság igazgatója és Magyar Kálmán néprajzi gyűjtő (New Jersey) beszélt.

A jelenlévők megtekintették Váradi Levente fotográfus különleges módon installált szabadtéri kiállítását, és megismerkedtek a Bölcsőnk a jövő című könyvvel, mely a hagyományok helyi éltetőinek a szavak és a fotográfiák erejével állít emléket.

A záróesten a Kultúrpajtában a helyi gyermekek, valamint a Bozót néptáncegyüttes mutatkozott be, majd a Fordulj Kispej Lovam néptáncegyüttes az Üzenet haza című verses-dalos-táncos összeállításával bűvölte el a tanácskozás résztvevőit. Ez egy újabb volt azoknak a csodáknak a sorában, amelyeket addigra már megtapasztaltunk Kiscsőszön.

„Az ősi hagyaték ereklyéje ma fegyver is, mely jövendőt biztosít a nemzetnek, ha magára talál általa, és él a hatalmával” (Wass Albert).

Fényképezte: Tóth Lívia

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..