Kedden délelőtt, 71 éves korában elhunyt Szabó István, a csókai asztalitenisz alfája és ómegája. Egy évvel ezelőtt a csókai asztaliteniszklub nagytermében hetvenedik születésnapján köszöntöttük a közkedvelt Pista bácsit, aki vidáman, jókedvűen ecsetelte pályafutásának legemlékezetesebb pillanatait. Néhány héttel később beszélgetést készítettem vele, melyben szó esett legnagyobb sikereiről, sportolói hitvallásáról, az asztalitenisz iránti szerelméről. Búcsúzáskor azt mondta, bármikor betérhetek hozzá, hogy újra elbeszélgessünk a sportról, az asztaliteniszről. Magnó nélkül, kötetlenül, kedélyesen, viccelődve, ahogy a sport világában szokás. Beszélgetésünk óta többször is jártam Csókán, de az állandó rohanás miatt egyszer sem tértem be hozzá. S most már nem is térhetek, hiszen Pista bácsi hirtelen itt hagyott bennünket.
1937-ben született Nagybecskereken, Csókára 1963-ban került, s megalakította a Csókai Asztaliteniszklubot. Játékosként a nagybecskereki Banat mezét viselte, Granićtyal az oldalán tartományi bajnoki címet is szerzett. Edzőként a jugoszláv női asztaliteniszt Európa élvonalába vezette, tíz évig a jugoszláv női ifjúsági válogatott szövetségi kapitányi tisztjét töltötte be, s két Európa-bajnoki aranyérmet szerzett. A Csóka csapatával négyszeres országos bajnok, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK) pedig döntős volt csapatával. Olyan világnagyságok felkészülését irányította, mint Šurbek, Stipančić, Korpa, Csordás, Karakašević, Klampár, Waldner. 1984-től 86-ig a németországi Saarbrückenben edzősködött, ahol mind a női, mind a férfi együttessel német bajnoki címet nyert, a férfiakkal pedig még a BEK-serleget is elhódította. Tanítványai közül Palatinus Erzsébet és Gordana Perkučin az 1978-as kínai világbajnokságon, a házigazdákat verve bronzérmet szerzett párosban.
Pályafutása elismeréséül Spartak-díjban és Októberi Díjban részesült, a Jugoszláv Asztalitenisz-szövetség 50 éves fennállásának alkalmából pedig Aranyplakettet vehetett át.
Biztosak lehetünk abban, hogy Pista bácsi az örök vadászmezőkön sem szakad el kedvenc sportágától, s fáradtságot nem ismerve, továbbra is oktatja a jövő bajnokait az asztalitenisz fortélyaira.