Az egyik csoport a meseírás koronázatlan királynőjét látja benne, míg a konzervatívabbak nem értenek egyet a szivárványcsaládok érzékenyítő koncepciójával, s eltakarják gyermekük szemét, ha az ártatlan kisded tekintete a könyvesbolt polcain az írónő műveire téved. E vitában mint a Hagyományok Háza munkatársa s az élőszavas mesemondás elkötelezett híve nem kívánok állást foglalni.

A darab a Rumini-sorozat része – eddig tizenhat kötet látott napvilágot. Ezúttal a Szélkirálynő fedélzetén eseménytelenül indul az út, amíg egy tengeri hidra meg nem csípi Rumini liblingjét, Sajtos Rozit, s a gyógyír csak egy messzi szigeten lelhető fel. A hősök természetesen nem hagyják veszni a szemrevaló, temperamentumos hölgyet.

Berg nem garasoskodik a témákkal, a mesevilág enciklopédiáját tárja elénk. Szerepel benne Iluska-szerű tündérkirálynő, a javulás útjára tért Éj királynője, békává csókolt herceg, jóindulatú (Süsü inspirálta) sárkány, s a gonosz mostohára asszociáló tükör sem hiányzik.

A nagykárolyi származású Fándly Csaba rendező igazán rendet vágott e nagy kavalkádban, Horváth Ábel Olivér és Gali Petra (egyetemi hallgatók) szerepeltetése jó választás, s a többi szereplő is a helyén van. Az első felvonásban vannak ugyan holtidőszakok, de a második rész már jóval izgalmasabb. A tánckar (Takács Judit koreográfiájával) egy fergeteges tengerésztánccal teszi le névjegyét, a finálé is látványosan embert próbáló.

A zene a Firkin együttes munkáját dicséri, a válogatásban békésen megfér egymás mellett az angol–skót zenei áthallás s a XXI. század punk stílusa. A jelmez (Mészáros Zsófia) és a díszlet (Ondraschek Péter) ötletgazdag, hűen támogatja a mondanivalót.

Kaposvári kiruccanásunk Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című abszurd komédiájával zárult. Az íróról mind ez idáig nem tudtam semmit, az irodalomtörténet szerint egyenes folytatója a gogoli szatírának, tehát rá is érvényes a sokat idézett mondás: Gogol köpönyegéből bújt ki. Élete nem volt népünnepély, mivel java részét egy olyan korban töltötte, amikor az emberek nem igazán tudtak őszintén, teli szájjal vigyorogni. Ezen az igazságon ő is elgondolkozhatott a gulág poklában.

A történet igen bizarr: a főhős – egy családi álkonfliktus nyomán – öngyilkosságra készül. A hír gyorsan terjed, és megjelennek elkövetkezendő tragédiájának vámszedői, akik hasznot remélnek halálából.

Az orosz–lett rendező, Ilja Bocsarnikovsz forgószínpada szakavatottan tárja elénk a sztorit. A főszerepet a már említett Fándly Csaba játssza, méghozzá kiválóan: állóképességét, memóriáját bármelyik tinédzser megirigyelheti. Önfeledten tud komédiázni, az (ál)drámai jeleneteknél más és más eszköztárat vet be. Ebben olyan kiváló partnerekre lel, mint Farkas Laura (feleség) és Nyári Szilvia (anyós). A népes szereplőgárdából egy művészt szeretnék kiemelni, a süketnéma fiatalembert alakító Szegedi Áront (EH). A jelmezek mívesen visszavezetnek a korba, a díszletek funkcionálisak (mindkettő Marfa Gudkova munkáját dicséri), nem hátráltatják a számomra egyébként egy kicsit hosszúnak tűnő történetet.