Egy csinos füzetecske került a kezembe, Brüsszelben jelentette meg az Európai Bizottság Sajtó- és Tájékoztatási Főigazgatósága, így, csupa nagybetűsen, de benne van Luxemburg keze is az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala folytán. Szintén csupa nagybetűsen, ami a füzetecske komolyságát igyekszik hangsúlyozni vagy kihangsúlyozni. S az egész fehér, klórmentes papírra nyomtatva. Ezt nem tudom, külön miért hangsúlyozzák ki, ezt a klórmentességet, még nem vagyunk az EU-ban, nem tudhatunk és nem érthetünk mindent. De még bekerülhetünk oda. Az EU-ba. S ha még élünk húsz-harminc évig, megérhetjük, hogy a mi könyveinket is, vajdasági írókét, klórmentes papíron nyomtatják. Jelenleg ott tartunk, hogy már közönséges rotopapír se áll a kiadók rendelkezésére, különösen a kisebbségi kiadóknak, akik tengnek-lengenek, mint kossava idején a konténerekből fölkavart és fölkapott üres műanyag zacskók.
No de miért e luxuskivitelű füzetecske? Azért, hogy segítsen Európa népeinek, s szolgálatukba állítsa magát. Szép sorjában föl is sorolja, mily szolgálatokban áll Európa népeinek szolgálatába.
A füzetecske a bizottság hét tagjáról nyújt közelebbi információt, tömör életrajzi adatokkal, fényképük bemutatásával. (A bizottság különben 25 ezer embert foglalkoztat, akik a szervezet működésére létrehozott szolgálatoknál, az úgynevezett főigazgatóságoknál dolgoznak.)
Most azonban vessünk egy pillantást arra a hét személyre, akiket a füzetecske prezentál. Illetve a hét közül arra az egyre, aki lelkileg és anyanyelvileg legközelebb áll hozzánk, eurós és az EU-zóna határain kívül élő magyarokhoz. A neve Zsuzsanna Dákai. Odahaza, Veszprémben még Dákai Zsuzsanna lehetett a neve, de hát Brüsszel, az Brüsszel. A fényképe mellett egy főzőedény, egy kukta. Munkaköre eme nyomástartó berendezések területére szakosodik és szorítkozik.
De lépjünk tovább. Jóllehet a szóban forgó füzetecske tavalyelőtt jelent meg, az EU-s alapelvek mind ez ideig érvényesek. Így az anyanyelvekre vonatkozóak is. Tavalyelőtt, az akkor 25 EU-tagállam húsz hivatalos nyelvet tudott magáénak, mára a tagállamok száma huszonhétre, a hivatalos nyelveké pedig huszonkettőre bővült. Ezek: angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén. Ámde és ennek ellenére a bizottság gyakran és általában csak három nyelvet használ: az angolt, a franciát és a németet. Valószínűleg bizonyos időbe telik, amikor már csak egyet, talán az angolt, ezáltal jelentős pénzeszközöket takarítanak majd meg. Ez ugyan még nincs nyíltan kimondva, de az általános fejlődés efelé tendál, annak ellenére, hogy az EU sohasem lesz a népek és nemzetek olvasztótégelye, abban nem fogja követni az Egyesült Államokat.
És ha már említettük a pénzeszközöket, tegyünk említést a bizottságban dolgozók kezdő fizetéséről is, azzal a megjegyzéssel, hogy ezek is tavalyelőtti adatok. Tehát: a diplomával nem, de legalább hároméves gyakorlattal rendelkező titkárok alapfizetésként 2341 eurót keresnek havonta. A diplomás adminisztrátorok minimum 3837 euró alapfizetést kapnak, szintén havonta.
Ha ezek után most arra gondolok, hogy mennyi az én ,,alapnyugdíjam' vagy mondjuk egyetlen napilapunk munkatársainak az ,,alapfizetése', nagyot fordul velem a világ. Az az érzésem támad, hogy nem az EU kapujában, hanem valahol Bangladesben vagy Afrika legszegényebb országában élek. Hogy kievickéljek ebből a nyomorúságos alaphelyzetből, mily segítséget tud nekem nyújtani, meg a velem együtt élő egymillió munkanélkülinek a 25 ezer fős EU-s bizottság?
Erre a klórmentes papírra nyomtatott füzetecske nem ad közvetlen választ. Talán nem is nekünk szánták, bangladesieknek. Ha még sokáig kétségek közé szorítanak, fogom magam, és Berlinbe költözöm, az EU legélhetőbb nagyvárosába. Most már csak az anyagiakat kell kieszközölnöm hozzá.