Annyira szeretnék már egy olyan előadóról írni, aki nem szentelte az egész életét a zenének, aki pl. utcaseprő vagy buszsofőr volt, mielőtt zenei karriert futott volna be, egy olyan előadóról, aki nem tudta már kiskorában, hogy énekes lesz. Valakiről, aki a húszas-harmincas évein túl kezdett el zenével foglalkozni, aki a véletlennek köszönhetően vált ismertté — és akit nem is foglalkoztat különösképpen a siker. Mindeddig azonban nem bukkantam ilyen énekes vagy zenész nyomára...
Amikor James Arthur felbukkant — a semmiből — az angol X-Factorban, lazán előadta a dalát, és őstehetségével egyszerűen lenyűgözte a zsűrit, elkezdtem kutatni utána a világhálón. Legnagyobb sajnálatomra azonban kiderült: neki is dédelgetett álma, hogy telt csarnokos koncerteket adjon. Megtudtam, hogy a huszonöt éves énekes már tizenöt évesen dalokat írt és adott elő. Az olvasottaknak azért nem örültem, mert ezekre az élettörténetekre rá lehet „húzni”, hogy kitartó munkával minden elérhető. Őszintén szólva unom már egy kicsit ezeket a kliséket...
Amikor James az X-Factor-válogató során először állt színpadra egy szál gitárjával, a zsűri azonnal érezte benne a képességet, és az elbűvölő Nicole Scherzinger a szárnyai alá vette. Hétről hétre jobbnál jobb produkciókkal rukkolt elő, a döntőben pedig igazi csoda történt: James Shontelle Impossible című, áthangszerelt dalát énekelte el hihetetlen fénytechnikai megoldások kíséretében. A dalt hallgatva — melybe az énekes minden erejét, énektudását beleadta — libabőrös lettem, s mint kiderült, nem voltam egyedül ezzel: James a produkciójával megnyerte a kilencedik angol X-Factort. Az igazi érdekesség azonban csak ezután következett. Az Impossible arthuros verzióját megjelentették kislemezen, és olyannyira sikeres lett, hogy az eredeti előadóról, Shontelről szinte mindenki megfeledkezett.
Egyetlen dalból azonban nem lehet megélni, s James be is jelentette a kö-zelmúltban: érkezik a vadonatúj kislemez You’re Nobody ’Til Somebody Loves You címmel, digitális verziója október 20-ától lesz elérhető. A szerzeményt a TMS producerpárossal — Professor Greennel és Emeli Sandéval — közösen írta. A dal az old school soul, a blues meg a rock egyvelege, és a velőtrázó basszusa esélyessé teszi a világsikerre.
Mindezek tükrében talán mindenki számára egyértelmű: jelen pillanatban James Arthur a csúcson van, ám hogy meddig tud ott maradni, az még a jövő titka.