A színészlexikonok általában csak a legnagyobbakat, a karizmatikus, népszerű művészeket, hősöket és hősnőket, primadonnákat és bonvivánokat veszik számba, az epizodistákról viszont megfeledkeznek, az ő nevük megengedhetetlenül kimarad a magyar Pantheonból, pedig sokak a legjobbak közül valók - akárcsak Kassai Vidor, aki 1840-ben született a hajdani Torontál megyében, Gyálán, egy településen, amelyet ma (csekély számban) magyarok és szerbek laknak - Kassai Vidor is azt mondogatta: ,,Én a komédiát lejátsztam, mulattattam, de nem mulattam” - 1926. július 29-én bekövetkezett halálakor ugyanis csak arról tettek említést a lapok, hogy elment egy epizodista, egy énekes-táncos, komikus színész, aki egykoron a nagy díva, Jászai Mari élettársa volt...
A közel- és régmúltban gyakran olvashattunk arról is, hogy a Vajdaságban, az egykori Torontál megyében (leginkább a szabadkai színházban) fellépett még Lugosi Béla, Kabos Gyula és mások is, nemrég pedig még Latinovics Zoltánnak, Tolnay Klárinak, Psota Irénnek, Mezei Máriának, Bilicsi Tivadarnak is tapsolhattunk. Egyszer aztán a Színház című folyóirat egy régebbi számában rábukkantam Kassai Vidor színész nevére, és akkor értesültem róla, hogy Gyálán született. De hát tudjuk: ,,Egészen más a színész végzete: Lekötve csügg ő egy rövid bilincsen. Ez a jelen: csak erre számíthat, mert a jövőhöz semmi köze nincsen”. Az újkor fiataljai talán már Romhányi Ibire, Ferenczi Ibolyára, Heck Paulára, Szilágyi Lászlóra, Pataki Lászlóra, Fejes Györgyre sem emlékeznek, arra sem, hogy színészeink esténként 700 néző előtt szerepeltek. Ezért kell felkutatnunk a magyar színésztörténetben azokat, akik besorolhatók a mi szerény szellemi múzeumunkba. Kassai Vidor ezt mindenképp megérdemli.
A színész mindössze 158 centiméter magas volt, az ambíciója viszont határtalan, és ez arra sarkallta, hogy ,,eszmélése kezdeti pillanataitól kezdve” művész akarjon lenni, ,,éspedig a művészetnek bármely ágában”. Erről ő maga emlékezett meg az Emlékezések lapjain. A szegény sorsú gyermek, aki hol boltosinas, hol szoba- és templomfestő volt, verseket is írogatott meg ügyes aforizmákat, paródiákat, a 70-es években pedig Don Boleró álnéven színpadi lapot szerkesztett Aradon (Színházi Hírnök), végül papírra vetette legkiválóbb művét, az Emlékezéseket, a tulajdonképpeni önéletrajzát, melyben szinte enciklopédikus szigorral mutatja be a 60-as és a 70-es évek budapesti és vidéki színi világát, a Szigetiről, Felekiről, Molnár Györgyről, Egressyről, Orielléről és másokról rajzolt színészportréi kiváló forrásanyagul szolgál a ma kutatóinak. Megírja aztán az Emlékezések folytatását is. Okos észrevételeket tartalmaz ez is például a színművészet esztétikájának kérdéseiről. Kassai tehát íróember is volt, sőt tehetséges festő, a színpadon pedig kitűnő táncos és énekes, önerejéből pedig még muzsikálni is megtanult (egy maga készítette harmóniumon).
Színészként hangos sikereket ért el, őszinte elismerésekben volt része. Mégis csalódottan hagyta el a rivaldát, fanyar vigyorral vett búcsút a színháztól. Emlékezéseiből megtudhatjuk, hogy édesanyja azért adta neki a Vidor nevet, mert mosolyogva jött a világra. De nem lehetett sohasem az, amire vágyott. Nem lehetett a legnagyobb komikus, és drámai színészként sem vitte sokra. A Moliére-ek gyógyíthatatlan szomorúsága gyötörte egész életében, mégis azt olvashattuk róla Kárpáti Aurél tollából, hogy ,,e különös lelki diszpozíció ellenére egyike volt a legjobb magyar komikusoknak”. Rédey Mária ábrázolása szerint pedig: ,,a forma és a tartalom törése volt benne, nevetséges figurájához egy heroikus lélek fájdalma társult, s a derű, amelyet váratlanul kicsal, éppoly váratlanul ráfagy az ínyre, s hideg szalad végig a kacagásra görbített hátakon”.
A Budai Népszínház szerződtette. A teátrum bukása után vidéken kamatoztatta tehetségét, majd megint a Budai Népszínház következett, 1869-ben aztán - feleségével, Jászai Marival - a kolozsvári színház veszi fel tagjai közé. 1880-tól a pesti Népszínház plakátja hirdeti a nevét, 1899-ben ebből a színházból vonul nyugdíjba. Sok fájdalom emésztette, elsősorban az, hogy színészként csak ócska népszínművek és operettek gügye figuráiból építkezhetett, holott ,,Kassai Vidor éppúgy megállta volna a helyét az ország első műintézetében, mert Shakespeare volt ő a leggroteszkebb szerepében is” - mondta róla búcsúbeszédében Szirmai Imre színész. A feleségétől való elválás újabb kudarc, és noha ő segítette színpadra és ő tanította, Jászai Mari káprázatos sikerének csak az árnyékában maradhatott... Kassai gyengéd megértéssel írt hűtlen hitveséről, s házasságuk zátonyra futásának egyetlen okát abban látta, hogy egyszerűen nincsenek egymásnak teremtve. Nyugdíjaztatása után önkéntese száműzetésbe vonultan éldegélt. Egészen fiatalon vált meg a színpadtól, s élte még sokáig a bölcsek nyugodt, szemlélődő életét Vácott...