Jogszerű, de nem etikus!

Jogszerű, de nem etikus!

Anett, fiatal egyetemi képesítésű magyar anyanyelvű középiskolai tanárnő, aki Szabadkán humán tantárgyakat tanít két nyelven is. Zita ugyanabban az iskolában reáltudományra oktat. A két tanárnő barátságos munkatársi kapcsolatban van, mégis mindkettejüket meglepte, hogy szinte egyidejűleg adtak életet két kis jövevénynek.

Anett és Zita jelenleg szülési szabadságon vannak és gondosan ápolják, nevelik gyermekeiket. Mindketten tudatában vannak és tapasztalják is, hogy a havi bevételük, amit a köztársasági pénzügyminisztérium utal a számlájukra nem követi a megnövekedett munkabéreket. A kisbabákra fordított kiadásaikat nem is számolják, de napról-napra kénytelenek azzal szembesülni, hogy fontos, szinte nélkülözhetetlen dolgokra sem jut elég pénz.

A szűkös pénzügyi helyzet, na meg a folyton deklarált országos gyermekbarát intézkedések hatására a pedagógus anyukák belenéztek a munka törvénykönyvébe és a kollektív szerződéseket is átlapozták. Furcsának találták ugyanis, hogy a munkaadójuktól nem kaptak semmilyen külön anyagi támogatást annak apropóján, hogy gyermekük született. Előzőleg, persze érdeklődtek az iskola irodájában is, hogy jogosultak – e valamilyen segélyre?

 – Nem, maguknak sajnos nem jár. Az iskolai alkalmazottakra vonatkozó speciális kollektív szerződés ugyanis efféle jogot nem látott elő! – hangzott el a kijózanító felvilágosítás.

A jogszabályok alapos áttanulmányozása után a tanár anyukák is rádöbbentek, hogy nekik az újszülött babájukra nem jár semmilyen juttatás. A köztisztviselők, doktornők, nővérek, bírónők vagy éppen a színésznők ugyanakkor szolidáris segélyként egyhavi szerbiai átlagfizetést kapnak gyermekáldás esetére. Számukra az érvényes külön kollektív szerződésük lehetővé teszi ezt a szép állami gesztust.

Az igazi meglepetés csak ezután következett: Zita férje ugyanis jogosult felesége helyett a szolidáris segélyre, azért mert ő rendőrként dolgozik és neki - a tanároktól eltérően, jár ez a juttatás annak ellenére is, hogy nem ő hozta világra a kisbabát. 

 Anettnek nincs ekkora szerencséje az ő férje ugyanis nem állami alkalmazott.  

Ezek után mondja még csak valaki, hogy országunk nem viszonyul mostohaként a tanárokhoz. Mondhatja, de Anett és a hozzá hasonló helyzetben levő tanító és tanárnők bizonyosan nem fogják elhinni!

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Önök Írták rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Facebook

Támogatóink