Szalai Attila illusztrációja

Január 22-ét - Himnuszunk születése napját - legújabb kori történelmünk avatta a Magyar Kultúra Napjává. Ez az a nap, amikor főhajtással emlékezhetünk meg legfontosabb közös kincsünkről, arról, amely jelzőjét és minősítését adhatja létünknek, arról, amely megkülönböztet bennünket más népektől. Ez a magyar kultúra. A kulturális hagyomány és érték - amelyet a történelmünk során létrehoztunk - ad igazolást fennmaradásunkhoz. Ebben a folyamatban nemesedett kultúránk megőrizte az anyanyelvet, amely egyformán szól mindenkihez, s amelynek megkülönböztetett szerep jutott. Nem véletlen, hogy értékeink, kincseink közül éppen nemzeti himnuszunk születése vált a magyar kultúra ünnepévé. Nemcsak a magyar sors, magasztos történelmünk viharos századai sejlenek fel gyönyörű himnuszunkban, hanem a nép által átörökített, megőrzött - tudatunkban folytonosan jelen lévő és belőle építkező - kultúra is. Ezen az ünnepen legyen jelen ugyanakkora alkotás iránti vágy, cselekvésre és tenni akarásra késztető erő, amekkora azt a reformkort jellemezte, amelyben nemzeti himnuszunk született. Hiába azonban a tenni akarás, ha anyagi eszközök nem állnak a cselekedni vágyók rendelkezésére. Egyre szegényesebb világunkban azonban jut-e elegendő pénz kultúrára? - kérdeztük a héten Olvasóinkat.
LOVAS Ildikó Szabadka önkormányzatának művelődésügyi tanácsosa:
- Jut pénz kultúrára, igaz, nem annyi, mint amennyi kellene. Azt gondolom, hogy Szabadkán a lehetőségekhez képest jó a helyzet ezen a téren. Sikerül úgy alakítanunk a művelődéspolitikát, hogy számos eseménynek elő tudjuk teremteni az anyagi fedezetét. Az sem mellékes, hogy például a színház produkciós költségét az elmúlt két évben sikerült megkétszereznünk. Nem lehet szem elől téveszteni azt sem, hogy az elmúlt ötven évben nem történtek akkora beruházások, mint amekkorák tavaly kezdődtek meg. Elsősorban a Szabadkai Népszínház épületének rekonstrukciójára és a Városi Múzeum átköltöztetésre gondolok. A múzeum esetében ezzel egy húsz éve fennálló kérdést oldunk meg, a színház épülete pedig voltaképpen 1984-től vár már felújításra... Ezek a beruházások nemcsak a magyar kisebbség számára fontosak, hanem az egész város szempontjából is. Számomra kiemelt fontosságúak a Lifka mozi épületében történő munkálatok is. Hamarosan a Kosztolányi Dezső Színház és a Lifka Art mozi új otthona lesz az épület. De mindemellett említhetném még a Csáth-naplót, amelyet a Dévavári család gondoz, és amelyet az önkormányzat is támogat, vagy a tavalyi évben először megrendezett Gitárfesztivált is. Azt gondolom, hogy a történethez az is hozzátartozik, hogy mindez nem valósulhatott volna meg a Vajdasági Magyar Szövetség támogatása nélkül.
ÁGOSTON PRIBILLA Valéria a szabadkai Városi Könyvtár igazgatónője:
- Ebben az érdekorientált világban kevés pénz jut a kultúrára, és kialakul egy téves nézet, miszerint a kultúra nem hoz pénzt. Én azon a véleményen vagyok, hogy éppen ellenkezőleg: a kultúra igenis hoz pénzt, mivel egy jól átgondolt művelődési stratégiával egy olyanfajta szellemi kiteljesedést, egy olyanfajta változtatást, egy olyan életminőséget lehet kialakítani, amely mindenképpen kamatoztatható az adott társadalomban. Nyilvánvalóan a kultúrára is pénz kell, de emellett nagyon fontosak az elképzelések, az elképzeléseknek az eredeti és újszerű voltuk. Tudni kell változtatni és kockáztatni is, valami újat és mást akarni. Lényeges, hogy legyen a kultúrának egy nagyon átgondolt és jól megtervezett stratégiája, felmérve annak minden aspektusát, minden hozadékát. Egy gyökeres szemléletváltás révén el kell jutni addig a meggyőződésig, hogy a kultúra fontos, mert általa új életminőség valósítható meg. Intézményigazgatóként elmondhatom, hogy kevés a pénz a kultúrára, hiszen mi is napról napra tapasztaljuk hiányainkat. A könyvállományunk elég hiányos és rossz állapotban van, de azt hiszem, ez már nemcsak tőlünk függ. A helyzet javítása érdekében rendületlenül pályázunk, ami már csaknem életformájává válik az intézményeknek.
Egy alaposabb művelődésügyi stratégia birtokában és egy gazdaságilag fejlettebb országban több pénz jut kultúrára, minek hála jobb minőséget lehet produkálni. A kultúra az egész társadalomban marginális jellegű. Ha a kulturális értékekről beszélünk, akkor ez kötődik ahhoz a gondolathoz, amiről már az előbb beszéltem, hogy intézményünkben mit okoz a pénztelenség: hogy nem tudunk új könyveket vásárolni, hogy nem tudunk olyan körülményeket teremteni, amelyek becsalogatják az olvasót, amitől az olvasás, a keresgélés, a kutatás örömet és kamatoztatható tudást nyújtana. Nagyon nehéz ezeknek az intézményeknek - amelyek valójában értékek letéteményesei - felvenniük a harcot a médiával, a számítógépek világával, mert mind az egyik, mind a másik transzparens módon hirdeti a maga tartalmait. Mindazonáltal gyökeres szemléletváltás révén visszakanyarodhatunk Kierkegaard gondolataihoz: ,,A szellem világában örök isteni rend uralkodik”, tehát az igazi értékek előbb-utóbb a helyükre kerülnek, és örök érvényűek. Szeretnék én is hinni ebben, de abban is, hogy egyszer több pénz jut majd kultúrára.
PAPAJCSIK Béla, a veprődi Kossuth Lajos Művelődési Egyesület elnöke:
- Községünkben a Demokrata Párt van hatalmon, s ami a kultúrához való viszonyulását illeti, eddig nem lehetett panaszunk rá. Az egyesületünk karácsonyra egy keverőpultot és két mikrofont kapott ajándékba a községtől mintegy 40 000 dinárt értékben. A támogatottsággal az előző évekhez képest elégedettek vagyunk. Általában azt kifogásolják, hogy keveset dolgozunk, tehát kevesen is vagyunk. Sajnos, a létszámhiány miatt tavaly megszűnt a színjátszó csoportunk.
VALKA Károly, a kúlai Népkör Művelődési Egyesület elnöke:
- Ami a költségvetést illeti, ha lassan is, de növekszik a kultúrára szánt pénz összege, melyet főleg eszközök vásárlására, működésre és az objektumok karbantartására fordítanak. Véleményem szerint a kultúrára szánt pénzt részarányosan kellene szétosztani a nemzetek és a nemzetiségek, a kisebbségek között. Kúlán a kisebbségek a lakosság 8,4 százalékát képezik, a kultúrára szánt pénzt pedig ezzel arányban kellene elkülöníteni. Természetesen jobb volna még több pénzt kapni a kultúrára. Reményeink szerint ez a kívánságunk teljesülni is fog.
LåCSEI József, a sándoregyházi Bonnáz Sándor Magyar Művelődési Egyesület elnöke:
- Sajnos, nem jut elég pénz a kultúrára, különösen itt Sándoregyházán nagyon nehezen boldogulunk. Azt vettem észre, hogy minden más, kevésbé fontos dolgot előnyben részesítenek a kultúrával szemben. Egyesületünk 2000 óta működik, de évről évre nehezebben. Ez idáig sikerült eljutnunk a Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek szemléjére, de az idén már ez is kérdésessé vált. Sajnos, az utazási költség összege (mintegy húszezer dinár) előteremtése is problémát okoz. Azt gondolom, hogyha végül nem sikerül, akkor bezárhatjuk kapuinkat, hiszen nehéz lesz a fiatalokat motiválni. Hiába próbálunk egész évben, ha egyetlen rendezvényre sem jutunk el. Remélem, ettől a kudarctól megmenekülünk. Bízom benne, hogy változik majd a helyzet.