A Kárpát-medence három Torda településének találkozója rendszerint nemzeti ünnepünk jegyében telik, így a művelődési otthon előtti kopjafánál koszorúzással kezdődött, majd alkalmi műsorral folytatódott, az Orgonavirág hagyományápoló egyesület pedig megtartotta a süteményversenyét.

Miután a helyi Petőfi Sándor MME tagjai felsorakoztak a színpadra, a magyar himnuszt közösen énekelték el az egybegyűltek, majd Dobai János, Torda faluelnöke köszöntötte elsőként a közönséget.

— Úgy gondolom, nincs ennél szebb lehetőség, mint amikor itt vagyunk, és együtt ünneplünk. Bízom abban, hogy ez a több mint húszéves kapcsolat a három Torda között még nagyon sokáig fog tartani, egymást erősítve, buzdítva, biztatva arra, hogy nemcsak a jelent, hanem a jövőt is közösen tudjuk építeni — hangsúlyozta Dobai János, és hozzátette, Torda az idén az újratelepítésének 250. évfordulóját ünnepli. — Ez kötelez minket arra, hogy a múltunkról és 1848/49-ről is megemlékezzünk. Ezek az események nem kerülték el annak idején Tordát sem. Sajnos, a közeli szerb falvakból a lakosok a tordaiakat elűzték, nagyon sok házat megrongáltak, a templomnak a tornyát is felgyújtották, és körülbelül csak öt év elmúltával tudtak a tordaiak visszajönni Szeged és Makó környékéről, ahonnan egyébként származunk is. Nekünk itt a szülőföldünkön meg kell maradnunk magyarnak, a magyar közösséget kell építenünk, őriznünk kell a hagyományainkat, szokásainkat, anyanyelvünket, kultúránkat, mert ez tart meg itt bennünket Tordán, de ugyanúgy Aranyostordán és Bihartordán is.

Tordai fellépők a Juhász zenekarral

A bihartordaiak nevében Somogyiné Herczeg Ilona Katalin, az önkormányzat munkatársa szólt a jelenlévőkhöz, aki kiemelte, nemcsak egy eseményt, hanem egy kapcsolatot, barátságot, sőt közös jövőt is ünnepelnek.

— Van egy régi mondás: a barát az a család, akit mi magunk választunk. A testvértelepülési kapcsolat is ilyen. Nem a véletlen műve, hanem tudatos döntés, amelyet a kölcsönös tisztelet, a közös értékek és a jövőbe vetett hit vezérel. Amikor településeink között megszületett ez a kötelék, nem csupán egy aláírt dokumentum jött létre, hanem egy híd épült. Híd a kultúráink, hagyományaink és legfőképp az emberek szívei között. Az elmúlt években számtalan alkalommal tapasztalhattuk, hogy ez a kapcsolat nem formális, hanem élő és lélegző. Együtt ünnepeltük a nemzeti és helyi jeles napokat, megosztottuk egymással hagyományainkat, ízeinket, zenéinket. Gyermekeink és fiataljaink találkoztak, barátságok szövődtek, amelyek talán egy életen át tartanak majd. Ezek az élmények nemcsak emlékek, hanem alapkövek, amelyekkel a jövőt építhetjük. Magyarországról, Bihartordáról érkezve különös meghatottsággal állok itt. Amikor átléptük a határt, nem egy idegen országba érkeztünk, hanem a közös nemzetünk egy másik otthonába. A történelem viharai sokszor választottak el bennünket fizikailag, de a kokárda, amelyet mindannyian büszkén viselünk, összeköt minket. Legyen ez a nap emlékeztető arra, hogy a testvértelepülési kapcsolat nem csupán hivatalos együttműködés, hanem egy élő, szeretetteljes barátság, amely generációkon átívelhet.

Dobai János, Somogyiné Herczeg Ilona Katalin, Nagyosi-Szabó Csilla és Hugyik Richárd

A folytatásban Nagyosi-Szabó Csilla mondott köszöntőt, aki az aranyostordaiak üzenetét hozta magával. Március 15-e kapcsán rámutatott, a ma emberének nem kell röplapokat szerkesztenie, sem barikádokat építenie vagy forradalmat vívnia.

— De ki kell állnunk egymásért, felelősséget kell vállalnunk a közösségért, és tovább kell vinnünk az összetartozás eszméjét. Így tiszteleghetünk legméltóbban azok előtt, akik egykor a jövőnkért küzdöttek, és így vált lehetővé, hogy méltó módon fűzzük tovább a történelem fonalát, valamint inspiráljuk a következő generációkat, hogy megőrizzék és továbbvigyék a szabadság és összetartozás szellemét. A szabadság kapcsolat, egymás iránti tisztelet, az összetartozás nemcsak a hasonlóságokban, hanem a különbözőségek elfogadásában is rejlik. Torontáltorda, Bihartorda és Aranyostorda együttműködése élő bizonyítéka annak, hogy a hasonlóságokat tisztelve és a különbözőségeket elfogadva hosszú évek óta szoros barátságot ápolunk. Legyen a mai nap emlékeztető arra, hogy a szabadság nemcsak jog, hanem örökség és felelősség is. Őrizzük meg közösen ezt az értéket, és adjuk tovább gyermekeinknek és unokáinknak. Éjen a szabadság, éljen a közösség, éljen Torontáltorda, Bihartorda és Aranyostorda összetartása!

A Potaissa néptánccsoport fellépése

A találkozón Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke mondott beszédet, átadva Fremond Árpád elnök úr és Rigó Pál Zsófia alelnök asszony üzenetét is. Szólt a három Torda ünnepnapjáról, megemlékezett március 15-éről és 1776-ról is, amikor a szegedi nagytáj környékéről a majdani tordaiak elindultak, és letelepedtek a Közép-Bánságban.

— Tordának a maga valóságában azért is különleges küldetése van itt, mert hozzá nem messze található az aracsi pusztatemplom, amelynek a hagyományát, a fontos, szinte érthetetlen történetét meg kell értenünk. Azt, hogy miként tudott életben maradni, fennmaradni ez a romtemplom az elmúlt ötszáz évben, hiszen a környéken, ebben a bánsági tájban, ezek a templomok mind elpusztultak. Vagy azért, mert elpusztították őket, vagy azért, mert a földművesnépesség elhordta a téglákat. Ez azonban megmaradt, mind a mai napig létezik, és tulajdonképpen a vajdasági, délvidéki magyarság egyik szimbólumának tekinthetjük. A tordaiaknak rendkívül fontos szerepük van abban, hogy ezt a hagyományt megőrizzék, és ehhez a Magyar Nemzeti Tanács minden segítséget meg fog adni. Ahogy ennek a térségnek Szent György is egyfajta szimbóluma, aki legyőzi a sárkányt, én bízom abban, hogy Torda is ezt a győzelmes szerepet fogja betölteni az elkövetkező időszakban.

Mint minden évben, az idén is a Három Torda Találkozója zárta hivatalosan a 24. Tordai Művelődési Napok rendezvénysorozatot. Ezen az eseményen a házigazdák csoportjai mellett felléptek az aranyostordai Potaissa néptánccsoport tagjai, valamint a Juhász zenekar.