Az isiász — melyet ischialgiának vagy ülőidegzsábának is neveznek — valójában nem önálló kórkép, inkább a gerinc deréki szakaszából eredő fájdalmas tünetek együttese, melyeknek több oka is lehet.

Isiászos fájdalom

A fájdalmat az ülőideg összenyomódása okozza. Ezért leggyakrabban a csigolyatestek között elhelyezkedő porckorongok — melyek a többi közt a gerinc rugalmasságáról gondoskodnak — sérve tehető felelőssé. Ám amióta az ember két lábra állt, sokkal nagyobb terhelés nehezedik rájuk. Nem csoda, hogy a porckorong külső rostos rétege bizonyos mozdulatokra, erőbehatásokra akár el is szakadhat: így kitüremkedik a belsejében elhelyezkedő kocsonyás anyag, összenyomva az ideget, mely be is gyulladhat.

A háttérben a porckorongsérven kívül ágyéki gerinccsatorna-szűkület, gyulladás vagy keringési rendellenesség is állhat. Elvétve súlyos baleset okozza az isiászt, nagyon ritkán pedig rosszindulatú daganat.

Az isiászra jellemző fájdalmat rendszerint a hát vagy a derék szokatlan megterhelése, egy ügyetlen mozdulat, helytelenül végzett cipekedés okozza. A fájdalom igen sokféle lehet: enyhe rossz érzés vagy akár kínzással is felérő gyötrelem. Jelentkezhet hirtelen, vagy érkezhet lassan, tompán, egyre fokozódva. A fájdalom nem az egyetlen tünet: előfordulhat zsibbadás, érzéskiesés, tűszúrás-érzés, a láb ügyetlenebbé válása, esetleg izombénulás, súlyos esetben pedig akár vizelet- vagy széklet-visszatartási képtelenség is.

A beteg rendszerint egy ujját a testén végighúzva meg tudja mutatni a fájdalom útját. Ebből az orvos a fájdalom eredetét is ki tudja olvasni, ha a három legalsó porckorong valamelyike sérült. Az S1-es porckorongból kiinduló fájdalom hátul, a deréknál kezdődik, majd a fenéken és a lábon keresztül a kislábujjba vezet. Ilyenkor reflexkiesés is előfordulhat, illetve a beteg nehezen tud lábujjhegyre állni. Az L5-ös porckorongból eredő fájdalom a derékból a fenéken keresztül a comb és a lábszár oldalsó felszínén a nagylábujj felé húzódik. A páciensnek ilyenkor a sarokra állás okoz nehézséget. Az L4-es porckorongból induló fájdalom útja a combon elöl, a lábszáron befelé tart, a lábfej belső felén végződik. Ebben az esetben kiesik a térdreflex, és a combizom sorvadásnak indulhat.

Diagnózis és terápia

Az orvos sok esetben már a beteg testtartásából következtet az isiászra: a gerinc ugyanis „megpróbál elhajolni” a fájdalom elől, és úgynevezett antalgiás — egy kissé elcsavarodott — tartást vesz fel. A vizsgálat során a legfontosabb a tumor lehetőségének kizárása. Ezért érdemes röntgen-, bizonyos esetekben laborvizsgálatot, illetve ha szükséges, MRI- vagy CT-vizsgálatot végeztetni. Természetesen az alapos fizikai vizsgálat sem maradhat el: ekkor az orvos a reflexek és az izmok működését, valamint az érzékelést ellenőrzi speciális műfogások segítségével. A daganatos megbetegedés kizárása érdekében a páciensnek két kérdést kell feltenni. Pihenésre csökken-e a fájdalma? A köhögés, tüsszentés, székelés fokozza-e a fájdalmát? Porckorongsérv eredetű isiász esetén mindkét kérdésre igen a válasz.

A beteg legfontosabb teendője a gerinc megkímélése. A pihenés általában csökkenti a fájdalmat. Tanácsos kemény fekhelyen aludni, minél kevesebbet ülni — és azt is csak megfelelő háttámasszal. Fekvés közben alkalmazzunk úgynevezett isiászborogatást, azaz tekerjük be a lábat állott vizes lepedővel.

A gyógyszeres terápia állhat fájdalomcsillapítókból, szteroid- és nem szteroidtartalmú gyulladáscsökkentőkből, izomlazítókból, isiászinfúzióból. Homeopatikumok is jól alkalmazhatóak. Segíthet az infralézer-kezelés is: nagyon jó gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, izomlazító és keringésjavító hatása van. Súlyosabb esetben műtétre van szükség.

Megelőzés

Mint minden betegség, az isiász ellen is a megelőzés a leghatékonyabb védekezés. A mozgásszegény életmód és különösen a rengeteg ülés sajnos igencsak hajlamosít rá. Egyáltalán nem mindegy, milyen cipőt viselünk, milyen matracon alszunk, milyen mozgást végzünk, és természetesen az sem, hogyan táplálkozunk. Mint mindent, az isiász kialakulását is negatívan befolyásolja a stressz: görcsösebb izmokat eredményez, melyek húzzák a lágyabb porckorongokat.