Mint ismeretes, II. Ulászló magyar király ötszáz évvel ezelőtt, 1506. február elsején kelt adománylevelével Zentát városi (civitas) szabadalmakkal és a pecséthasználat jogával ruházta fel. Az idén a szabad királyi várossá nyilvánítás fél évezredes évfordulója jegyében zajlanak az események a Tisza-parti városban. Ezek közé tartozott a Levéltári Napok rendezvény is, melyet a zentai Történelmi Levéltár és a Vajdasági Levéltárosok Egyesülete szervezett. A megbeszélés célja az volt, hogy a vajdasági, a szerbiai és a magyarországi levéltárak képviselői megismerhessék egymás tevékenységét, valamint kialakuljon közöttük az együttműködés. Garadnai Zoltán, a Magyar Országos Levéltár képviseletében például elmondta, hogy várják a szerbiai és a vajdasági kutatókat, látogatókat, mivel a közös történelem összeköti a munkájukat.
A rangos összejövetellel tulajdonképpen egy olyan régi gyakorlatot újított fel a szakma, amelyből egyben hagyományt is szeretne teremteni az elkövetkező időszakban. Többek között erről számol be Fodor István főlevéltáros, a zentai Történelmi Levéltár igazgatója, az említett egyesület elnöke.
- Valóban, tizenöt évvel ezelőtt már voltak ilyen találkozóink, amelyeknek a háború vetett véget. Örülök neki, hogy az elismert magyarországi és a szerbiai szakemberek egyaránt megjelentek, ugyanis érkeztek képviselők az Országos Levéltárból és Budapest Főváros Levéltárából csakúgy, mint a Szerbiai Történelmi Levéltárból és a belgrádi fővárosi intézményből is. Az első lépés, amelyet nevezhetnénk diplomáciainak is, jól sikerült. Természetesen személyes kapcsolataink korábban is voltak. Egyik vendégünk, dr. Szögi László, a Magyar Levéltárosok Egyesületének az elnöke támogatott minket, hogy alakítsuk meg ismét a Vajdasági Levéltárosok Egyesületét, amely valamikor önállóan működött, de a háborúban szintén megszűnt. Másfél éve újra létezünk, és az egyesület a Levéltári Napok szervezéséből is kivette a részét.
A rendezvény tulajdonképpen több volt annál, mint amennyit itt Zentán láttak belőle, gondolok az előadásokra és a kiállításokra, mert a pesti kollégákat Szabadkán, Újvidéken, Mitrovicán és Belgrádban is fogadták. Úgy érzem, sikerült rendezni a már említett kapcsolatokat, hiszen Szögi úr, amikor megnyitotta A Vajdaság és a Magyar Köztársaság levéltárai című kiállítást, egyben felajánlotta, hogy kössünk szerződést, melyben konkrétan lefektetnénk a kutatók együttműködését, az anyagok, kiadványok cseréjét, a közös projektumokat. Erről a kiállításról egyébként a tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság és Zenta község önkormányzatának a támogatásával egy nagyon tetszetős katalógust is kiadtunk, valamint egy CD-t, amely az idei kiállításaink anyagát tartalmazza. Ez utóbbit is a már említett titkárság segítette, szerkesztéséért és összeállításáért viszont a munkatársaink mellett a GAS Softwares céget illeti dicséret.
* A lakosság életében milyen szerepet vállal a levéltár?
- A zentai Történelmi Levéltár a városháza tornyában van, amit kilátónak is használunk. A diákok, szervezett kirándulócsoportok szívesen keresik fel a helyet. Ilyenkor nemcsak a városról és annak a történelméről, hanem a levéltárról is kapnak egy kis ismertetőt. Azt hiszem, a gyerekek eddig is tudták, hol van a levéltár, de most, a különböző törvények kapcsán, a szüleik is kénytelenek voltak rájönni. A vagyon-visszaszármaztatás kapcsán a lakosság körében is tudatosodott, merre találhatnak meg minket. Volt olyan nap, amikor 30-40 ügyfelet is fogadtunk, a kollégáim derekasan helytálltak, nagyon elégedett vagyok velük. A korábban átvett, nehezebb kérvényeket még kutatjuk, de itt áll nálunk legalább harminc feldolgozott, kész tárgy, amelyekért az igénylőknek el kellene jönniük. Igaz, hogy az okmányok beadásának a határideje csak június végén jár le, de félek, hogy azoknak a kérelmeknek, amelyek még ezután érkeznének, már nem tudunk eleget tenni. Mi mindenkinek válaszolunk, de előfordulhat, hogy a tőlünk kapott anyagot már nem használhatják fel, hiszen Belgrádba kell azt továbbítani.
* Min dolgoznak jelenleg, és mi szerepel még a terveikben?
- Egy hatalmas feladaton dolgozunk, melynek az a lényege, hogy a vajdasági levéltárakban felmérjük az összes fondot, vagyis írott anyagot, amely 1918 után keletkezett. Mivel ennek a munkának én vagyok a vezetője, elmondhatom, hogy az első szakaszon túl vagyunk, most jön a második, a formába öntés. Remélem, az idén ezzel is végzünk. Ilyesmi nem készül túl gyakran, ezért úgy vélem, ez a kiadvány lesz a levéltárosok Bibliája az elkövetkező három-négy évtizedben. A megőrzés szempontjából is nagyon lényeges, hogy a meglévő anyagainkat nyilvántartásba vegyük. Ez tulajdonképpen magyarországi projektum, az ottani levéltárosok kezdeményezték, Szlovákiában például már megvan az úgynevezett fond és állagjegyzék.
Az 500 év kapcsán őszre, a városnapi ünnepségsorozat keretében még szervezünk egy tudományos tanácskozást, melynek a szabad királyi városok lesz a témája. Az anyagiak tartományi forrásból már biztosítottnak tűnnek.
* Már érintette is a témát, de az is nyilvánvaló, hogy ebből a beszélgetésből sem maradhat ki az anyagi helyzetre vonatkozó kérdés.
- Nagyjából olyan, mint a tanügyben, vagy egy kicsit rosszabb. Jó is meg nem is, hogy van lehetőségünk a saját jövedelemszerzésre, de ha azzal foglalkozunk, akkor az alaptevékenységünk nem halad. Vállalatokban és egyéb helyeken rendezzük az irattárakat, ezzel pénzt keresünk, amivel viszont a fizetésünket pótolhatjuk. A tartománytól csak pályázatok útján szerezhetünk pénzt, a levéltár fenntartója Zenta, illetve a szomszédos községek. A zentai Történelmi Levéltárhoz ugyanis öt község tartozik, a miénk mellett Magyarkanizsa, Ada, Óbecse és Szenttamás. Itt tizenketten dolgozunk, öten pedig az óbecsei részlegünkben, ahol a szenttamási anyag is található. Ezt abból a megfontolásból rendeztük így, hogy az ügyfeleknek ne kelljen annyit utazniuk. A folyamatos működést fenn tudjuk tartani, épületeink is vannak, sőt, szabad hely is a raktárainkban. A zentai bútorgyárban, amely az egyik tárolóhelyünk, van még 400 négyzetméternyi, kívül-belül egyaránt romos rész, melyet a közeljövőben szeretnénk rendbe tenni. Igaz, az itteni munkaterületünk kicsit még szűkös, annak ellenére is, hogy hosszú idő után most kaptunk egy újabb helyiséget a városházán.
A levéltár közvetetten kiadói tevékenységgel is foglalkozik, az intézmény és a helytörténészek könyveit három sorozatban a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre jelenteti meg. Az igazgató úr arra kért, legyen ez egy másik beszélgetés témája. Az pedig egy újabb híré, hogy hamarosan átadják a helybeli tehetséggondozó gimnáziumnak azt a könyvcsomagot, amelyet Budapest Főváros Levéltára hozott ajándékba. Akik pedig még ennél is bővebben szeretnének tájékozódni a zentai Történelmi Levéltár munkájáról, azok keressék fel a www.zentarhiv.org.yu honlapot.