Inspiráló történetek a kortárs divatszcénából

Inspiráló történetek a kortárs divatszcénából

McQueen és Westwood a mozikban

Azt mondják, hogy tanulni mindenből és mindenkitől lehet, inspirációt pedig bárhonnan meríthetünk. Ez hatványozottan igaz, ha tervezésről, alkotásról van szó, és ha olyan egyénektől tanulhatunk, akik területük nagy újítóiként vannak jelen. Alkotásaikat tanulmányozva szakmailag gyarapodunk, szavaikat, tetteiket követve és megismerve pedig rengeteg inspirációt, motivációt kaphatunk.

A divat a gazdaság egyik legjelentősebb iparága, az öltözködéskultúránk a korszellem vizuális leképeződése, azok pedig, akik képesek ráhangolódni ezekre a láthatatlan dallamokra, kiszűrni és dekódolni a levegőben terjengő érzeteket, illetve kézzel fogható formát, esztétikumot adni nekik, nem mások, mint az úgynevezett tervezők. A divatszakma kétségtelenül a legpopulárisabb és legtelítettebb területek egyike. Nemcsak bekerülni akarnak sokan, de azért szerencsére szép számmal akadnak olyanok is, akik meghatározó ikonjaiként íródtak vagy íródnak be a köztudatba. Ha meg kellene határozni azt a tíz tervezőt, aki a legnagyobb hatással volt a nemzetközi, kortárs szcénára, valószínűleg nehéz dolgunk lenne.

Éppen emiatt nem is erre vállalkozunk most, ehelyett csak egy szegmensét ragadjuk meg. Egy olyan példára és két olyan életútra hívjuk fel a figyelmet, amely függetlenül attól, hogy a stílussal személyesen tudunk-e azonosulni, vagy sem, változtatásra biztat. Értékrendet képvisel, értéket teremt, üzenetet közvetít, láthatatlan erőket fogalmaz és formáz meg. Mindkét életút egy-egy önálló világ megvalósulása, mely befogadóként utazásra invitál, alkotóként útkeresésre motivál.

Vivivenne Westwood és Alexander McQueen a brit szcéna ikonikus alakjai. Eredetiek, őszinték, félelmet nem ismerve adtak vizuális formát ideáiknak, párhuzamos valóságokat teremtettek. Alkotói munkásságukban a művészetek találkozása a korszellemmel kulturális kontextust alkot: egy mellékágat a főárámból kikívánkozó, illetve otthont és találkozási pontot a változtatásra nyitott egyéneknek.

Cikkek, interjúk, könyvek — biográfiák és egyéb albumok —, videók és dokumentumfilmek sora áll rendelkezésünkre, ha tanulni szeretnénk példájukból. Az idén pedig egy-egy újabb filmanyaggal bővül ezeknek a sora. Az alábbiakban ezekről olvashatnak.

 

WESTWOOD: PUNK, ICON, ACTIVIST

 


Vivienne Westwood ama kevés alkotók egyike, akik nemcsak hogy legendává váltak még életükben, s mindmáig alkotnak, hanem akikről sok írott és videós tartalom is készült. Legutóbb Lorna Tucker rendező vállalkozott egy újabb dokumentumfilm felvételére, az eredmény pedig az idén március 23-án debütált is a brit mozikban. A film a Westwood: Punk, Icon, Activist címet kapta, és egy kiválóan összevágott trailer harangozta be. Mivel alapja a dizájner bevonásával készült életrajzi könyv — mely négy éve jelent meg —, ezúttal is a legjobbakban reménykedhettünk. Akkor Ian Kelly szerző dolgozott együtt a tervezővel, követte a mindennapjait, interjúztatta őt és a körülötte élőket, alkotókat, dolgozókat. A könyv egy könnyen olvasható, ám informatív és inspiráló olvasmány lett, mellyel a tervező is elégedett volt, és melyet a közönség is jól fogadott.

Hasonló kollaborációra számíthattunk a most bemutatott film kapcsán is. Lora Tucker nem kezdő a pályáján, több jelentős vállalkozással és branddel dolgozott már hasonló projektumokon. A film három évig készült, és a tervező aktuális munkáit, valamint politikai, környezetvédelmi aktivitását mutatja be — ehhez végigkövették Westwood hétköznapjait, belepillanthattak a munkafolyamatába, sőt, az ikon az otthonába is beengedte a rendezőt.

Ennek tekintetében számíthatunk egy legalább annyira intim, őszinte és sokoldalú tartalomra, mint amilyenről annak idején Kelly könyvében olvashattunk. A filmhez írt hivatalos összefoglaló így hangzik:

„Amióta elindította a punk mozgalmat expartnerével, a Sex Pistols managerével, Malcolm McLarennel, Vivienne Westwood újraértelmezte a brit divatot az elmúlt negyven év során. Emellett neki köszönhetjük napjaink valamennyi meghatározó lookjának megszületését és megalapozását is. A film gyönyörűen összevágott archív felvételekből és a Vivienne-nel, valamint a vele, körülötte dolgozókkal készült interjúkból áll. Ezek segítségével vezet el bennünket a háború utáni Derbyshire-ben töltött gyermekkorból napjaink párizsi és milánói kifutóiig. Az alkotás egy intim és erős emléket állít jelenkorunk egyik legigazabb kulturális ikonjának, illetve azt is bemutatja, ahogyan Vivienne még ma is tesz és harcol a brandje integritásáért, az elveiért, valamint az örökségéért egy olyan üzletágban, amelyet a fogyasztás, a profit és a globális terjeszkedés motivál.”

A trailer kecsegtető, hangzatos, ígéretes. A hivatalos közlemény szintén. Viszont a film márciusi premierje után megjelent Twitter-poszt Vivienne Westwood hivatalos oldalán, majd pedig a Dazed honlapján is publikált vélemény már kevésbé az. Westwood és csapata szerint ugyanis Tucker verziója felszínes, középszerű, túl sok archív anyaggal operál, és nemigen fókuszál a jelenre vagy Vivienne aktivista tevékenységeire. Szerintük a „film középszerű, Vivienne és Andreas azonban egyáltalán nem ilyen”.

Hogy melyik oldalon van az igazság, az persze csak akkor dönthető el, ha magunk is megnézzük a végeredményt. Vajon Tucker az, aki inkább ismerős vizeken maradt, és a politikai szegmenseket kerülve, egy langyos, felszínkapargatós reprezentációt választott, amely szórakoztató, közérthető és könnyen fogyasztható? Vagy igazából teljesen rendben van a tartalom, és Westwood számított egy olyan anyagra, amely a tájékoztatáson és a szórakoztatáson kívül erősíti, támogatja a propagandáját, valamint a személyes céljait? Bármelyikről legyen is szó, mindkét szemszög érthető és elfogadható. Bár azt meg kell hagyni, hogy a brand valószínűleg elbírt volna egy olyan húzást, amely a címlapokra repíti a filmet. Legalábbis a sajtó semleges értékelését tekintve ennél punkabb eredményt is várhattunk volna.

A film hivatalos honlapja egyébként itt érhető el: https://www.viviennewestwoodmovie.com/. Annak pedig, aki egy jó dokumentumfilmre vágyik, amíg várunk Tucker anyagának szélesebb körű elérésére, érdemes rákeresnie a Vivienne Westwood: Do It Yourself! című dokumentumfilmre. Bárki számára ingyenesen elérhető.

 

MCQUEEN

 


A film még nem került mozikba, viszont még így is nem kis kihívás elé állította készítőit. Nemcsak azért, mert bármiféle túlzás és részrehajlás nélkül a kortárs divat legnagyobb alkotójának életét és alkotómunkásságát dolgozza fel, hanem azért is, mert archív anyagok, interjúk, könyvek és dokumentumfilmek sora érhető el róla egy-két kattintás után. Utóbbiak közül elég csak a legnépszerűbbeket említenünk, a McQueen and I című videót vagy a BBC sorozatának epizódját, nem is beszélve a Show Studio gazdag anyagáról és az abban felszólalókról, akikről tudjuk, hogy szoros együttműködésben dolgoztak a tervezővel.

McQueen 2010-ben tragikusan bekövetkezett halála után a szakma szó szerint gyászolt. A retrospektív anyagok megjelenésének sebessége pedig, ahogy az lenni szokott, nem meglepő módon fel is gyorsult. Ebbe a versenybe lép be hamarosan a MCQUEEN című film is. Peter Ettedgui írta és Ian Bonhôte rendezte. Az ígéretek szerint McQueen személyes pályafutására fog fókuszálni, beleértve azokat az éveket is, amelyeket a Savile Row-n töltött. A videóanyag archív felvételekből és interjúkból áll össze. A háttérben álló csapat, a készítők és a filmet finanszírozók pedig olyan személyek, akik rajongói, követői és tisztelői az alkotónak. Bonhôte például így mesélt róla: „A ’90-es években költöztem Párizsból Londonba, főleg McQueen miatt. Stílusérzéke a város nyers energiáinak és az izgalmas újításra nyitott, lüktető hangulatának vált szinonimájává. Nem tudok még egy olyan kortárs tervezőt megnevezni, aki ilyen elemi reakciókat keltett volna a közönségben — egyszerűen elképesztő volt.”

Hasonló lelkesedéssel beszélt McQueenről a projektum financiális támogatóját képviselő Tim Haslam is: „McQueen egyszerre vad és lágy dizájnjai egy új érzelmi, fizikai nyelvet teremtettek. A filmünk pedig egy Mozarthoz hasonlítható alkotót prezentál és ünnepel: zsenialitást, szépséget, tragédiát és fájdalmat.”

Az alkotásról kiszivárogtatott infók eddig egy szerelemprojektumot sejtetnek. De hogy valóban ilyen elragadó lesz-e a végeredmény, az az idén nyáron kiderül. Addig is itt tájékozódhatnak a filmről: https://bleeckerstreetmedia.com/mcqueen. Egyéb izgalmas anyagok pedig a tervezőről a http://showstudio.com honlapon!

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Divatosan rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Inspiráló történetek a kortárs divatszcénából
Divatosan
  • Salvai Ramona
  • 2018.09.13.
  • LXXIII. évfolyam 36. szám
Inspiráló történetek a kortárs divatszcénából
Divatosan
  • Salvai Ramona
  • 2018.09.04.
  • LXXIII. évfolyam 35. szám
Facebook

Támogatóink