Kényes holmi

Kényes holmi

Michael Vernon figyelmesen átvizsgálta új ügyfelének a dossziéját, majd szakszerűen megírta a törvények figyelembevételével, hogy milyen eljárással lehet „becsapni” a hatóságokat. Egész délután dolgozott. Végül úgy határozott, hogy ma egy előkelő vendéglőben ebédel. Magára kapta a felöltőjét, és kesztyűt húzott. Az utcán hűvös szellő fújdogált. Az előszobában a titkárnője az írógépet kattogtatta.

— Ebédelni megyek, miss Wilder — mondta barátságosan.

Ez a Samantha Wilder egy remek teremtés. Hűséges és lelkiismeretes, szögezte le Vernon a folyosón, miközben Grossman irodája mellett ment el. Grossman talán éppen őt várta, mert intett Vernonnak, hogy fáradjon beljebb.

— Mi újság, Grossman?

— Nem találod el sohasem, Michael.

Grossman sugárzó arccal egy kopott szekrényre mutatott, majd rövid gondolkodás után a zsebéből előhalászott egy kulcsot. Az asztalon áttetsző borítékban négy postabélyeg.

— Ilyet még sohasem láttál, Michael!

Vernonnak a fejébe tódult a vér, és alig kapott levegőt. Grossman izgatottan magyarázta:

— Egy magánházban vásároltam... A tag a minap adta be a kulcsot. Az özvegye valószínűleg nem is sejtette, hogy mekkora vagyonnal rendelkezik. Olcsón vettem... Szégyellem bevallani az összeget, amennyiért megkaptam. Még ma elviszem a bankba, és elhelyezem a páncélszekrényben.

— Mióta gyűjtöd a bélyegeket, Grossman?

— Nem árulom el a titkomat. Mi szóba sem állunk a pénzhajhász kereskedőkkel. Micsoda boldogság... Ezek a bélyegek... Legszívesebben beleugranék a csatornába! Mit szólsz ezekhez a bélyegekhez? Isteniek, nem?

Vernon a bélyegek után nyúlt, de Grossman lefogta a karját.

— Ne haragudj, Michael, de inkább ne nyúlj hozzájuk. Kényes holmi ez.

— Nincs harag. Igazad van. Innen is nézhetem őket... Sokat érnek, mondod? Ha így elnézem, alig mutatnak többet egy egyszerű postabélyegnél. Mitől olyan értékesek?

— Hajolj közelebb. Nem látsz semmi különöset?

— Látom. A házat fordítva fényképezték. Van ennek valamilyen oka?

— Hiba, érted? Egyszerű hiba történt, amit hamar felfedeztek. Ötven példány hagyta el a nyomdát, és azokat is azonnal bevonták. Mindössze néhány példány maradt forgalomban, melyeket már elküldtek a világ minden sarkába a levélpapírra ragasztva. Hát ettől olyan értékesek. A gyűjtő számára ez a négy bélyeg a boldogság koronája!

— Mit tesz egy durva hiba...

— Michael, én amatőr gyűjtő vagyok. Nem gondolkodom az élet értelmén, de ez a szenvedély tart életben, ez ad nekem a mindennapi munkához erőt. Ez vadásztrófea. A gyűjtők mindegyike egész vagyont adna értük.

— Eladod őket?

— Soha!

— Tehát elviszed a bélyegeket a bankba?

— Méghozzá egy hű barát kíséretében — mondta Grossman, és az íróasztal fiókjából előrántott egy revolvert.

— Lassan, lassan! Hadd látom azt a mordályt!

Michael átvette Grossmantól a fegyvert, és szíven lőtte. Ezután az asztalra dobta a revolvert, és zsebre vágta a bélyegeket, majd kisietett a mellékajtón. Éppen idejében hagyta el az irodát, mert a folyosón Edna Witt, a meggyilkolt Grossman titkárnője cipőjének a kopogása hallatszott.

Vernon nehezen nyelte a falatokat a vendéglőben. Gyorsan fizetett. A kijáratnál sokáig elbeszélgetett a tulajjal és a nejével.

 

Samantha Wilder falfehér arccal fogadta a főnökét.

— Nem látta mindazt, ami történt — újságolta. — Valaki megölte Grossmant. Hát nem borzalmas?

— Borzalmas, de milyen borzalmas. Hallottam az esetről a liftben. Egy rendőrt is láttam Grossman irodájának az ajtaja előtt. Mi történt?

— A rendőrség tanácstalan. Nincs meg az indítóok, nincs tanú sem. Szeretnék kihallgatni a titkárnőt, de Mrs. Witt minduntalan elájul. A bűntény után érkezett vissza az irodába. Úgy sikoltozott, mint egy hibbant pávián. Én telefonáltam a rendőrségnek... Mindjárt vallatóra fogtak. Mindenkit kihallgattak. Minden bizonnyal magát is hamarosan felkeresik. A nyomozó azt mondja, hogy a lőpor nyomokat hagy, és ez az a bizonyos apróság, amitől veszélyben forog a gyilkos feje.

— Valóban? — kérdezte Vernon, és lehúzta a kesztyűket. — Ön bizonyára még nem ebédelt.

— Jaj, elfelejtettem, de most már nem vagyok éhes.

Vernon egyedül maradt. A kesztyűket a plakár mögé dobta, és bezárta az ajtót. A vagyont érő kincset ráhelyezte az asztalra. Lehunyt szemmel állt egy percig. Igen, igen, óvatos lesz. Igaza volt az öregnek: az amatőr gyűjtő szenvedélye nem ismer határokat.

Az idő múlott. Vernon megrezzent. Az írógép ismét kattogott az előszobában. A titkárnő pontosan egy óra elmúltával visszatért az irodába. Vernon férfihangokat hallott. Gyorsan visszatette a bélyegeket a fiókba.

Lars Dietrich felügyelő és a segédje, Ed Walter látni akarták. Talán a segítségükre lehet, mondták. Miért ölték meg az öreget, kérdezték, és kinek állt útjában Grossman?

— Nem értem — mondta Vernon —, Grossmant mindenki szerette.

— Nem látott gyanús személyeket az épületben? — kérdezte a felügyelő.

— Nem. Sajnos nem.

— Ha valami eszébe jut, szól nekünk?

— Természetesen. Szeretném elősegíteni a nyomozást.

Vernon elkísérte a nyomozókat a liftig.

Valamivel később azt mondta a titkárnőjének, hogy lemegy a hatodik emeletre az ügyfeléhez, Mr. Steimetzhez. Meghagyta Samanthának, hogy dolga végeztével elhagyhatja az irodát. A munkaidő lejárta előtt. Az átélt izgalmak után korábban térhet nyugovóra.

Vernon a felöltőjét a fogason hagyta, de nem tért be az ügyfeléhez. A szomszédos épület büféjében kötött ki. Valami iszonyatosan erős italra vágyott. Istenem, mit tettem! — villant át az agyán.

Megivott egy konyakot, de ettől sem nyerte vissza a nyugalmát.

Egy egész üveggel kért. Sokat ivott. Valamivel öt óra után visszatántorgott a sötét irodába. Bezárta az ajtót, és felkattintotta az állólámpát.

Undorodott önmagától. Egy becsületes ember halálát okozta. Miért? Néhány bélyegért. Mivel igazolható a bűntény? Szenvedély? Esztelen őrült, akinek megdobban a szíve, ha ritkaságon akad meg a szeme?

Nincs más hátra, gondoljunk a holnapra. A bűn keresztjét már nem dobhatja le a válláról, de legalább megvigasztalódhat azzal a tudattal, hogy mesés vagyonhoz jutott. Kihúzta a fiókot... és felfedezte Samantha kézzel írt üzenetét.

„Drága Mr. Vernon!

Elfogyott a postabélyeg, és sürgősen fel kellett adnom néhány fontos üzleti levelet. Vettem magamnak a bátorságot, és belenéztem a fiókjába. Szerencsére találtam négy 25 centes bélyeget. A leveleket hazafelé menet dobom be a postaládába.”


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50.
Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett
52. Louis Damone: A barna paróka
53. William Webb: Te babonás vagy?
54. Leonard Lasker: Az élet szép, ugye
55. William Webb: Vérbeli művész munkája

Címkék: hetnapkrimi
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadpolc rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Kényes holmi
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Kényes holmi
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink