Valami nagyon megváltozott. A humanoid robot sokáig inkább technológiai cirkuszi mutatvány volt. Jót mutatott a kiállításokon, integetett, esetleg egy tálcával a kezében megtett néhány métert, aztán visszavitték a színfalak mögé tölteni. A legtöbb ember úgy gondolt erre, mint a repülő autókra: látványos ötlet, de még mindig harminc–ötven évre van a megvalósulástól.

Kína viszont, úgy tűnik, belehúzott. Az utóbbi hónapokban sorra érkeznek a hírek a kínai robotikai vállalatokról. A UBTech cégről éppen egy évvel ezelőtt írtam, az ő robotjai tudtak rajban dolgozni. Ma meg már mindennapos, hogy ipari üzemekbe szállítják a Walker sorozat humanoidjait, a Unitree az egyre olcsóbb négylábú modelljeivel árasztja el a piacot, miközben szinte havonta jelennek meg új cégek. Egyes elemzők szerint néhány modell esetében a humanoid robot olcsóbb lehet, mint egy használt autó. Ez néhány éve még abszolút sci-finek hangzott volna. A legérdekesebb azonban nem maga a robot, hanem az, ahogy Kína viszonyul az egészhez. Az amerikai cégek gyakran látványos bemutatókkal próbálják lenyűgözni a világot, Kína közben csendben beszállítói láncokat épít, mega-akkumulátorgyárakat húz fel, olcsóbbá teszi az alkatrészeket, és arra készül, hogy a humanoid robotból tömegtermék legyen. Ugyanez történt korábban a napelemekkel, a drónokkal, az elektromos autókkal, a saját űrállomással vagy a holdra szállással is. Eleinte mindenki mosolygott a kínaiakon, ma viszont szép csendben elhúztak, és az egész világ kínai gyártású technológiákat használ.

A humanoid forma ráadásul nem véletlen. A világot emberekre terveztük – a lépcsők, az ajtók, a gyárak, a polcok, a szerszámok mind a mi testalkatunkhoz igazodnak. Egy ember formájú robotnak nem gond felmenni egy lépcsőn, használni egy csavarhúzót, vagy beülni egy targoncába anélkül, hogy az egész üzemet át kellene építeni körülötte. Lehet, hogy egyszerűbb a robotot emberré formálni, mint az egész világot robotbaráttá alakítani. Persze a technológia még messze nem tökéletes. A legtöbb humanoid ma is lassú, nehézkes, és egy ügyetlenebb mozdulat után leginkább egy kőművesre emlékeztet, aki egy kicsit több célzóvizet ivott. A videókban bemutatott látványos jelenetek mögött gyakran órákig tartó gyakorlás, speciális környezet és rengeteg emberi felügyelet áll. Csakhogy a fejlődés tempója kezd ijesztően gyors lenni, és közben az MI is látványosan jobb. A robotok már nemcsak mozogni tanulnak meg, hanem egyre inkább értik a környezetüket is. Felismerik a tárgyakat, egyszerű utasításokat hajtanak végre, sőt, bizonyos helyzetekben már önálló döntéseket is képesek hozni. Az MI lassan kezd valódi „aggyá” válni a robot testében. Ez pedig teljesen új szintre emelheti az automatizálást.

A legfurcsább talán az, hogy mindez mennyire hétköznapinak kezd tűnni. Néhány éve még egész estés sci-fi-filmek szóltak arról, hogy humanoid robotok dolgoznak gyárakban vagy járőröznek az utcákon. Ma pedig már olyan hírek érkeznek, hogy robotok cserélik ki a saját akkumulátorukat, éjszakai műszakban dolgoznak, vagy árut pakolnak raktárakban. A humanoidok többsége jelenleg még elég drága, és inkább ügyetlen gyakornokokra hasonlítanak, mint öntudatra ébredt gépekre. Ám amikor egy ország ekkora tempóban kezd gyártási kapacitást építeni köréjük, azt már nehéz puszta technológiai érdekességként kezelni. Nagyon gyorsan eljön az az idő, amikor nem azon fogunk meglepődni, hogy egy robot ember formájú, hanem azon, hogy mennyire hétköznapinak számít találkozni vele az utcán, ahogy viszi haza a boltban vásárolt élelmiszert.