„Hozd az örömet, hozd a bút...”
m. k. o.
2013.04.17.
LXVIII. évf. 16. szám
„Hozd az örömet, hozd a bút...”

Lélektől lélekig szálltak a szavak, a gondolatok, az érzések április 11-én, a költészet napján, amelyet József Attila születésnapjához kötünk ugyan, de ugyanezen a napon született például egy másik nagy írónk, költőnk is, Márai Sándor. (Költészet napi műsor Királyhalomon)

Végül is, azt hiszem, nem a dátum, még csak nem is a nevek teszik ünneppé április 11-ét, hanem a költészet ama leírhatatlan csodája — illúziója?! —, amely életünket minden körülmények között szebbé, tartalmasabbá teszi/teheti. Talán ezért is kapcsolódnak be évről évre egyre több helyen és egyre többen ebbe az akcióba Magyarországon és nálunk, Vajdaságban is, amelynek során a szavak csodatévő mágikus erejével — mint egy zsolozsmával, imával — beburkolják a Földet, valamiféle védőpajzzsal bebugyolálják az emberiséget. Felemelő, gyönyörű gesztus — a szeretetben való hit győzelme a mindennapi megpróbáltatásaink felett. Cáfolat talán Tóth Árpád elkeseredett soraira —„Messzebb te se vagy/ Mint egymástól itt a földi szivek! — az, hogy mégis össze tudunk találkozni a „jégen, éjen s messziségen át...”, ha belekapaszkodunk költőink üzeneteibe, s ha azokat nemzedékről nemzedékre átadjuk.
Ezzel próbálkozott Pécs Blanka magyartanárnő is, amikor Királyhalmon megszervezte április 11-én a költészet napi találkozót diákok, tanárok, művészek, közéleti emberek és kétkezi munkából élő emberek között. Mindezt azért tette, mert maga is hiszi, hogy egy versben nemcsak az erdők, hegyek, puszták festőisége, a szerelem, a fájdalom és a bánat mélysége írható le, hanem a civilizációnkat megvédő emberi felelősség- és fe-ladatvállalás szükségessége is. Hiszi, hogy a költők hitvallása a mi hitvallásunk is lehet. Ezért hívott a műsorára „válogatott” csapatot: G. Erdélyi Hermina színésznőt, Sagmeister Laura festőművészt, Molnár Krekity Olga újságírót, Katona Novák Ágnes közgazdászt és Sagmeister Ernő borászt (Lovas Ildikó írónő, valamint Koncz István atya egyéb elfoglaltságuk miatt az utolsó pillanatban kénytelenek voltak lemondani a részvételt, de üzeneteikkel jelezték, hogy lélekben ott lesznek.)
Érdekes volt többféle megközelítésből, szempontból és számtalan költő művét megszólaltatva elmondani, körülírni, mi is a költészet, mit nyújt nekünk. G. Erdélyi Hermina szerint a vers az élet határai között mutatja meg a végtelent. Sagmeister Laura úgy gondolja, hogy a költő a szavakkal fest. Molnár Krekity Olgának a költészet olyan, mint Noé bárkája, végveszélyben menedéket nyújt. Katona Novák Ágnesnek a mindennapok szürkeségében egy kis nyugodt szigetet, csendet, megbékélést jelent. Sagmeister Ernő szerint a költők mindig magasabb érzelmi regiszterekben járnak, s a nyelv magasabb oktávján szólalnak meg, ezért hihetetlen teremtő erőt adnak az olvasónak is.
A tanulók — Varga Viktória, Nagy Krisztián, Kasza Ábel, Kasza Lehel, Varga Nikoletta, Földi Evelin, Barát Zsuzsanna — egy-egy vers tolmácsolásával fejezték ki gondolataikat, érzéseiket. A közönség soraiban is akadtak olyanok, akik örömmel megosztották versélményeiket. A műsort Horváth Katalin nyugalmazott tanárnő zárta Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért című versének előadásával.
 

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Művelődési Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..