Sztankay István színművész, rendező február 14-én ünnepli a 70. születésnapját. Sokan tudják róla, hogy megszállottan gyűjti a rádiókat és a zseblámpákat. Ahogy egyszer mondta, több tucatot tart otthona és a parasztháza szinte minden zugában. Hetvenévesen is rendszeresen úszik, szívesen jár gőzfürdőbe. Az orvosai javaslatára abbahagyta a dohányzást. Ahogy ő fogalmazott, nem szakított a káros szenvedélyével, egyszerűen nem gyújt rá fél óráig, aztán ismét további fél óráig.
Budapesten született 1936. február 14-én, a Vízöntő jegyében. Édesapja görög katolikus pap volt. Két gyermeke van: Ádám újságíró, Orsolya, aki szintén a színészi pályára készül. Volt segédkántor, dolgozott kifutófiúként a Bástya Ktsz-ben, anyagmozgatóként a Hídépítőknél és csillés a föld alatti építkezéseknél. 1957-1961 között a Színművészeti Főiskola hallgatója, majd Miskolcra szerződött. 1963-ban a budapesti Nemzeti Színház tagja lett, a Madách Színházhoz pedig 1974-től 1990-ig kötötte a szerződése. Rövid ideig szabadúszó volt, 1991-1999 között csatlakozott a József Attila Színház társulatához, de aztán ismét az önállóságot választotta. 1963-ban a Hattyúdal című magyar film egyik sikeres főszereplőjeként az egész ország megismerte. A Bors című, 1968-1971 között vetített tévésorozat - amelynek címszerepét játszotta - még népszerűbbé tette. Sokak számára felejthetetlen párost alkotott Schütz Ilával. Rengeteg darabban dolgoztak együtt, mély barátság fűzte őket egymáshoz. A Jövőre veled ugyanitt című vígjátékkal mintegy 450-szer szórakoztatták a közönséget. Számos elismerésben részesült, kiérdemelte többek között a Jászai Mari-díjat (1966, 1974), övé a Farkas-Ratkó-díj (1967), a SZOT-díj (1970), Érdemes művész (1978), az Erzsébet-díj (1992), a József Attila-gyűrű (1994), a Magyar Köztársaság tiszti keresztje (1997) és a Kossuth-díj (1998).
Hosszú a listája az ismertebb televíziós alakításainak és a főbb szerepeinek, csakúgy, mint a filmjeinek is.
(Részlet Csorba Mária MTV-s összeállításából)