home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Kalákázzunk!
Nyilas Orsolya
2018.05.16.
LXXIII. évf. 19. szám
Kalákázzunk!

A tatám nyár óta nyaggat azzal, hogy menjek ki vele a Baráthok-kútjához.

A Baráthok-kútja 1907 óta létezik, és az egyik a két ártézi kút közül, melyek a mai napig megmaradtak a Járáson, amely Magyarkanizsa községben terül el. Azt mondta, nemrég építették ki a fürdőhelyet ott, és nagyon kíváncsi rá. A nyáron sokszor nem értem rá, hogy elmenjek, de be kell vallanom, nem is nagyon volt kedvem a Járáson nézelődni. Most már bánom, hogy nyáron nem mentem el vele. Később mutatott képeket, a testvéremről és a barátnőjéről, amikor ott fürdöttek. A képek láttán érdeklődés ébredt bennem a téma iránt. Részeket láttam, hogy milyen formásan van kiépítve a medence széle, és még sok más ember is ott töltötte a szabadidejét. Télen nem sok értelme lett volna elmenni oda fürdeni, de türelmetlen ember lévén, most akartam átélni azt az élményt. Ki tud leginkább mesélni az ottlétről? Nem a fürdőzők, nem a kíváncsi nézelődők, hanem azok, akik ezt építették. Így felkerestem Vígi Lászlót és Hajdú Lászlót, akik igent mondtak a beszélgetésre, melyre egy kávézóban került sor. Amint odaértünk, rendeltünk kávét, majd kényelmesen elhelyezkedtünk három fotelban.


Kanyó Júlia felvétele

* Miért pont a Baráthok-kútja?

V. L.: — Gyakorlatilag annak, hogy miért esett a választásunk a Baráthok-kútjára, nagyon praktikus oldala van. Egyszerűbb volt ott elkezdeni dolgozni, és akadályok nélkül ezt az akciót megcsinálni. A Csodakút (a Csodakút 1907 óta létezik mint ártézi kút a Járáson, Ilonafalutól 7 km-re — a szerző megj.) volt az a hely, ahonnan ezt a témát el lehetett indítani, hogy „oké, kalákázzunk meg újítsunk egy fürdőhelyet!”. Erre az emberek ráharaptak, és sokan el is jöttek, mert ezt a helyet ismerik. Beszélgettünk pár ismerősünkkel, nekem személy szerint Tóth Vilmos mondta, hogy inkább próbáljuk meg a Baráthok-kútját. Akkor ez egy B opció lett, mivel ott is hasonló tulajdonságú ártézi víz folyik. Száz éve a Csodakútnál volt egy fürdőhely, azt most jobb nem bántani. Régen ezen a környéken rengeteg ártézi kút volt, melyek elapadtak, és csak ez a kettő maradt meg. Így választottuk inkább a Baráthok-kútját. Ez a legnagyobb vízhozamú ártézi kút itt, a Járáson.

* Hogyan kezdődött ez a történet?

H. L.: — A Baráthok-kútjánál nem volt soha csónakázótó, és soha nem fürdött ott senki, ez egy marhaitató volt. Egy nagy itatóvályú, ami tönkrement, és azt kezdtük el felújítani. Erre építettünk rá egy közösségépítő kalákát, amely egy érdekes történet.

V. L.: — Úgy kezdődött, hogy ismertük ezt a gyakorlatot, hogy egy önkéntesekből álló csapat felújítja vagy kiszépíti a tájat fürdők építésével. Egyes helyeken már voltak fürdők, más helyekre újakat építenek. A Baráthok-kútját az emberek el tudták fogadni mint kísérleti terepet. Ezt a kutat régebben Csordakútnak is becézték, mivel itató volt. Ott hét darab, tizenöt méteres, csillag alakban elrendezett vályú volt, és ezt a helyet csak a nagyon járásszerető emberek használták fürdőzésre. A mostani története 2016-ban kezdett íródni, amikor a fürdőzési kultúrát behoztuk mint szokást, mivel eddig nem volt fürdőzési történelme a helynek. Ez a hely most egy XXI. századi kísérlet a népfürdőzési szokások visszahozatalára, hogy az emberek találjanak egy helyet a természetben, ahol ki tudnak kapcsolódni és pihenni. Lacával kezdődött (mutatott Vígi László Hajdú Lászlóra), mert ő az idősebb.

Ezen a kijelentésen elnevették magukat, majd egy kis veszekedést követően a következőre jutottak:

H. L.: — Budapesten éltem, és van egy tájépítész cég, ahol dolgoztam. A tájépítészetnek az a lényege, hogy a helybeli anyagokból építkezzünk a tájra, az építménynek idomulnia kell a tájhoz. Részt vettem kalákában, utána hazaköltöztem Kanizsára. Ezután megismerkedtünk Lacival, aki érdeklődést mutatott a kaláka iránt. Részt vett egy székelyföldi kalákában, és azt mondta: „Miért ne csinálnánk itthon is?” (A kalákamozgalom Erdélyből indult 1991-ben. Az elejében házakat építettek az önkéntesek a rászorulóknak, később áttértek más építményekre is, például fürdőhelyekre — a szerző megj.)


Kovács Attila felvétele

* Honnan tájékozódhattak az érdeklődők?

V. L.: — Van egy információs iroda, ami lényegében egy hírlevél, amit az Ars Topia küld ki a tájépítészeknek meg az önkénteseknek, akiket érdekel. Az év elején kiküldik egy e-mailben, hogy a nyáron milyen nagy kalákák lesznek, meg hol, és itt lehet jelentkezni. Persze, egymástól is információhoz juthattak az emberek, ahogy jelen esetben a környékbeliek.

* Hányan vettek részt ebben a programban?

V. L.: — Körülbelül harminc magyarországi tájépítész, kertész, egyetemi hallgató vett részt ezen a tíz napon (2016. augusztus 08. — 2016. augusztus 18.). Köztük volt olaszországi is, és székelyföldi is, de főként Vajdaságból érkeztek. Becseiek, szabadkaiak, kanizsaiak is persze. Olyan háromszázan lehettünk összvissz. Most mindenkit ideszámítok, aki valamilyen úton-módon segített, nemcsak azokat az embereket, akik ott voltak, és egy téglát arrébb tettek, hanem azokat is, akik, mondjuk, hoztak kávét, egy tál pogácsát, vagy sütöttek-főztek.

* Milyen korosztály volt az érdeklődő?

H. L.: — A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki megfordult kint, a Járáson akkor. A családosok hozták a kisgyerekeiket, akik pancsolhattak, míg a szülők dolgoztak. Volt, aki a gyerekét látogatta meg kint. Mari néni, mondjuk, mindig nagyon aranyos volt, hogy hozott egy tál pogácsát. A legfiatalabb résztvevő alig múlt pár hónapos.

* Hogyan zajlott a munka?

V. L.: — A munkát persze mindenki komolyan vette. Napközben nem volt pihenés, hanem reggeltől este fél ötig mindenkinek megvolt az aznapi munkaideje, amit teljesítenie kellett. Például a medencék építésénél volt egy fő munkavezető, aki csak arra figyelt, hogy mindenki csináljon valamit. Ha egy helyen túl kevés volt az ember, a másikon túl sok, akkor átszervezte őket. Tehát igenis kemény munka volt ez a tíz nap. Kint, a forróságban gondoskodnunk kellett árnyékról is, mert nemigen vannak fák arrafelé. A nagy, kiadós, főtt ebéd helyett inkább vacsora volt, estebéd.

* Az emberek hogyan viszonyultak az építkezéshez?

V. L.: — Még mielőtt teljesen nekikezdtünk volna, nagyon sokan szkeptikusak voltak ezzel kapcsolatban. Főleg a városi döntéshozók közül, hogy itt ennyi ember össze tud fogni, és meg tudja ezt valósítani, egyszerűen nem bíztak az ötletben, mert már láttak kudarcba fulladt nagy terveket. Azért sikerült ez mégis, mert ebben a mozgalomban olyan emberek működtek együtt, akiknek ez a pihenés, és szeretik hasznosnak érezni magukat.

* Milyen tevékenységek voltak még az építkezés mellett?

V. L.: — Akik ide jönnek, Vajdaságba, fontos a hely története is, és a kulturális programok is. Voltak előadások, amelyek nemcsak a vendégek, hanem az itteniek tudását is bővítették, felelevenítették. A külföldiek nemcsak építeni jönnek ide, hanem gyarapodni. Testileg, emberileg, szellemileg, érzelmileg. Hogy ne csak dolgozzanak, hanem este élményeket is kapjanak.

Itt részletesen beszámoltak a különböző programokról, például egy bácskai együttes koncertjéről és sétahajókázásról a Tiszán.

H. L.: — Hozzá kell tennem, hogy nem ez az első kaláka. Amikor az a tájrész megkapta a mostani formáját, az a negyedik-ötödik lehetett. Egy ilyen építkezés állandó munkát igényel, körülbelül félévente szoktunk oda visszanézni, és javítani ezt-azt, amit éppen kell. Azért azt is meg kell jegyezni, hogy ez nem egy kőépítmény, hanem élő dolog, és állandó odafigyelést igényel.

H. L.: — Egy kaláka lényege az, hogy mindig alulról szervezzük meg. Fontos volt, hogy mit gondolnak erről az itteni emberek, mit kellene csinálni a kúttal, hogy nézzen ki. Lényeg még, hogy mindenki azt adja, amit tud. Egyesek kétkezi munkát, tudást, mások ételt, mert akik eljöttek, elkelt nekik a segítség.

* Mire jó még egy kaláka az építészeti részén kívül?

H. L.: — Közösségépítés. Tájnevelés. Vidékfejlesztés. A lakosok úgy tudnak leginkább együttműködni, ha együtt dolgoznak, nem pedig leülnek és kártyáznak, inkább kimennek, és ott csinálnak valamit. Ez lehet, mondjuk, éppen egy kaláka is. Az emberek egy közös cél érdekében összefognak, a kaláka erről is szól. Az összefogásról. Például a kanizsai embereknek, akik nem is ismerik egymást, és pláne nem dolgoztak még együtt, volt egy közös célja. Építsünk tíz nap alatt oda még egy vályút, hogy legyen az embereknek és állatoknak is egyaránt. Hogy megépüljön az a karám, ami elválasztja az állatokat az emberektől. Ezek a barátságok, kapcsolatok, amik ott születtek, ezek az ismeretségek eléggé sokszínűek.

* Mik a jövőbeli tervek ezzel a hellyel?

H. L.: — Ez még mindig folyamatban van, úgy is mondjuk, hogy neverending kaláka. Van ott egy tükörfürdő, ez egy fedett rész, nádtetővel, de a közepe lyukas. Ha azon a lyukon besüt a nap, a víz visszaveri a tetőre, és az szép látvány. Ezt szeretnénk még az idén befejezni.

* Mi volt a legemlékezetesebb pillanat?

V. L.: — A kezdés előtt két héttel szinte sehogy sem álltunk a munkával. Nem tudtuk pontosan, hányan jönnek, vagy milyen támogatásokat kapunk. De az utolsó héten rengetegen jeleztek vissza. Az utolsó pillanatig halogatták, de válaszoltak. Tartottunk tőle, hogy nem fog sikerülni, de végül is sokan csatlakoztak hozzánk, és ez nagyon jólesett.

A beszélgetés végén felmerült a Baráthok-kútja nevének a helyesírása. Igaz, hogy th-val kell írni, de azt a h betűt akár el is hagyhatnánk a nevéből, mivel a kaláka során annyi új barátság szövődött és új ismeretség köttetett, hogy ma már nem egy névhez kötjük a helyet, hanem magához a barátsághoz.

Megköszöntem, hogy rám áldoztak a szabadidejükből, illetve azt, hogy ennyire részletesen meséltek a tevékenységükről.

Az elején úgy fordultam a fő szervezőkhöz, hogy csak egy élményt szeretnék, mintha ott lettem volna, de ennél többet kaptam. Kedvet ahhoz, hogy csatlakozzam ehhez a társasághoz.


Nyilas Orsolya, Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, Zenta, 3.M


(Az interjú első díjat nyert a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén publicisztika kategóriában.)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..