Nem mindegy, milyen hársfavirágot gyűjtünk. A Kárpát-medencében a hársnak három fajtája ismeretes: kislevelű hárs (Tilia cordata), nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos), ezüst levelű hárs (Tilia tomentosa).

A kislevelű hárs: Levelének mérete mind a három fajta közül a legkisebb, felismerhető a levél fonákján az érzugokban található rozsdavörös, szakállas szőrképletről. A kislevelű hárs virágát szívbetegek is bizalommal használhatják, a nagylevelű hárssal ellentétben ugyanis nem okoz erős szívdobogást. A hársok közül a legkésőbb virágzik.

Az ezüst levelű hárs: Levelének fonákja fakó színű, az érzugokban levő szőrök fehérek, innen kapja ezüstös színét. Az ezüst levelű hárs virága nem alkalmas drognak.

A nagylevelű hárs: Nevét leveleinek nagy méretéről kapta, valamint onnan is felismerhető, hogy a többitől eltérően élénkebb színűek. Nagyon érzékeny a szennyezett levegőre és a sóra. Virágát szívbetegek ne használják, nekik ugyanis szívdobogást okozhat.

A magyar kertekben is igen sok hársfa volt. A hársfák ágait mesterségesen hajlítgatták mindaddig, amíg az árnyékos lombok és az egyenesre növesztett ágak alkalmasak nem lettek egy-egy nyári mulatóház vagy filagória építésére. Különösen kedvelte a hársfát a kuruc fejedelem, II. Rákóczi Ferenc. Bajmócon volt egy igen szép hársfája. A magyar nyelvterület keleti felén zádokfa vagy szádokfa néven ismert. „A régi pogány világban szent fa, istenek fája; a kereszténységben is sokáig szent árnyékú fa, a XIX. században még sok helyen zádokfák álltak a templomok mellett. Ennek fájából készültek régen a vért áldozó szent kelyhek vagy csészék is” (Rácz János Növénynevek enciklopédiája).

Öreganyáink hagyatékából maradt ránk, hogy a kamilla, menta, hárs emésztést serkentő növények, gyermek fürdővizébe téve jótékony, nyugtató hatásúak, a hársfa teája pedig szódabikarbónával keverve hatásos toroköblögető mandulagyulladás esetén, forrázata segíti az epeműködést. Teája ugyancsak kiváló borogatásként 10-15 percig alkalmazva fáradt, karikás szemre. Nagyon jó vizelethajtó, gyomorerősítő, köhögés, hörghurut, asztma esetén kiváló, emellett izzasztó, köptető és enyhe nyugtató hatása is van, orbáncfűvel keverve bevált, szívidegnyugtató hatása van, a belőle készített fürdő jó a reumás panaszok enyhítésére. Öreganyáink a szenes vizet hársfavirággal keverve gyógyírként használták a sok vért veszített nők esetében.

A virág gyűjtésének ideje nagyon fontos, mert sem a még zárt bimbó, sem a túl nyílott virág nem alkalmas jó gyógyító anyagnak. A teljesen kinyílott virág száradáskor széthullik, ezért a virágokat röviddel a kinyílásuk után gyűjtsük. Szellős helyen, lazán szétterítve a lehető legrövidebb időn belül igyekezzünk megszárítani.

Teáját bizalommal használhatjuk köhögéscsillapítóként vagy torokgyulladás esetén. Jelentős feszültségoldó, nyugtató. Mivel izzasztó hatású, meg kell említeni a bőrtisztító tulajdonságát is. Ajánlott még rossz szagú széklet, hasmenés és vastagbélgörcs esetén is.

Teakészítés: 2 teáskanálnyi hársfavirágot forrázzunk le 2-3 dl vízzel. Ajánlatos jó melegen fogyasztani.

Izzasztókúrához: 1 : 1 arányban kevert hárs- és bodzavirágból 3-4 evőkanálnyi mennyiséget forrázzunk le fél liter vízzel, 15 percig hagyjuk állni, majd szűrjük le. Amikor már egy kicsit lehűlt (hogy ne vegye el a citrom C-vitamin-tartalmát), csavarjuk bele fél citrom levét, majd adjunk hozzá 2-3 kanálnyi sötét színű mézet (pl. erdei mézet, de lehet virágméz is). A beteg már az ágyban fogyassza el az egészet szép lassan kortyolva, takarózzon be jó melegen, és 20 percen belül megkezdődik a jótékony izzadás. Ne vigyük túlzásba a fogyasztását, mert erős szívdobogást okozhat!

Zelenyák János lekéri plébános így ír a hárs használatáról (1908): „A hársfa virágát izzasztó teának használjuk. Az égetett hársfa szene (Carbones ligni) borecetben oldva (1 deci borecetbe egy gramm faszénpor adható) vérköpés ellen ajánlatos. A hársfa héjának kifacsart leve égési sebeket gyógyít. A szénpor, fogtisztító szer.”

Varró Aladár Béla (1881—1956) gyógyszerész A gyógynövények gyógyhatásai című könyvében a következő jótanácsot osztja meg a hárs gyógyító hatásával kapcsolatban: „Felhasználjuk a virágát és a hársfaszén (carbo) porát. Ott alkalmazzák, ahol a beteg nem könnyen izzasztható meg. Alkalmazzák hűlési esetekben (spanyolnátha), fájdalmas reumánál és köszvénynél. Sokáig nem szabad használni, mert szívpanaszokra adhat okot. Vizelethajtó, gyomorerősítő, görccsillapító a virágából készített főzet (10 gr. ¼ liter vízzel forrázva). Ezt a teát felhasználjuk katarrusos meghűlésnél, nátha, idült köhögés, tüdő elnyálkásodás, hörghurut és altesti bántalmaknál, amelyek a vesére vezethetők vissza. Az említett esetekben a teát mindenkor ágyban és forrón kell meginni. Ugyanezt a teát jó eredménnyel használhatjuk sápadtság leküzdésére. Ha a fenti teafőzethez mézet vagy nyers cukrot teszünk, spanyolnátha ellen kipróbált háziszert kapunk. Itt jegyezzük meg, hogy a hársfateát mindig csak forrázzuk! A hársfa illóolajának van meg a gyógyító hatása, ezért csak friss, vagy egy évnél nem idősebb virágot használunk! A fakéreg rostjából kalapálással nyert mézgát daganatok és sebek gyógyítására szokták használni. A nemes vad, továbbá kecske, birka kedvenc takarmánya a hársfalevél.”

A hársfaszén (Carbo tiliae, Carbo ligni) egy egészen fekete por, melynek hamujában a fa ásványi alkotórészei visszamaradnak, és — mert égetését vasedényben végzik — meglehetősen sok vasat tartalmaz. Közismert a szénpor felhasználása gyomorbántalmaknál, felfúvódás esetén és féloldali fejgörcsnél (hemicrania), mely hatása annak tudható be, hogy a gázokat és a vízben szuszpendált anyagokat energikusan elnyeli. A finoman eloszlatott faszénpor kitűnő még rossz szagú sebek kezelésére is. Mirigydaganatoknál és makacs bőrbajoknál is ajánlják.

Váljék egészségünkre!