Kétszer kéthetes hamisítatlan vakációt varázsolnak a palicsi általános iskolába a foglalkozásvezetők az olykor negyven, máskor meg hetven kis- és nagyiskolásnak. Ez már bizony az ötödik nyár, melyet együtt töltenek, játékkal, kreatív munkával. Már két év után kinőtték a helyi közösség épületét, így az iskolába költöztek, ahol a tantermeken kívül a zsibongót, a napközi játszóterét és a sportpályákat is elfoglalhatják a nyári szünidőt élvező gyerekek.

A helyi közösség és az iskola közösen szervezi a nyári napközit. Délelőtt fél 10-kor levendulazsákocskák készültek, Marci meg éppen a nevét írta a vizespohárra, mások a labdákat készítették az uzsonna előtti mozgáshoz, a nagylányok beszélgettek, Csongor az aznapi bábelőadásra készült, ezernyi tenni-venni dolog akadt a fülledt nyárdélelőttre, s közben a szervező, foglalkozásvezető Andor Ildikó is előkerült egy gyereksereg közül kiválva.

— Változó a létszám és a korosztály is, mert a három-négy évestől a tizennégy évesig látogatják a rendezvényünket, sőt a középiskolások is visszajárnak barátkozni meg segíteni. Ez számunkra nagyon jó, mert közösségépítő jellege van, és összekovácsolja a gyerekeket! Szeretnek itt lenni, és akik járnak, rendszeresen visszatérnek! Hat felnőtt pedagógus segíti a gyerekek munkáját, kézművesek, óvónők, tanárok: Kosányi Valéria, Márton Tímea (ők ketten mind a négy hetet végigdolgozták a gyerekekkel), Feró Karolina, Korek Mónika, Fazekas Izabella és jómagam. Igyekszünk minden korosztálynak ötletes munkákat kitalálni, itt semmi sem kötelező, mindenki ahhoz az asztalhoz ül, amelyik tevékenységhez éppen kedve van. Igyekszünk játékos módon fejleszteni a finommotorikát, logikai és drámapedagógiai játékokat játszunk, bábozunk, bábelőadások készülnek, díszlettel, zenei aláfestéssel. Régi mesterségeket próbálunk életben tartani, kosárfonást gyakorolunk, levendulazsákokat készítünk, szalmával, bőrrel, agyaggal, gyapjúval dolgozunk, fonunk, makramés csomózást próbálunk ki, nagyon imádják a métázást a nagyobbak, számháborúznak, fociznak, játsszuk a Kő, papír, ollót, azt nagyon élvezik, rossz időben vizesüvegeket kellett labdával eltalálni, az nagyon mókás volt! Emellett sokat beszélgetünk — Zsóka lányom nekem besegít, őt azért hívtam, hogy a nagyokkal legyen, de amikor láttam, hogy rendszeresen a kisebbekkel van, megkérdeztem, hogy miért, s azt a választ kaptam, hogy anya, nekem olyan jó velük beszélgetni! Nagyon szépen kialakulnak a kis csapatok is, meg a nagy egység is. Szerb és magyar ajkú gyerekek is vannak, ez is nagyon jó, képzeld el, amikor a Kő, papír, ollót játsszák, automatikusan a kisebbek anyanyelvére váltanak, ez ösztönből jön.

— Azért imádom, mert nagyon sokat foglalkozunk, nagyon sokat játszunk, a számháború a kedvencem, jó vagyok benne — meséli Vida Luca, aki egyébként nagyon elfoglalt, nála mindig pezseg az élet, néptáncra és színjátszó csoportba is jár.

Csiszár Virág a kezdetek óta ott van a táborban, hiszen édesanyja, Csiszár Molnár Anna kezdeményezte a programot. Három kistestvére van otthon, így itt inkább a nagyobbakkal tölti idejét.

— Nagyon szeretem, a társaság is jó, van mit csinálni folyamatosan. Játszunk, métázunk, focizunk, tegnap például csak beszélgettünk, mert nagyon kevesen voltunk nagyok, ám van, hogy akár húszan is összejövünk a felsős korosztályból, attól függ, ki mikor nyaral, táborozik. Lefoglal, nem otthon ülök, és csinálom a semmit, hanem tudok mit kezdeni magammal a nyári szünidőben.

Jelképes összegért, napi 150 dinárért vehettek részt a gyerekek a napközi munkájában. Ezért kaptak reggelit, uzsonnát, és amit kézműveskedtek, azt hazavihették. Testvéreknek kedvezmény járt, ők 100 dinárért napközizhettek, aki pedig egész héten ott volt, pénteken nem fizetett. A programot a tartományi oktatási titkárság, a magyar kormány és a Bethlen Gábor Alap támogatja.

Még több kép!▼