A hiba akkor csúszott a számításba, amikor az irodájába betoppant Mr. Sean Miles, a dúsgazdag Miles, akinek csodaszép feleségéről regéket meséltek. A férj csúnyácska, pocakos és alacsony: az asszony, Miranda pedig magas, karcsú és rendkívül érzéki.

Mr. Miles egy gépkocsigyár élén állt. Többször áthívta a lakásába az ügyvédet, aki a szomszédságban lakott. A gyáros álmában sem gondolta volna, hogy Mondello kivetette hálóját a feleségére. Mondello életében először halálosan beleszeretett egy nőbe.

*

Szombaton délután kezdődött, egy felhős, borongós napon. Mondello az irodájában ücsörgött. Idegesen forgatta az ujjai között a whiskyspoharat.

A kopogásra felkapta a fejét.

Szívélyesen üdvözölte Milest, de a gyáros elhúzta a száját. Olyan ember benyomását keltette, akinek rosszul áll a szénája, akinek elment a kedve az élettől.

— Benne vagyok a pácban, George — mondta. — Azok a legények az adóhivatalból meg akarnak fojtani.

— Miről van szó?

— Átnézték a könyveimet... a jegyzeteimet... és mindent lepecsételtek.

— Beszélj a főkönyvelőddel.

— Jogi tanácsra van szükségem.

— Valóban?

— Kettős könyvelést vezettem. Egyet magamnak, egyet az adóhivatal hiénáinak. Nem én vagyok az egyetlen, mindenki így csinálja. Az ördögbe! Emiatt lecsukhatnának. Mit gondolsz?

— A vagyoneltitkolás elég súlyos vétség... És hol van a pénz?

— A Kereskedelmi Bank széfjében.

— Hol őrzöd a könyvek másodpéldányát?

— Megijedtem, és elégettem őket...

— A könyvelőd becsületes ember? Tud valamit a dologról? Sejti, hogy miről van szó?

— Erről sohasem szóltam neki.

Az ügyvéd meggyőzte Milest, hogy az állam csak a pénzére éhes, majd elvezette az ügyfelét a liftig. Visszatérve az irodába azonnal felhívta az adóhivatalt. Az állam hű szolgájának nevezte magát.

— Nagyon okosan tették — mondta —, hogy beleszagoltak Mr. Miles könyveibe, de a Kereskedelmi Bank széfjébe is belepislanthatnának, uraim.

*

Telt-múlt az idő, de nagyon lassan. Miles ellen adóeltitkolás címen vádat emeltek. Az autógyárost George Mondello védte, csekély eredménnyel. Milest természetesen elítélték. Hat hónap elmúltával a felesége elvált tőle, s azonnal hozzáment az ügyvédhez. Az esküvő után nászútra a Hawaii-szigetekre utaztak.

Egy napon Miranda azt mondta:

— Nem tetszik a lakosztály, George. Miért nem vásárolunk egy villát a város szélén vagy még messzebb?

— Erre már magam is gondoltam — válaszolta George —, majd meglátjuk. Igen, erre én is gondoltam...

*

Sean Miles a rászabott büntetésnek a kétharmadát annak rendje és módja szerint leülte. Ezután feltételesen szabadlábra helyezték, mert példamutatóan viselkedett a börtönben. Miles már a szabadság első napján elhatározta, hogy törleszt. Első útja egy fegyverkereskedésbe vezetett. Délután 11 órakor belépett az ügyvéd házába. Senki sem hallotta a lövést. Miranda kegyelemért könyörgött, de hasztalan.

Aznap pontosan délben Mondello elhagyta az irodáját. A gépkocsija felé menet nem is sejtette, hogy valaki minden mozdulatát lesi. Egy szürke Opel eredt a nyomába. Az ügyvéd az egyik mellékutcában parkolt, majd percekig gyönyörködve nézte az újonnan vásárolt villát. A bútorszállítmány még nem érkezett meg. Szobáról szobára sétált. Éppen a teraszra nyíló ajtó kilincsére tette a kezét, amikor megszólították.

— Jó napot, George... szép villa. Sokba került?

Mondello megfordult, és megmerevedett.

— Sean... te?!

— Meglepődtél, mi? Nem, nem szöktem meg a börtönből. Feltételesen szabadon engedtek... szép ez a fészek. Csodaszép.

— Mirandának van ízlése.

— Igen, neki van.

— Tudod... mi szeretjük egymást. Meg is esküdtünk.

— Hallottam... nem gratulálok. Nehezemre esne.

— Miért nem akarsz megérteni minket? Téged leültettek. Miranda egyedül maradt... szüksége volt valakire. Én.. hát... engem ismert.

— Mikor csavartad el a fejét? Mielőtt lecsuktak, nem?

— Ez nem fair, Sean.

— Fair? Elvesztettem a feleségemet, a vagyonomat, és te azt mondod, hogy „ez nem fair". Mindez miattad történt.

— Miattam? Adóeltitkolás vádjával ültettek le.

— Ez igaz. Igen ám, de ki szólt nekik a széfről? Te! Csak te tudtál róla! A bírósági végzést azonnal a kezembe nyomták, alighogy eltávoztam az irodából. Megkaptad a feleségemet... s ez volt a célod. Arra is rábeszélted, hogy váljon el tőlem.

— De...

— Nem így van?

Miles előrántotta revolvert. Mondello villámgyorsan rávetette magát a látogatójára, s a következő pillanatban mindketten a padlón hemperegtek. Mondello fürgén felkapta a padlóra pottyant fegyvert, és gondolkodás nélkül háromszor belelőtt Milesba.

*

A kocsijában elgondolkozott a történteken. A rendőrségen majd azt hiszik, hogy a feltételesen szabadlábra helyezett elítélt egyszerűen megszökött. Brazíliába vagy Kanadába. Mondello a villa kertjében gondosan elásta Miles hulláját.

Az úton egyre több gépkocsi tűnt fel. Mondello idegesen a cigarettatárcája után nyúlt. Ekkor érintette meg ujjával a revolvert, amelyről teljesen megfeledkezett. A fegyver az egyetlen bizonyíték ellene. Eláshattam volna a hullával együtt — gondolta Mondello. A revolvert azonnal el kell tüntetni. Kidobhatja az ablakon, de valaki megtalálhatja az úton, a mögötte szirénázók közül is észrevehetik. A South Park felé fordította a kocsit. Leparkolt a szökőkút mellett, és az erdő irányába indult. A sétány és a környék tele volt gyerekekkel. Mondello egész testében remegett. Egy-egy pillanatban úgy tűnt, hogy a bokorból ezer szempár lesi minden mozdulatát.

Végül megfordult, és elrohant.

A kocsiban ülve cigarettára gyújtott. Felmászik egy hajóra, és azt az átkozott revolvert behajítja a vízbe. Nem marad más hátra, mint várni. Az önbizalma lassan-lassan visszatért, és 17 órakor már fütyörészve hagyta el a gépkocsiját. Az irodája előszobájában a titkára alig akarta elfogadni a köszönését.

Két férfi lépett melléje.

— Mr. Mondello? — kérdezte az egyik.

— Igen...

— Mr. George Mondello?

— Igen...

— Orson Wallace őrmester. Szeretnénk elbeszélgetni önnel.

Mondellónak elakadt a lélegzete. Ezek mindent tudnak. Lehetetlen... Senki sem tartózkodott a közelben, senki sem hallhatta a lövést, és senki sem látta, amikor elásta a holttestet.

Alig nyögte ki:

— Állok a rendelkezésükre, uraim.

— A maga felesége...

— Mi történt Mirandával?

— Halott. Meggyilkolták. A lány találta meg... délben. Mikor ment el hazulról, Mr. Mondello?

Mondello arca elszürkült.

— Csak nem hiszik, hogy én...?!

— Mi nem hiszünk semmit. Mi nyomozást folytatunk, uram.

A másik nyomozó végigtapogatta Mondello zsebeit, majd vigyorogva halászta elő a revolvert.

— A–32-es típus — csapott le az őrmester. — Ilyen fegyverből lőttek a feleségére.

— Nem az enyém — nyögte Mondello. — Valaki nekem adta...

— Nevezze meg azt az embert, aki revolvereket ajándékoz.

Mondello tanácstalanul nézett a nyomozókra, majd engedelmesen lehajtotta a fejét...

November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. Mel Chase: Megásta a sírját
3. William Webb: A szerelem vak
4. David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. Elmer Morrion: Dolores
7. Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. Sohasem dohányoztam
15. Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros