A gyenge Európa mindkét fél érdeke

Miközben Európa gőzerővel semmisíti meg önmagát, a világpolitika főszereplői újabb nemzetközi manőverekbe kezdtek. Kétségeink azonban ne legyenek, Oroszország és az Egyesült Államok számára Európa sorsa nem különösebben megrendítő. Sőt mindkét félnek elsősorban egy jövőbeli gyenge Európa az érdeke. Vlagyimir Putyin államfő utasítására Oroszország nem a menekültválság enyhítésének érdekében bombázza Szíria bizonyos részeit, mint ahogyan az Egyesült Államok sem véletlenül passzív az Iszlám Állammal szemben. A legújabb orosz—amerikai konfliktus a szuperhatalmak pozíciójának megerősítéséről és legkevésbé sem a már-már világméretű népvándorlás megállításáról szól. A Washington és Moszkva közötti háború évek óta várható volt a szíriai polgárháború kapcsán. Az ellentétek ugyanis rendkívül élesen kirajzolódtak az utóbbi négy esztendőben. A két nagyhatalom közül az egyiknek a felkelő-, illetve ellenzéki erők hatalomátvétele, a másiknak pedig a Bassár el-Aszad szíriai elnök vezette kormány túlélése az érdeke. A szíriai helyzet azonban jóval bonyolultabb. Az Egyesült Államok támogatását élvező Szabad Szíriai Hadsereg, mely dezertált katonákból és fegyveres civilekből áll, akarva-akaratlanul is különféle terrorszervezetek térfelére került az utóbbi években. Bár az Egyesült Államok a lázadókat éveken át ártatlan, békés tüntetőkként próbálta bemutatni, a felkelők ugyanúgy kezdeményezték a különféle ütközeteket és harcokat a kormányerők ellen, mint más esetekben a kormányt támogató katonai erők. Ráadásul az Al-Nuszra Front és az Iszlám Állam polgárháborús szerepét továbbra is homály fedi. A terrorszervezeteknek, akárcsak az ellenzéki erőknek főként a kormány megdöntése a céljuk. A közös és az elkülönülő szálakat pedig a hónapok, illetve az évek múlásával egyre nehezebb kibogozni.

Az oroszok felborították a közel-keleti sakktáblát

Egy azonban bizonyos, mégpedig az, hogy a konfliktusnak legalább négy főszereplője és még ki tudja, hány mellékszereplője van. Szíria évtizedek óta Oroszország legfontosabb szövetségese, ebben a közel-keleti országban található az orosz haditengerészet egyetlen földközi-tengeri bázisa. Az óriási értékű fegyverüzletek és más gazdasági érdekeltségek ugyancsak összekötik a két felet. Az Európai Unió Katarból és Szaúd-Arábiából induló vezetékkel szeretné enyhíteni az orosz földgáztól való függését, Aszad elnök azonban mindezt igyekszik megakadályozni — az orosz támogatásért cserébe. Szíria Oroszországon kívül Iránnak, azaz az Egyesült Államok és Izrael egyik legnagyobb ellenségének is stratégiai szövetségese. A szíriai konfliktus négy főszereplője tehát: Egyesült Államok, Izrael, Irán és Oroszország. Sokáig egyébként úgy látszott, hogy az Egyesült Államok fog elsőként katonailag fellépni, avagy a líbiaihoz hasonló katonai beavatkozást elindítani, végül azonban Oroszországnak fogyott el a türelme: Vlagyimir Putyin egész egyszerűen felborította a sakktáblát. Az oroszok megunták, hogy az USA és szövetségesei évek óta kizárólag Aszad lemondásához kötik a helyzet rendezését. Putyin főszereplővé válása és az orosz segítség kétségtelenül a lehető legjobbkor érkezett az egyre nehezebb helyzetben levő Aszad elnöknek. Az orosz légi csapások hivatalosan az Iszlám Állam ellen irányulnak, de ebben az esetben sem szabad naivnak lennünk. Előbb-utóbb ugyanis kiderül, hogy az Iszlám Állam elleni látszólagos küzdelem valódi célja egészen más: az Egyesült Államok és Izrael a szír kormány, Irán és Oroszország pedig a szír ellenzék ellehetetlenítésén munkálkodik. Hogy mit hoz a jövő? Jót valószínűleg sajnos nem. Európának még több menekültet, a szemben álló feleknek pedig valószínűleg előbb-utóbb befagyott frontvonalakat.