home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Gyertyafény
Faragó Árpád
2012.09.12.

A Gyertyafény egy kis formátumú, mindössze 35 oldalas kiadvány címe, szerzője pedig a Drávaszög tisztelt, nagyra becsült krónikása, Baranyai Júlia. Az említett kis kiadvány, melyet Varga Mária fametszetei gazdagítanak, a zágrábi Magyar Képes Újság kiadásában jelent meg több mint fél évszázaddal ezelőtt!

Laskó, egy régi magyar falu krónikájából

Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném, hogy nem ennek a szerény, de igen jelentős kiadványnak az ismertetése a szándékom. Az egyébként is a szakemberek (a művelődéstörténészek, kritikusok) dolga, feladata lenne, persze nem most, fél évszázad után.

Tulajdonképpen arról van szó, hogy a közelmúltban kezembe került Bácsy Tamásnak, a neves magyarországi irodalmárnak, A baranyai háromszög a XVI. század magyar irodalmában című terjedelmes, igen jelentős tanulmánya (számomra legalábbis az volt). Csak néhány sort idézek a bevezetőjéből: ,,Talán ismeretes az is, hogy a magyar irodalom kialakulásában fontos szerepet töltöttek be a Baranya megyében, s annak a ,,Duna—Dráva háromszögének'' nevezett részében élt szerzők. Feltehetően itt, Laskón születtek az első eredeti és magyar nyelvű drámák is, valószínűleg 1550-ben és 1559-ben!'' Ezek az idézett sorok, mindenekelőtt a drávaszögi falunak, Laskónak az említése, ösztönöztek arra, hogy elővegyem és újra átlapozzam, elolvassam, Baranyai Júlia első nyomtatásban megjelent kis publikációját, a Gyertyafény címűt (ahogy már említettem, nem vagyok művelődéstörténész és így csak feltételezni merem, hogy ez volt a szerző első ilyen munkája)!

A XVI. századbeli Laskó Baranyai Júlia lírai hangvételű stílusában elevenedik meg előttünk a műben. A szerző így fogalmaz: ,,Laskó, az Árpád-kori település, az egykor hangos, forgalmas kikötővároska elcsendesült, amióta elvonult alóla a Duna, s faluként vetődött szárazra, de kertjei még mindig megcsalatva, sóváran tekintenek a határ felé, a jóval alacsonyabb, nedvesebb réti földekre, az elpártolt víz helyére, ahol egy-egy szakállas, csavarodott törzsű, öreg fűzfa állong magányosan, tehetetlenül, szomjazva, a tájlélek ittfelejtett jegyeként.

A szerző mindenekelőtt a templomdörömböt (templomdomb) említi, hiszen, mint ahogyan írja is: ,,Kétezer év különböző eszméinek, vallásának, szellemi áramlatainak, harcainak fellegvára volt a laskói templomdörömb: Dél-Baranyában itt állandósultak meg az új hitek, itt teljesedtek ki az új gondolatok, innen sugároztak szét a vidékre, mielőtt elsöpörte őket egy még újabb áramlat.''

S itt a templomdörömbön, a nyolcszobás, kastélynak is beillő parókiában talált otthonra Sztárai Mihály, Luther Márton embere, a reformáció lánglelkű prédikátora, a XVI. század írója és nyelvművésze. 1544-ben érkezett Laskóra és ott, a templomdörömbön lévő parókia egyik csendes szobájában készültek zsoltárfordításai ott írta az eredeti egyházi énekek magyar nyelvű szövegeit, és egészen bizonyosan ott született meg a XVI. század magyar irodalmának egyik eredeti és magyar nyelvű drámája, amelynek ő a szerzője. A Papok házasságáról című művéről van szó, amely 1550-ben Kolozsvárott jelent meg, a második drámáját, Az igazi papságnak tiköre címűt pedig Magyaróvárott adták ki a híres Huszár Gál nyomdájában 1559-ben!

Sztárai Mihály neve, alkotó munkássága bearanyozta Laskónak, ennek a kis drávaszögi falunak a múltját. Baranyai Júliát idézem újfent: ,,Nyelve, beszéde évszázadok távolán is átvisszhangzik hozzánk, ahogy a hagyomány szerint egykor énekhangját áthordta a szél a Dunán és vadvizein a laskói partról egészen a hegyaljai vörös martig.''!

Sztárai Mihály távozása után, 1554-ben Szegedi Kiss István a hírneves prédikátor és országos hírű író érkezett Laskóra és foglalta el helyét a templomdörömb különös világában. Baranyai Júlia írja róla: ,,A bécsi, krakkói egyetem hallgatója ifjúkorában, majd szülővárosában, Szegeden működik, aztán Lippán és Gyulán, 1543 táján tudásszomja Wittenbergig űzi a teológia doktor lesz, aztán az újonnan megismert hitnek fanatikus terjesztője.''
Az óriási tudású, sokoldalú, hét nyelvet beszélő, országos hírű író négy évig (annyit töltött Laskón) a laskói kicsinyek segélytelen kis kezét fogja meg a nádfödeles falusi iskolában, s türelemmel, szeretettel vezeti be apró diákjait a betűvetés, az összeadás első titkaiba. Az egyszeregyet tanítja Laskón a kisiskolásoknak az Európa-szerte ismert tudós!

Természetesen a két testvért is említi a Gyertyafény szerzője, hiszen Ács Zsigmond, a fiatalabbik, Laskón született, az idősebbik, Gedeon még alig volt hétéves, amikor a kis drávaszögi faluba került, miután édesapját, az ismert lelkipásztort, Bellyéről áthelyezték Laskóra.

Ács Gedeon a kossuthi emigrácó történetét írta meg emlékirataiban. Ács Tivadar, aki Kossuth papja: Ács Gedeon című művében méltatja a napvilágot sosem látott, mostoha sorsú emlékiratot, többet között azt állítja hogy ,,ilyen stílusban és ilyen nyelven kevesen írtak és beszéltek a Szenczi Molnár és Arany János közötti időkben.
Ács Zsigmond az országos hírű műfordító, aki szülőfalujában, Laskón végezte el alsóbb iskoláit, majd Kiskunhalasra, később Kecskemétre került, hogy aztán, tanulmányai sikeres befejezése után, kecskeméti főiskolai tanárként végezze munkáját. Ötvenöt éves korában visszatér Laskóra (1874-ben), és ott is halt meg életének 74. esztendejében.

Olvasom a Gyertyafény lassan már sárguló lapjain, hogy ,,Vajon mit körmölget örökkön-örökké, világos nappal és késő éjszaka? Mit írhat annyit a különben olyan szótlan tiszteletes úr? Lehet, hogy valami baj van, valami összekuszálódott a fejében!'' Nem. A tiszteletes úr éppen a ,,Velencei kalmárt'' fordította a nagy angol drámaíró, Shakespeare művét, vagy a másik híres darabját a Sok zaj semmiért (Sok hűhó semmiért) címűt. De lehetséges, hogy éppen Dumas Paul Jonesa volt soron.

Ács Zsigmondról szólva, Lukácsy Imre a falu, Laskó egykori egyházi krónikása megjegyezte: ,,A távolt megvilágítja, de a munkást homályban hagyja, mint a rakéta tüze: úgy szórta Ács Zsigmond is széjjel az országba a műveltséget terjesztő világosságot, de ő maga sötétben maradt''!

Sajnos állapítja meg végül is Baranyai Júlia: ,,...sötétben maradt Ács Zsigmond tiszteletes úr Baranyában. Nevét elmosta az idő. Senki sem emlékszik itt rá.''

Végezetül neves, nagyra becsült szerzőnk üzenetét idézem, amelyet a kis formátumú, 35 oldalas kiadványban elmondottak befejezéseként fogalmazott meg: ,,Ha elmégy a laskói templomdomb előtt, azért mégiscsak állj meg vándor! Itt égtek és éltek egykor az új igazságok, új eszmék élő fáklyái, a haladás, a szabadság megszállottjai, a szép szavak szerelmesei.''!!

(A Gyertyafényben megjelent írások közül néhány, a későbbiek folyamán, helyet kapott Baranyai Júlia Vízbe vesző nyomokon című könyvében is.)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..