home 2024. november 04., Károly napja
Online előfizetés
Hobbija a munkája, munkája a hobbija
Tóth Tibor
2020.04.13.
LXXV. évf. 14. szám
Hobbija a munkája, munkája a hobbija

Nagy megtiszteltetés érte a vajdasági magyar sportújságírók nem túl népes, de annál összetartóbb, gyakran méltatlanul mellőzött családját, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete elnökségének döntése értelmében ugyanis az idén az év pályakezdő újságírójának járó elismerést Fehér Miklós, a Magyar Szó tehetséges sportújságírója kapta meg. A díj kapcsán a sportújságírás mellett szépirodalommal is foglalkozó kollégámmal beszélgettem.

* Hogy fogadtad a hírt, hogy az idén téged részesítenek ebben az elismerésben?

— A Magyar Szó zentai szerkesztőségében leptek meg a kollégák a hírrel — kezdte a beszélgetést Miklós. — A hét eleji gyűlés után bevonultam az irodámba, és dolgozni kezdtem, amikor hívtak, hogy fáradjak át újra a másik helyiségbe. Nem is értettem, miért, és közöltem velük, hogy dolgozom, hagyjanak nyugodtan. Végül átmentem a másik irodába, és a teljes zentai szerkesztőség jelenlétében közölték velem, hogy én vehetem át az év pályakezdő újságírója címet. Meglepődtem, nem számítottam rá. Ez egy szakmai elismerés, melynek örülni kell, és örülök is neki.

* A sportújságírók nagyon ritkán részesülnek bármilyen elismerésben, te pedig sportújságíróként kaptad meg a díjat.

— A sportújságírók gyakran mellékvágányra vannak helyezve, amit néha érzékelünk is. Általában akkor kapják fel a fejüket az emberek, ha valamelyik vajdasági magyar sportoló kiváló eredményt ér el, és egy interjú vagy hosszabb riport készül vele. Nagyon gyakran elfelejtjük, hogy a sportsikerek mögött ott állnak a sportújságírók, akik tudósítanak az eseményekről, hírt adnak róluk, hiszen másképp a nyilvánosság nem szerezne tudomást ezekről az eredményekről. Talán előnyben vagyunk a nyilvánossággal szemben, mivel mi látjuk, hogyan jut el valaki azokig a sikerekig, amelyekre mindenki felkapja a fejét, és azt is tudjuk, hogy a sikerek mögött mennyi munka áll.


Fehér Miklós (Kartali Róbert felvétele)

* Hogy jött az életedbe az újságírás, a sportújságírás?

— Családon belül gyakran poénkodunk azzal, hogy a sport és az írás ideális párosítás számomra. Sportcsaládban nőttem fel, gyermekkoromtól kezdve sporteseményekkel voltam körülvéve, az írás területén pedig az első fogalmazások megírásától, az általános iskola negyedik osztályától kezdve otthonosan mozgok. Első publikációm egy pályázat által a Hét Napban jelent meg, majd elkezdtem a Képes Ifjúságnak írni. Tiszteletdíjat kaptam, nem kellett a szüleimtől pénzt kérni a hétvégi szórakozásra. Egyetemi éveim vége felé a rádiózásba is belekóstoltam, az Újvidéki Rádió éjszakai műsorát vezettem, majd a Magyar Szó sportrovatához kerültem.

* Sportcsaládban nőttél fel, hiszen szüleid és testvéreid is sportoltak/sportolnak.

— Apukám focizott, regionális szinten egész jó labdarúgó hírében állt, jól látott a pályán, anyukám pedig szertornázott, vajdasági szinten több érmet is szerzett. Nővérem, Gabriella profi asztaliteniszező, Katalóniában egy Barcelona környéki csapatban játszik, a bátyám válogatott szinten asztaliteniszezett. A testvéreim mindig azt mondták, hogy az asztalitenisz a világ legbutább és legidegesítőbb sportja, így inkább a labdarúgást választottam, és egyetemi éveim közepéig fociztam. Zentán kezdtem, majd Csókára kerültem, végül újra sárga-kékben játszottam egészen addig, amíg ezt a tanulmányaim lehetővé tették.

* Leginkább sportújságíróként vagy ismert, viszont 2016-ban Fekete normalitás címmel kiadtál egy regényt.

— Azt mondják, a fiatalok körében — nem tudom, ez melyik korosztályt öleli fel — inkább szépíróként vagyok ismert. Ez valószínűleg a regényemnek köszönhető, mely felméréstörténet, egy, a tinédzser- és a felnőttkor között álló fiatalember történetét meséli el. Szépíróként is tevékenykedek, novellákat, alkalomadtán verseket jelentetek meg. Tarsolyomban lapul néhány nagyobb volumenű próza, melyet majd valamikor publikálni szeretnék. A sportújságírás és a szépírás nálam kiegészítik egymást. A sportban az eredmény számít, az objektív mérce, míg a szépírás azért kell, hogy szabadjára engedhessem a kreativitásom, szárnyalhasson a fantáziám.

* Sportújságíróként melyik esemény volt számodra a „mély víz”?

— A 2018. évi labdarúgó-világbajnokság. A díj átvétele után visszanéztem a vb alatt készített írásaimat, és érdekes dolgokat vettem észre. Bizonyos amatörizmusok, melyeket azóta kiküszöböltem, még fellelhetőek voltak azokban az írásokban, de valószínűleg a mostaniakban is találok hibát, ha néhány év múlva újra elolvasom őket. Bírtam a terhelést, nagyon intenzív tanulófolyamatnak nevezném azt az időszakot. Soha nem hittem volna, hogy nekem egyszer sok lesz a fociból. De bizony a vb végére, miután egyetlen mérkőzést sem hagytam ki, és nemcsak néznem, hanem látnom is kellett a gólok, támadások mögötti mozgatórugókat, okokat, összefüggéseket, bizony elfáradtam. Első hibámat is a világbajnokság alatt, annak is a legvégén követtem el, amikor elrontottam a legjobb kapus nevét. Másnap az olvasók telefonáltak a sportrovatba, én pedig elnézést kértem, és a következő számban már a díjazott kapus neve jelent meg. Ezzel letudtuk a dolgot, hiszen mi is emberek vagyunk.

* Több jelentős sporteseményről tudósítottál, és számos kiváló sportolóval készítettél interjút ilyen rövid idő alatt.

— Ha ki kellene egyet emelnem, akkor a kiváló rendezésű, budapesti asztalitenisz-világbajnokság lenne az. A helyszínen tapasztaltam meg, milyen a terepen levő sportújságíró élete, hiszen reggeltől estig a teremben tartózkodtam, interjúkat, riportokat készítettem, korán érkeztem és későn távoztam a csarnokból. Asztaliteniszező nővéremnek köszönhetően nagyon sok ismerősöm volt már akkor is a sportág világában. Bátorfi Zoltán, a magyar női válogatott szövetségi kapitánya hozzám jött oda először, és én tehettem fel neki elsőként a kérdéseim. Első hivatásos újságíróként eltöltött napomon rendezték meg Zentán a Magyar Szó Kupát, ahol Márton Anita súlylökővel beszélgethettem. Nagy élmény volt számomra, hiszen előtte csak a televízióban láttam a lenyűgöző eredményeket elért dobóatlétát. Ma is gyakran emlegetem, hogy első interjúmat Márton Anitával készíthettem. A későbbiekben alkalmam adódott beszélgetni többek között Pergel Szandrával, Babos Tímeával, Györe Lászlóval, a TSC számos játékosával, az UEFA ügyvezető titkárával…

* Szakma vagy hivatás a sportújságírás?

— Mindkettő. Nem tudnám úgy csinálni, hogy ne legyen a hivatásom is egyúttal. Szabadság alatt gyakran megjegyzik a családban, hogy ne olvassam már a sporthíreket, ne kövessem a sporteseményeket, hiszen szabadságon vagyok. Én erre mindig azt válaszolom, hogy akkor is elolvasnám ezeket a sporthíreket és követném a sporteseményeket, ha nem ez volna a szakmám, hiszen érdekel és szeretem a sportot.

* Köztudomású, hogy a sportújságírók hétvégén is dolgoznak, gyakran reggeltől estig. Hogy viseled a munkával teli szombatokat és vasárnapokat?

— Ezzel a munkával együtt jár, hogy hétvégén is dolgozunk, hozzászoktam már. Vasárnap délután mindenképp sporteseményeket néznék, akár a helyszínen, akár a tv-n. Más területen dolgozó emberek gyakran megkérdezik tőlem, milyen a beosztásom. Nehéz másoknak elmagyarázni, hogy a sportújságírás 24 órás munka, itt mindig figyelni kell. Csak az a bosszantó, amikor a szűkös határidő miatt nem tudunk a helyszínen lenni, hanem a szerkesztőségből kell követni az eseményt, és közben körmölni a látottakat. A kiégés miatt időnként jólesik a pihenő, mert mentálisan elfárad az ember. Előfordult, hogy szabadság alatt megkérdeztem a párom: ilyen egy vasárnap délután, amikor nem dolgozik a sportújságíró?

* Kipróbálnád magad a sportújságírás más válfajában is? Legyen szó akár rádiózásról vagy televíziózásról.

— Biztos nagyon másak ezek a területek, egész más felkészülést igényelnek, mint a nyomtatott sajtóban egy-egy interjú megírása. Nagyon szívesen kipróbálnám a televízióban a kommentátori szerepkört, melyhez igencsak fel kell pörögni, én viszont nem vagyok az a túlpörgős típus, inkább mindent kétszer meggondolok, és alaposan átrágok egy-egy témát. Jól felkészülnék a csapatokból, játékosokból, edzőkből, és úgy hiszem, ebben a válfajban is megállnám a helyem.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..