Karnyújtásnyira a függetlenségtől

Karnyújtásnyira a függetlenségtől

A Londonban székelő brit kormány megkönnyebbült sóhaja szinte világszerte hallatszott a skót népszavazás után. Nem csoda, hiszen a voksolás tétje nem volt más, mint az egykori — és bizonyos értelemben a mai — világbirodalomnak, az Egyesült Királyságnak a fennmaradása. Skócia státusza azonban a jövőben még sok-sok fejtörést okozhat London számára.

Egy világbirodalom volt a tét

A Londonban székelő brit kormány megkönnyebbült sóhaja szinte világszerte hallatszott a skót népszavazás után. Nem csoda, hiszen a voksolás tétje nem volt más, mint az egykori — és bizonyos értelemben a mai — világbirodalomnak, az Egyesült Királyságnak a fennmaradása. Skócia státusza azonban a jövőben még sok-sok fejtörést okozhat London számára. Skócia ugyan egyelőre nem nyerte el a függetlenségét, mégis felvetődik a kérdés, hogy mennyiben teremtett, vagy teremthet precedenst a skót népszavazás. Vajon könnyebben válhatnak a jövőben függetlenné bizonyos európai területek? Noha a skót népszavazás sikertelen volt az önálló Skóciát megálmodók szempontjából, más országokban egy ilyen népszavazás eltérő eredménnyel is zárulhat a közeljövőben. Mindez a magyarok aspektusából is érdekes a különféle autonómiákért folytatatott küzdelem vagy Székelyföld helyzete kapcsán. Ez ugyanúgy vonatkozik Baszkföldre és Katalóniára is. A spanyol kormány például minden eszközt bevetne a katalán népszavazás ellen. Ha a parlament elfogadja a függetlenségi népszavazásról szóló törvényt, és a katalán elnök kihirdeti a referendum november 9-ei összehívásáról szóló rent, a spanyol kormány — ígérete szerint — rendkívüli intézkedéseket foganatosít. A spanyol hon védelmezői az alkotmánybíróságon próbálják megakadályozni, avagy elodázni a népszavazás kiírását. Amint elkezdődik ugyanis az alkotmánybírósági eljárás, az érintett törvényt automatikusan felfüggesztik, ezáltal a katalán elnöknek nem lesz jogalapja a népszavazás összehívására. Az alkotmánybíróság ítéletére pedig hónapokat kell majd várni. Így nyerhetnek tehát időt Madridban. Alex Salmond függetlenségpárti skót kormányfő szerint a szigetországban megtartott népszavazás sem volt más, mint London időhúzása. A skót politikus úgy véli, David Cameron kormányának tagjai hamisan ígértek az eddiginél nagyobb függetlenséget Skóciának a népszavazási hadjárat utolsó napjaiban arra az esetre, ha az elszakadást ellenzők győznek. Noha Cameron azt mondta, hogy el van kötelezve a skót autonómia kiszélesítése iránt, ahhoz alkotmánymódosításra van szükség Nagy-Britannia többi részére vonatkozóan is. Csakhogy az ellenzékben lévő brit munkáspárt nem támogatja Cameron indítványát, ami hosszadalmas politikai csatározást helyez kilátásba, és a Skóciának tett ígéretek megvalósulását igencsak késlelteti.

Precedensértékű lehet a skót népszavazás

Sokan úgy vélik, hogy a skót népszavazás precedensértékű lehet az autonómiáért küzdő magyarság számára is. Az erdélyi magyar pártok képviselői fontos tettnek ítélték meg a függetlenségi kezdeményezést. Az egyöntetű vélemények szerint nem annyira a végeredmény volt a fontos, hanem az, hogy a skót lakosság a demokrácia eszközeivel a függetlenségéről dönthetett. A Székely Nemzeti Tanács elnöke úgy véli, a világ és Európa is megváltozik a skóciai népszavazás után — annak ellenére, hogy a 85 százalékos részvétellel megtartott referendumon 55 százalék volt a függetlenséget ellenzők és 45 a támogatók aránya. Kétségtelen, hogy a Székelyföld területi autonómiájáért folytatott harc a jövőben is akadályokba fog ütközni Romániában, de ahogyan Skócia vagy Québec esete is bizonyítja, nem lehet az örökkévalóságig korlátozni egy bizonyos területen élők demokratikus jogait. Egy függetlenségről szóló népszavazásra tehát bármikor sor kerülhet, sőt akár többször is megismétlődhet. A brit kormány most úgy gondolja, hogy ezzel a referendummal legalább egy nemzedéknyi időre eldőlt a skót kérdés. A közeljövőben azonban bármikor számolnia kell azzal, hogy a függetlenségpártiak kerülnek többségbe. Ezért szeretnék elkerülni a Kanadában megtartott québeci népszavazás forgatókönyvét. Mint ismeretes, az elszakadáspártiak 1980-ban veszítettek, mivel a kanadai kormány, csakúgy mint most Cameron kormánya, számos alkotmányos reformot ígért a szavazóknak. Mivel azonban ezekre az intézkedésekre nem került sor, 1995-ben ismét népszavazást tartottak, mely majdnem elszakadással végződött. Az egységpártiak csupán 50,58 százalékkal győztek. Egyszóval a jövőben valódi decentralizáció, illetve autonómia nélkül könnyedén születhetnek új európai területek vagy uniós tagországok.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Karnyújtásnyira a függetlenségtől
  • Sass László
  • 2016.09.19.
  • LXXI. évfolyam 37. szám
Karnyújtásnyira a függetlenségtől
  • dr. Német László SVD, nagybecskereki püspök
  • 2016.09.12.
  • LXXI. évfolyam 36. szám
Facebook

Támogatóink