„S ha elfogynak majd a földi határok,
csak a kegyelem, csupán az marad.”
(Bobula Ida: A mi határunk – részlet)

Úrnapja a katolikus egyház egyik legszebb ünnepe: a hívek ilyenkor Krisztus valóságos jelenlétéről tesznek tanúságot.

A hagyományokhoz híven a szentmise körmenettel zárul, ám az időjárás ezúttal közbeszólt. A szemerkélő eső miatt a hívek nem a templomkertben, hanem a templom falai között járták végig a körmenet útját, mely így is méltó módon fejezte ki az ünnep üzenetét. Az oltárok virágpompában úszva a hit szépségéről, az összetartás öröméről, valamint a szorgos kezek áldásos munkájáról tanúskodtak.

A vallási szertartás után a jelenlévők a templomkertben gyűltek össze a történelmi Magyarország térképét ábrázoló emléklapnál, ahol a nemzeti összetartozás napja alkalmából tartottak rövid megemlékezést. Az esemény a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör férfikórusának Himnusz-előadásával kezdődött.

A megemlékező műsor során ft. Fuderer László plébános szólt az egybegyűltekhez, hangsúlyozva a hit, a közösség és a múlt emlékei megőrzésének fontosságát.

– Az összetartozás napja felemelő és méltó ünnep, az úrnapja éppen erre a napra esett, így kettős ünnepet ülhetünk, és megélhetjük, hogy az Úr velünk van, és mi is itt vagyunk egymásnak. Feketében vagyok itt, mert ez a nap nemzeti gyásznap is számunkra, hiszen az akkori Magyarország elvesztette területének kétharmadát. Mindez szomorúságra ad okot, de ugyanakkor megtapasztalhatjuk azt is, hogy bármely irányba is megyünk, mindenütt nemzettársakra, testvérekre lelhetünk a Kárpát-medencében, de szerte a világban is, hiszen mindenhol találkozhatunk magyarokkal.

A plébános arról is beszélt, hogy bár a nemzeti emléknap a történelmi veszteségekre emlékeztet, egyúttal azt is megmutatja, hogy a magyarságot nem lehet pusztán határokkal elválasztani.

– Öröm, ha egy-egy nemzettársunkkal találkozhatunk, beszélgethetünk, imádkozhatunk. Ez a nyelv, amely összeköt bennünket, gazdag örökségünk, amelyet tovább kell adnunk. Kérjük a Mindenható Istent, hogy tartsa meg továbbra is egységben a nemzetet, és őrizze meg az emberekben azt a szeretetet, amely összefűzi a világ magyarságát.

Kiss Igor, a községi képviselő-testület elnöke beszédében rámutatott, hogy az úrnapja és a nemzeti összetartozás napja ugyanazt az üzenetet hordozza: a megmaradásét.

– Krisztus nem hagyta magára népét, ahogyan a magyarság sem veszítette el önmagát a történelem megpróbáltatásai során. Voltak és vannak fizikai határok, de ezek nem tudták felszámolni az összetartozás érzését. Bárhol találkozunk magyar közösségekkel, ugyanaz a nyelv, ugyanaz a kultúra és ugyanaz a hit tart össze bennünket.

A műsorban Nagy Kanász Lilien és Tóth Réka Lőrincz P. Gabriella Kegyelem, illetve Bobula Ida A mi határunk című versét szavalták el, majd Szerda Balázs gitárkísérettel előadott énekei teremtettek meghitt hangulatot. A megemlékezés a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör férfikórusának előadásában felcsendülő Szózattal zárult.

A templom falai között megtartott úrnapi körmenet és a templomkerti megemlékezés végül ugyanannak a gondolatnak adott hangot: a hit és az összetartozás olyan kötelék, amelyet sem az időjárás, sem a történelem viharai nem tudnak elszakítani.