Vajdaságban öt tartományi alapítású nemzetiségi művelődési intézet (magyar, ruszin, román, szlovák, horvát) működik, melyek közös kiállítást szerveztek. A tárlat célja az itt élő nemzetiségek sokszínű kultúrájának és gazdag kulturális örökségének bemutatása a népviselet és néhány kortárs képzőművész alkotása által.

A vándorkiállítás ötödik, egyúttal utolsó állomását február 25-én ünnepélyes keretek között rendezték meg Újvidéken, ahol Tomislav Žigmanov emberi és kisebbségi jogokért, valamint társadalmi párbeszédért felelős miniszter, Kudlik Zoltán, a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság segédtitkára, Resócki Vázsonyi Csilla, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (VMMI) munkatársa, valamint Saša Sabadoš, a Vajdasági Ruszin Művelődési Intézet vezetője köszöntötte a látogatókat.

— A VMMI, együttműködésben a többi vajdasági kisebbségi művelődési intézettel, jelenleg ötödik alkalommal szervez egy közös programot, amely népviseleti és képzőművészeti kiállítást foglal magába. Mindegyik intézet jelen van a saját népviseletével, illetve mindegyik delegált egy-egy kortárs képzőművészt, akik főleg a vajdasági táj által ihletett műveiket állítják most ki — mondta Resócki Vázsonyi Csilla a megnyitó előtt.

Resócki Vázsonyi Csilla

Az intézeteket képviselő képzőművészek között szerepelt Sutus Pesti Emma, Viorel Flora, Marija Hlavati, Vladimir Doroghazi és Cilika Dulić Kasiba. Alkotásaik a vajdasági tájat, szülőföldünket és az itt élő közösségeket örökítik meg, realista és absztrakt módon egyaránt.

— Ez az utolsó állomása ennek a kiállítássorozatnak, amely körbejárta Vajdaságot. A táj az, ami összeköt minket itt Vajdaságban, valójában ez egy összekötő kapocs az itt élő kisebbségek között. A Tartományi Kormány számára azért fontosak az ilyen projektek, mert erősítik az interkulturalizmust és azokat az egymás közti párbeszédeket, amelyek a kisebbségeket összekötik, mivel nemcsak egymás mellett, hanem egymással is élünk. Ez a mai kiállítássorozat hűen tükrözi és bizonyítja, hogy habár más nyelvet beszélünk, a kultúránk hasonló. Ez a mai projekt is ezt bizonyítja — emelte ki Kudlik Zoltán.

Kudlik Zoltán

— Vajdaság Autonóm Tartomány valamennyi nemzeti közösségének kulturális öröksége gazdag és sokszínű, és egyértelműen megmutatkozik, hogy értéket képvisel — hangsúlyozta Tomislav Žigmanov.

— Ez a projekt rendkívül fontos, de biztosan nem az első. Úgy gondolom, hogy intézeteink kölcsönös együttműködése nélkül nem lenne értelme. Ezeket az együttműködési formákat az elkövetkező időszakban is ápolnunk kell, mert így az egyéni és a közös programjaink jobbak lesznek, és gazdagodnak a tapasztalatcserével, amelyet a közös együttműködés révén szerzünk — tette hozzá Saša Sabadoš.

A népviseleti kiállítás alatt egy változatos művelődési műsort hallhattunk, melyben közreműködtek a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ tagjai, Ördög Lóránt, Hanák Rigó Ildikó, valamint a Füsti Fecskék énekcsoport.

Később a ruhákat is részletesebben megismerhettük. A kiállítás egyik darabja a gombosi menyasszonyi viselet, valamint a Gyöngyösbokréta alkalmára készült öltözet volt. Megtudhattuk, hogy a Szent Rita viseletkészítő csoport 2022-ben átfogó terepkutatást végzett Gomboson, ennek köszönhetően több száz ruhadarabot sikerült dokumentálni, illetve gazdag fotódokumentációt összegyűjteni a hagyományos ruhadarabok viselésének módjáról. A bemutatott öltözékek a két világháború közötti időszakra jellemző viselet rekonstrukciói voltak, melyek nagyrészt kikerültek a mai helyi hagyományőrzési gyakorlatból.

A béregi sokác horvátok férfi- és női viselete szintén külön figyelmet kapott. A férfiöltözet egyik darabja a kalap, mely rendszerint nyúlszőrből készült, ünnepi alkalmakkor viselték, de az ing, a mellény, a nadrág és a šule, azaz a sokácok hétköznapi lábbelije, ugyancsak meghatározó eleme volt az összképnek. A női viseletet fejkendő, ing, alsószoknya és kötény egészítette ki, harisnyával és alacsony sarkú papuccsal. Utóbbi bársonyból készült, aranyhímzéssel díszítve, leggyakrabban virág- vagy rózsamotívummal.

A tárlaton helyet kapott a ruszin ünnepi női népviselet is, mely végleges formáját az 1950-es, 1960-as években nyerte el, kialakulása azonban már a Jugoszláv Királyság idején megkezdődött. A következő darabokból állt: alsóing, blúz, szoknya és kötény. A lányok haját ünnepek alkalmával fekete bársonyszalaggal díszítették, a fiatalasszonyok pedig fejkendőt, később nagyobb kendőt viseltek. A hagyományos közösségben a hétköznapi viseletnek több formája és viselési szabálya volt. Idetartozott az a viselet, amelyet a nők akkor hordtak, amikor a faluba mentek; amelyben otthon vagy a kertben dolgoztak; valamint az, amelyben a templomba jártak. A színek jelezték a nő életkorát is: a világosak a fiatalabbakhoz, a sötétebbek az idősebbekhez tartoztak.

A sokszínűséget tovább gazdagította az écskai bánáti román férfi- és női viselet, valamint a kölpényi szlovák ünnepi öltözet. A női daraboknál a kendő, a mellény, az alsó- és a felsőszoknya dominált, míg a férfiaknál a kalap, a fekete cipő és a mellény adta meg az ünnepi megjelenés karakterét.

A kiállítás fő szervezője a VMMI, a társszervezők között szerepel az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kara, valamint a bajai Türr István Múzeum, a partnerek között pedig jelen volt a Vajdasági Horvát Művelődési Intézet, a Vajdasági Román Művelődési Intézet, a Vajdasági Ruszin Művelődési Intézet, végül, de nem utolsósorban pedig a Vajdasági Szlovák Művelődési Intézet. A kiállítás az IPA Interreg Noborder — Határ, ami nem választ el projektum keretében valósult meg.

A Füsti Fecskék énekcsoport