,,Hiszek egy isteni örök igazságban”

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

,,Hiszek egy isteni örök igazságban”

Az összetört emléktábla Szabó Attila fotóiÚjabb gyászévfordulójához érkezett a délvidéki magyarság. Hatvan éve annak, hogy 1944-ben lezajlottak a tömeges kivégzések. Az áldozatoknak csak egy bűnük volt, a magyarságuk. Csúrogon október 31-én délután három órakor emlékeztek az egykori vesztőh...

Az összetört emléktábla Szabó Attila fotói

Újabb gyászévfordulójához érkezett a délvidéki magyarság. Hatvan éve annak, hogy 1944-ben lezajlottak a tömeges kivégzések. Az áldozatoknak csak egy bűnük volt, a magyarságuk. Csúrogon október 31-én délután három órakor emlékeztek az egykori vesztőhelyen. A vérengzés 1944. október 23-án kezdődött, majd 1945 januárjában három falu: Csúrog, Zsablya és Mozsor teljes magyar lakosságát kihajtották, koncentrációs táborba zárták.
A helységnévtábla után, amelyen kizárólag cirill betűkkel van kiírva a falu neve, hamarosan feltűnt a rozoga szélmalom. Messze mögötte apró pontok látszottak, a koszorúzás résztvevői. Kátyús földúton, elhanyagolt, rozoga házak mellett haladtunk, kíváncsi tekintetek kereszttüzében. Mi is megállítottuk járművünket a többi kocsi mellett, és gyalogosan, gaztengerben közelítettük meg a magaslatot. Az egykori tömegsírnál két fakereszt áll. Atyánk, tégy igazságot! - hirdeti az egyik, amelyen a tavalyi dátum szerepel. Ezt már egyszer össze kellett ragasztani, mert valakik megrongálták. Csakúgy, mint az emléktáblát, amely ismét darabokban hever a földön. A másik kereszten ez áll: Hiszek egy isteni örök igazságban 1944/45-2004. Vadonatúj. A jelenlévők nem hiszik, hogy sokáig marad ilyen.
A hozzátartozók elhelyezték a kegyelet virágait, Óbecse önkormányzat nevében dr. PÁLL Sándor, a községi képviselő-testület elnöke, TARI István alpolgármester és Zoran PRODANOV községi tanácsnok, a Szerb Radikális Párt tagja koszorúzott, a VMSZ képviseletében pedig PÁL Károly és BACSKULIN István, illetve JAKAB Tibor. A gyertyák és mécsesek lobogó lángja mellett ft. FUDERER László, az óbecsei belvárosi templom plébánosa mondott imát az elhunytakért, majd TELEKI Júlia, a csúrogi megemlékezés kezdeményezője és szervezője - aki jómaga is megszenvedte családjával az 1944-es véres eseményeket - köszönte meg, hogy olyan sokan összejöttek.
- Hatvan évvel ezelőtt végezték ki apáinkat és a hátunk mögött lévő gödrökben temették el őket. Ez egy tömegsír, több ezer ember kényszerű nyugvóhelye, itt földelték el az ártatlanul kivégzett apáinkat, szeretteinket, de a helyén csak gaz és szemét található. Sajnos, még ennyi idő után sem állíthatunk nekik maradandó emléket, nem kaphatnak márványtáblát, nem létesíthetünk ezen a helyen parkot, mert nem engedélyezik. Gyászolni csak a szívünkben lehet. Igaz, hogy a csontokat már eltüntették, de a vérrel áztatott föld maradt. Az, hogy ilyen méltatlan környezetben kell megemlékeznünk, nem a mi szégyenünk. Amíg így van, addig azt kell mondanom, hogy Vajdaságban nem tartják tiszteletben az alapvető emberi jogokat. Ha a Tisza-parton lehet emléktábla a szerb áldozatoknak, akkor itt is állnia kellene, hogy sem az 1942-ben, sem az 1944-ben történtek ne ismétlődhessenek meg soha többé - mondta Teleki Júlia, aki felolvasta A tömegsír hangja című írását, amelyben megállapítja, hogy a gyűlölet ma is él. Meddig még? Hol vannak a gyilkosok? Hallják-e ezeket a jajkiáltásokat? - tette fel a kérdéseket. Arról is beszélt, sokan megkérdezik tőle, meg tudna-e bocsátani. Igen, megbocsátana, ha valaki bocsánatot kérne tőle, de ilyen eddig nem akadt.
SIMON Zoltán egyetemi hallgató Tollas Tibor: Túlélők és Teleki Júlia: Keresem az apám sírját című versét szavalta el, amelyet később meghallgattunk FARAGÓ Ellák tóthfalusi óvodás előadásában is. Aztán Teleki Júlia kérésére az egybegyűltek elénekelték a magyar himnuszt. A csúrogi megemlékezések történetében először.
Egy idős bácsi elcsukló hangon jegyezte meg, hogy a községből ismét nem jelent meg senki, hogy megnézze, milyen fájó szívvel állnak ők ezen a helyen. A zsablyai községre gondolt, melyhez Csúrog tartozik. Valaki más halkan csak annyit válaszolt, hogy a Jóisten viszont velük van, és ez a legfontosabb. Tari István, Óbecse alpolgármestere kijelentette, fontosnak tartották, hogy az önkormányzatuk vezetői hivatalosan is tisztelegjenek az áldozatok emléke előtt, hiszen a legtöbb csúrogi, zsablyai és mozsori elüldözött Földvár mellett Óbecsén talált otthonra.
Alkonyodott. Az emlékezők, akik Vajdaság különböző helységeiből és külföldről is érkeztek, elbúcsúztak egymástól. Miközben a kocsi felé haladtunk, ismét Teleki Júlia néhány mondatát hallottam: - Árvák lettünk. Elűztek otthonunkból, kifosztottak mindenünkből. A templomunkat lerombolták, a temetőnket felszántották, és még ezen a vérrel áztatott földön sem hagyják, hogy méltóképpen emlékezzünk. Nem marad más, mint az ima, hogy a Jóisten meghallgassa szavunkat, és igazságot tegyen.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

,,Hiszek egy isteni örök igazságban”
Bánáti Újság
  • BACSIK LŐRINC Natália
  • 2018.04.10.
  • LXXIII. évfolyam 14. szám
Facebook

Támogatóink