A szokásokhoz híven az iskolaév kezdetén a temetkezési kellékek gyártásával és fafeldolgozással foglalkozó gyár udvarában megrendezték a családi napot. Az 1959-ben létrejött gyárban már tradíciónak számít a dolgozókat, a családjukat és a rokonokat családias hangulatban összekapcsoló, szórakoztató rendezvény. Erről Kókai-Mernyák Melinda, a vállalat igazgatója számolt be.

— Gyárunk az idén immár hatvanhat éves fennállását ünnepli, melyet hagyományosan két külön alkalom keretében ülünk meg: egyszer az üzleti partnerek, majd pedig a dolgozók körében. Ezúttal a munkatársak voltak a középpontban, méghozzá a családtagjaikkal együtt. A már csaknem egy évtizedes múltra visszatekintő családi napot a nyár végén, szeptember elején hirdetjük meg. Kiváló alkalom ez arra, hogy ne csak a munkáról essen szó, hanem jobban megismerjék egymást a kollégák. Az eseményen a házastársak és a gyerekek is részt vesznek, így az egész közösségi ünneppé válik. Célja, hogy kötetlen, baráti hangulatban erősítse a csapatszellemet — mondta az igazgatónő, aki a továbbiakban a rendezvény programjaira is kitért. — Korábban különféle versenyek — mint például kötélhúzás vagy tojáshordás — tették próbára a résztvevők ügyességét, az utóbbi években azonban inkább a szabad, nyugodt kikapcsolódás kapott főszerepet, bár a megmérettetésektől sem zárkózunk el. A gyerekeket gólyaláb, célba dobás, légvár és trambulin várta, míg a felnőttek kellemes beszélgetésekkel, közös élményekkel gazdagodhattak. A családi nap így nemcsak egy szép hagyomány, hanem fontos közösségépítő alkalom is, mely hűen tükrözi célunkat, mely szerint az itthoni munkavállalás során az emberi kapcsolatok és a közösség ereje legalább olyan fontos, mint a szakmai sikerek.

A gyerekek mellett a felnőttek is kikapcsolódtak, méghozzá egy egész délelőttös marhapörköltfőző verseny keretében. Az eredményeket a háromtagú, díjazott szakácsokból álló zsűri értékelte. Igaz, a versenyben második helyet érdemelt ki, a dolgozók mégis Plahi György bográcsa mellett döntöttek, mely gyorsan üres is lett. A jó étel titkáról, illetve a munkaközösségről is mesélt a verseny után.

— Annak ellenére, hogy rövid időre terveztem, már öt éve dolgozom ebben a vállalatban, úgy tűnik, itt eresztettem gyökeret. Amikor első évben jelentkeztem, akkor a gyárban dolgozó festőtársakkal közösen neveztünk a főzésre. Minden évben dobogós helyet értem el, az általam készített ételt pedig dicsérik is, ám ez nem száll a fejembe. A jó pörkölt titka a jó húsban rejlik, melyet megfelelően kell fűszerezni. Természetesen a jó csapat is fontos, az összhang, az egyetértés. Bár annak, akinek nincs helye a konyhában, ezek sem tudnak segíteni.

A nap végén a közös tortázás és a sikeres év megünneplése sem maradhatott el, melyet még a lábát lógató eső is kivárt.