A csapatok többsége a szervezők által hozott pontyot filézte, míg mások már a bogrács alá gyújtottak, és főzték az alaplevet, melynek illatát távolról is lehetett érezni. A zentagunarasi nyugdíjasszervezet néhány tagja a világhálón értesült a halászléfőző fesztiválról, gyorsan csapatot szerveztek, és első alkalommal neveztek be a rangos viadalra.

— A közelmúltban kezdtünk főzőversenyekre járni, korábban nem tettük próbára kulináris képességeinket. Azóta már voltunk Törökfaluban, Keviben, a felsőhegyi aratóversenyen és magyarországi, hasonló jellegű fesztiválokon. A halat hagyományos módon készítjük, a bográcsba fűszereket és vöröshagymát teszünk. Legfontosabbnak a részvételt tartjuk, és azt, hogy itt vagyunk, élvezzük az életet, de ilyen alkalmakkor egyet s mást elleshetünk a többi csapattól is. Az eredmény nem számít elsődlegesnek, ha azonban díjat kapnánk, annak nagyon örülnénk. A süteményversenyre mézes, valamint mákos-diós pitét hoztunk — mondta Gulyás Mária, hozzátéve, hogy az egyesület tagjai sokat sportolnak, és készülnek a szeptember elején Zentagunarason megrendezendő községi nyugdíjassportjátékokra. Tavaly Pannóniáról több aranyéremmel tértek haza, és az idén is bíznak a jó szereplésben.

A martonosi parkban 80 csapat főzte a halászlét

A bográcsok között sétálva számos ismerőssel találkoztam, majd a fák hűvösében egy magyarországi csapatra, a kiskunhalasi baráti társaságra lettem figyelmes. Pelikán Mihály, a csapat szóvivője és Ternyák József főszakács bográcsában már főtt a hal, amikor beszédbe elegyedtünk.

— Rendszeresen visszajárunk Martonosra, főként a jó hangulat vonz ide bennünket. Szép élményeink is vannak, hiszen már háromszor nyertük meg a versenyt, és most is nagy várakozással gyújtottunk a bogrács alá. Nem a győzelem a lényeg, de ha már versenyről van szó, akkor szeretnénk minél előkelőbb helyen végezni, és az sem baj, ha újra nyerünk. A szegedi halászlét részesítjük előnyben. A halat passzírozzuk, az alaplébe a négyféle hal mellé paprikát, paradicsomot, hagymát teszünk, majd ízlés szerint pirospaprika és só kerül bele. Az alaplét összefőzzük, és utána tesszük bele a halat, mely mintegy 20 perc alatt elkészül. Vajdaságban csak ezen az eseményen főzünk, otthon pedig a burgonyafőző fesztiválon ragadunk kanalat, tehát túl sok hasonló jellegű rendezvényre nem járunk. Valamikor mindannyian együtt tekéztünk, most a főzésben találjuk meg örömünket — mondták mindketten.

A kiskunhalasi csapat két tagja, Ternyák József (balról) és Pelikán Mihály éppen a halat sózza

Néhány méterrel odébb nagy magyar nemzeti lobogót függesztettek ki az egyik sátor elülső részére. A Mezőtúrról érkezett Soucz Ferenc és csapata harmadik alkalommal főzött Martonoson, korábban ugyanis részt vettek már a csülök- és a körömpörköltfőző versenyen is.

— Kiváló a hangulat, a fogadtatás, alighogy ideértünk, máris sok ismerőssel találkoztunk. A halászlét általában több halfajtából készítjük. Az alaplevet otthonról hoztuk, itt egy pontyot kaptunk. A vastag részét beletesszük, jól befűszerezzük, hagyma, só és paprika kerül bele. Az elején arra kell nagyon figyelni, hogy a hagyma rendesen szétfőjön. Miután az alaplé felforr, akkor kerül bográcsba a hal, így a halászlé bő negyedóra alatt el is készül. A nyár folyamán Adán és Törökkanizsán is főztünk, ahova hívnak, oda mindig eljövünk, de gyakran járunk Erdélybe és Felvidékre is. Nem a győzelemért tesszük, de úgy vagyunk vele, ha már ilyen messze eljöttünk, akkor jólesik, ha kapunk valamit. Az adorjáni Hurka- és Kolbászfesztiválon nyertünk már talicskát, búzát, vetőmag-kukoricát, mivel a legjobb kolbászt készítettük — mondta örömmel a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei településről származó résztvevő.

Soucz Ferenc Mezőtúrról érkezett a fesztiválra

Martonos egyik testvértelepüléséről, Algyőről már évek óta érkeznek csapatok, ezzel is erősítve a két település közötti kapcsolatot.

— Szegedi módszerrel készítjük a halászlevet. Ebben a tálban van az alaplé, plusz a csont és a fej, itt pedig a szervezőktől kapott hal. A zsűri kérte, hogy a patkót hagyjuk egyben, mert csak így fogadják el az ételt. Az otthoni csárdagazda szerint a jó halászléhez jó hagyma, jó paprika és jó hal kell. Mi is ehhez tartjuk magunkat, egyéb fűszert nem használunk. Más főzőversenyre Vajdaságba nem járunk, mi csak ide jövünk, mert kiváló a hangulat, vidám a társaság, barátságosak az emberek. Algyőn három éve szervezünk főzőversenyt. A település régen szegény halászfalu volt, a ’60-as években olajat találtak Algyő alatt, majd 1973-ban Szegedhez csatolták. 1996-ban levált a vármegyeszékhelytől, és az olajipar miatti magas iparűzési adónak köszönhetően nagyon fejlett községgé vált. Uszoda, sportcsarnok, jégpálya épült, rendkívül fejlett településről, egy nagyon jó környékről beszélhetünk — adott betekintést Algyő fejlődésébe Kiss Róbert.

Égető Zsuzsanna, a Ponty Sporthorgász-egyesület titkára elégedetten tekintett körül a parkban, ahol a csapatok már lassan elkészültek az étellel. Az egyesületben több mint húsz éve egy gasztroesemény szervezése vetődött fel, és a Tisza közelsége miatt azonnal a halászlére gondoltak. Az esemény egyik célja a hal és a halászlé népszerűsítése, valamint a polgárok közötti összetartás erősítése.

— Nagyon örülök, hogy a környékbeli és a Vajdaság távolabbi részeiről érkező csapatok mellett Magyarországról is szép számban jöttek főzni. A csapatoknak 2,5 kg konyhakész pontyot adtunk, a szeletelést a versenyzők tetszés szerint végzik. A Vajdasági Fehérasztal Lovagrend tagjaiból álló zsűri arra kérte a csapatokat, hogy egy patkót hagyjanak mintának, tehát a minta a lé és a patkó. Magyarkanizsa Önkormányzata támogatásának köszönhetően a halat ingyen tudtuk a csapatok rendelkezésére bocsátani, a Telek Paprika fűszercsomagokat adott, de támogatott bennünket Martonos Helyi Közössége is.

A Magyarkanizsai Természetjáró Egyesület az eseményre kilátogató Fejsztámer Róbert polgármesterrel

A rendezvényen a Testvériség Művelődési Társulat néptánccsoportjai és vegyes kórusa, majd Janicsák Veca Fonogram-díjas, magyarországi énekesnő lépett színpadra. A XXIII. Nemzetközi Halászléfőző Versenyen az Eridanus együttes szolgáltatta a talpalávalót a késő esti órákig.