A kiállítást Hessky Orsolya, a budapesti Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze nyitotta meg. Beszédében arról beszélt, hogy a XIX. századi magyar festészet történetét nem csak a legismertebb mesterek, például Munkácsy Mihály, Szinyei Merse Pál, Mednyánszky László vagy Csontváry Kosztka Tivadar életművén keresztül lehet értelmezni. A korszak teljesebb megértéséhez azoknak az alkotóknak a munkássága is hozzátartozik, akik hosszú ideig háttérbe szorultak, noha saját koruk művészeti életében fontos szerepet töltöttek be.

Jakobey Károly pályája sokrétű volt: portrékat, csendéleteket, tájképeket, történeti képeket, dekorációs munkákat és oltárképeket is készített. Művészete szorosan kapcsolódott a XIX. század megrendelői világához, az egyházi, városi és magánmegbízásokhoz. A tárlat éppen ezt a gazdag, de kevésbé ismert életművet teszi újra láthatóvá.

A kiállítás kurátora, Korhecz Zsuzsanna a megnyitón köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak Jakobey Károly hagyatékának megőrzéséhez és bemutatásához. Külön kiemelte Jakobey Anikót és Emmát, akik Zombori István közreműködésével segítették elő, hogy a művész hagyatéka közgyűjteménybe kerüljön, és ezáltal hosszú távon is hozzáférhető maradjon a nyilvánosság számára.

Korhecz Zsuzsanna hangsúlyozta, hogy Jakobey Károly több szállal kötődött Szabadkához és Bácskához, hiszen a város már a XIX. században is jelentős megbízásokkal támogatta munkásságát.

A Jakobey Károly (1826–1891) művészete című kiállítás nemcsak egy szinte elfeledett alkotói pályára irányítja rá a figyelmet, hanem arra is, hogy a művészettörténet nem kizárólag a legismertebb nevek története. A kisebb mesterek munkássága nélkül nem lehet teljes a kép egy korszak kulturális és művészeti életéről.

A tárlat és kísérőrendezvényei szeptember 4-éig látogathatók a Szabadkai Városi Múzeumban.