home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Jónak lenni jó!
Ürmös Attila
2013.12.24.
LXVIII. évf. 52. szám
Jónak lenni jó!

A magyar köztévé és a Karitász közös adománygyűjtésének záróprogramja

Amikor december tájékán a gyerekek rosszalkodni kezdenek, sokszor elég emlékeztetni őket arra, hogy ha folytatják a csintalankodást, akkor a Mikulás, a Jézuska vagy a Télapó nem hoz ajándékot. Itt osonnak ugyanis a kertek alatt, és feljegyzik ám, ki milyen meglepetést érdemel! Csak amikor elmúlnak az ünnepek, és kiderül, hogy egy osztálytárs a második padból nem kapott semmit a karácsonyfa alá — sőt még karácsonyfát sem, pedig egész évben jól viselkedett —, akkor jön a kínos magyarázkodás, hogy igazából nem minden családnál telik ilyesmire. A mai gyerekek pedig elég intelligensek ahhoz, hogy leszűrjék: ha a Télapó igazságos, akkor nem büntetheti úgy a szegényebb gyerekeket, hogy azok ajándék nélkül maradjanak, mintha rosszak lettek volna.

Ezért fontos az ünnepek idején adományokat gyűjteni. Az idén a Magyar Televízió felkarolta a több magyar városban is működő Karitász egyházi segélyszervezet karácsonyi gyűjtését. Emlékszem, mennyi mindent adományozott a szabadkai Karitász itthon a rászorulóknak: konzervparadicsomokat, nadrágokat, pulóvereket, gyermekcipőket, télikabátokat, babaételeket és olyan nyugat-európai gyerekektől kapott játékokat, amelyek a hazai boltokban sokszor nem is voltak kaphatók. Dobai István plébános vezetésével egész évben önkéntesek és egyházi személyek látták el segélycsomagokkal a sokgyermekes, szegény vagy beteget ápoló családokat az elmúlt két évtizedben.

A Jónak lenni jó műsor keretében tavaly százmillió forintot sikerül összegyűjteni Böjte Csaba gyermekmentő szervezete (Dévai Szent Ferenc Alapítvány) számára. Az idén pedig egy hónapon át folyt a közmédia és a Karitász közös segélyakciója. A december 15-ei záróeseményre a közszolgálati médiumok budapesti székhelyén került sor. Az M1-en és a DUNA Televízión sugárzott egész napos műsorra Szalai Attila szabadkai karikaturistával érkeztem a zimankós vasárnap reggelen.

Nem sokkal kilenc óra előtt a 3-as stúdió környéke megtelt zsongással. Az előtérben egy hatalmas lapmonitoron lehetett követni a műsort. A stúdió bejáratával szemben foglaltam helyet, így egyszerre láthattam azt, amit a nézők, és azt is, ami a kulisszák mögött zajlik. A két műsorvezető, Borbás Marcsi és Novák Péter első vendégeiket — Spányi Attila püspököt (a Karitász elnökét) és Écsi Gábort (a Karitász magyarországi igazgatóját) — kérdezték, kint az előtérben pedig gyermekek gyülekeztek. A sminkes egyikük arcára némi pirosítót vitt fel, a másiknak a haját igazította. Amikor a szombathelyi stáb közvetítését vágták a műsorba, a gyereksereg beviharzott a stúdióba, hogy egy rövid beszélgetés után pillecukrot és süteményt készítsen Borbás Marcsival. Ekkor már ott ült Szalai Attila is. A Hét Nap munkatársa nem kisebb feladatot vállalt magára, mint hogy teljes műsoridőben, reggel kilenctől este tízig minden vendégről karikatúrát vagy krokit készít. Fél tíz után került először adásba, de később a nap folyamán többször is láthattuk őt és a rajzait.

Kint a Vivat Bacchus együttes tagjai állták körül a kávé-, tea- és ásványvizes pultot. Hat vidám fiatalember, az egyforma fekete zakók anyaga meg-megcsillant a sárgás teremfényben. Mellettem balról egy másik fotelben Kangyal Balázs (a Budapest Stars jégkorongcsapat klubigazgatója) és Pavuk Attila (a Dab.Docler játékosa) várta, hogy a stúdióba hívják. Később a műsorban a macidobálós akciókról meséltek Novák Péternek. A szurkolók behajítják a plüssállatokat a jégre, a csapatok pedig szegélyszervezeteknek adják őket a mérkőzés után, így végül valamelyik rászoruló gyerek ajándékcsomagjában kötnek ki a szőrmókok.

Közben Miskolcról, Pécsről és Veszprémből is tudósítanak az ottani tévés kollégák. Láthatunk magyaros ruhába öltözött néptáncosokat, műkincsvásárt, mézeskalács-díszítést és egy csuklón hordható rózsaszín vízilovat. Borbás Marcsi és a gyerekek közben vígan falják az adásban elkészített pillecukrot az előtérben. Valahonnan kakaós kalács és sóspogácsa is előkerült meg a csinos Zalinka Ildikó két kislányával, Hannával és Lucával.

A maratoni műsorban nemcsak a vendégek, hanem a műsorvezetők is váltották egymást, így a fáradhatatlanul rajzoló Szalai Attila lett az egyetlen stabil ember a stúdióban. Volf-Nagy Tünde és Szente Vajk bejelentkezése után a Szegedi helyszínről érkezett anyag, és ismét városunk egyik szülöttjét láthattuk: Lékó Pétert, amint egy kisfiúval sakkozik, teljesítve annak karácsonyi kívánságát a kamerák előtt. Péter 1994-ben, 14 évesen lett minden idők legfiatalabb nemzetközi sakknagymestere.

A stúdió előterében suttogni kezdtek, hogy megérkezett Buzánszky Jenő, az aranycsapat még élő tagja. Az ifjú Knézy Jenő már indult is hozzá. A hórihorgas sportriporter legalább egy fejjel volt magasabb a barna öltönyös, ősz futballistánál. A közelgő stúdióbeszélgetés részleteit egyeztették. Buzánszky később a mellettem levő fotelben foglalt helyet, a tévés hölgyek kávéval meg ásványvízzel kínálták, majd egy labdáról kezdett mesélni, melyet egy 7 : 1 arányú magyar—angol meccs után szerzett, még 1955-ben. A focilabdát azóta sem lehet összenyomni, még mindig az a levegő tölti ki, amelyet ’55-ben belepumpáltak. Később a műsorban Knézy Jenő egyik Eb-döntős focilabdáját láthattuk. Ezt a sportriporter jótékonysági árverezésre bocsátotta, és Buzánszky Jenő is dedikálta.

Több hasonlóan értékes és egyedi tárgyat is mutatott a kamera a nap folyamán. A Jónak lenni jó című műsorban gyűjtött pénz jelentős része ezeknek a rekvizitumoknak az elárverezéséből folyt be. Dedikált mezek, sportszerek, az aranyérmes párbajtőrcsapat döntős fegyvere, Herendi porcelántál (Mádl Dalma, Erdő Péter és Böjte Csaba aláírásával), valamint Illényi Katica és Kovács Kati fellépőruhái. Az egyik legpazarabb ruhaköltemény Rost Andrea operaénekesé volt. Ő azt a ruháját bocsátotta árverezésre, amelyben Placido Domingo, Jose Carreras és Diana Ross társaságában lépett fel a Népstadionban tizennyolc évvel ezelőtt.

Telefonálással is lehetett jótékonykodni, az emelt díjas hívásból befolyó összeg a Karitász számlájára került. Szépen gyűlt a pénz a nap folyamán, a műsorban pedig nemsokára Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész, zeneszerző került adásba, előtte Jorgos Tzortzoglout és Lépés Gábort, a Balkán Fanatic zenekar vezetői adtak interjút, Veszprémből pedig Kövi Szabolcsot, a magyar meditatív zenék fáradhatatlan fuvolaművészét kapcsolták. Természetesen Rost Andreát és Kovács Katit is láthattuk. A művészek közül csak az irodalmárok hiányoztak, elsősorban a gyermekírók, de a sok neves vendég között ez kevéssé tűnt fel.

A külső helyszínekről koradélután Szabadkát is kapcsolták. A Pannon TV arról a példaértékű összefogásról számolt be, amely a csantavéri Gere család megsegítésére irányult. A hétgyermekes család háza októberben teljesen kiégett. Azóta sokan segítik őket kétkezi munkával, ruhával, élelmiszerrel — természetesen a Karitász is.

Közben Szalai Attilával is tudtam néhány szót beszélni. Elmondása szerint annyira izgatott volt, hogy az éjjel alig aludt valamit. A karikatúrák mindenesetre jól sikerültek, nemcsak a rangos vendégek, hanem egy-két tévés munkatárs is kapott rajzot. Közben Kovács István Kokó, Novodomszki Éva, majd Jakupcsek Gabriella vezette a műsort a stúdióban, a vendégek között pedig feltűnt Bagi Iván humorista, Boczkó Gábor olimpiai ezüstérmes párbajtőrvívó, Storcz Botond olimpiai bajnok kajakozó, Karas Mónika az NMHH elnöke, Szabó László Zsolt az MTVA vezérigazgatója, Erdő Péter bíboros és az adományozás nagyasszonya Mádl Dalma, Mádl Ferenc köztársasági elnök özvegye, akit a nap folyamán már a budapesti ételosztáson is láthattunk néhány pillanatra. A legmeghatóbb perceket azonban a váci csengettyűsök rövid stúdiószereplése hozta. A főként Down-kóros gyermekekkel és felnőttekkel Gyurcsányi Judit (a Váci Karitász igazgatója) és Gyimesi Ildikó érkezett. A stúdiófelvétel előtt körbe álltak az előtérben, mindenki felhúzta fehér kesztyűjét, és kapott egy csengőt, majd — szavak helyett főként jelekkel kommunikálva — vezetőjük elmagyarázta még egyszer, hogy kinek mikor kell majd csengetnie. Aki ismeri ennek a betegségnek a velejáróit, az tudja, hogy egy ilyen tíz-tizenkét emberes csapatmunkát mennyire nehéz összetartani. Ahogy figyeltem igyekezetüket, és néztem szokatlan, mégis méltóságteljes arcukat, rá kellett jönnöm, hogy a rászorultságnak még tucatnyi más formája lehet az anyagi szűkösségen kívül. Betegség, baleset, egy-egy hozzátartozó elvesztésének fájdalma bárkit elérhet, és ilyenkor a jó szó, egy bevásárlás, egy szőnyeg kiporolása vagy egy szekrény elfordítása a nappaliban is hatalmas segítség lehet, és persze nemcsak karácsonykor.

A pedánsan megtervezett, rengeteg erőbevetést igénylő, sokszínű maratoni tévéműsor este 10 körül ért véget. A Jónak lenni jó idei adománygyűjtése során mintegy 120 millió forint gyűlt össze. A műsor ráirányította a figyelmet arra, hogy milyen fontos az adakozás, és hogy milyen sokféle kiszolgáltatottság létezik. A Jónak lenni jó nemcsak pénzt hozott, hanem méltó megbecsülést a több mint másfél évtizede fáradhatatlanul működő Karitásznak és az ott tevékenykedő egyházi személyeknek, önkénteseknek.

(Thaler Tamás felvételei — az MTVA engedélyével)

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..