— Ahol most állunk, ez volt az egykori katonai parcella, de sajnos az 1960-as években a temető az önkormányzat kezébe került, ezt a katonai parcellát fokozatosan felszámolták, és sokáig jeltelen volt a hely. Először a Szent György Lovagrend Bánáti Priorátusának kezdeményezésére felújították a nagy keresztet, majd később mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács akkori elnöke kezdeményezésére és Magyarország Kormányának a támogatásával sikerült ezt az emlékhelyet kialakítani, ahol a városban elhunyt és eltemetett katonák neve fölkerült a márványlapokra. Természetesen hálával adózunk Csömöre Zoltán nagykikindai történésznek is, akinek a kutatásai alapján sikerült a neveket megtalálnunk, és immár öt éve méltóképpen emlékezünk meg ezekről az emberekről, akik sokáig igazságtalanul, jeltelen sírban feküdtek.

Az eseményen beszédet mondott Tóth Ramóna, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja, aki kifejtette, fontosnak tartják, hogy a jövő nemzedékének példát mutassanak, hiszen a fiataloknak is tudniuk kell, milyen események voltak a múltban.

— Ezen a szent helyen, a nagybecskereki katolikus temetőben gyűltünk össze, hogy fejet hajtsunk azok előtt a katonák előtt, akik több mint egy évszázada a hazáért adták életüket. Emlékük nem pusztán a múlté, jelen van minden egyes keresztben, minden márványtáblában és a szívünkben is. Az I. világháború rettenetes megpróbáltatásokat hozott népeink számára. A frontvonalak mellett és mögött a hadikórházakban és segélyhelyeken számos katona lelte halálát. Nagybecskerek sem volt kivétel. A városban tartalékkórház működött, és sok sebesült itt találta meg végső nyughelyét. Több száz katona alussza örök álmát e temetőben és más felekezeti sírkertekben. Római katolikusok, görögkatolikusok, pravoszlávok, evangélikusok, reformátusok, izraeliták, sőt muszlimok is. Ők együtt, felekezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül ugyanazért a célért harcoltak: a hazáért. A temető katonai parcelláját a háború után még hosszú ideig gondozták, de az évtizedek során a sírok eltűntek, a rátemetések lassan feledésbe borították a hősök nevét. Ám emlékezetük nem merülhet feledésbe. A feszület, amely a katonai parcella helyét jelölte, sokáig állt itt. Talapzatát 2019-ben még láthatta, aki ide ellátogatott. A magyar kormány támogatásával a sírkert méltó megújulást kapott. 2021. szeptember 22-én ünnepélyes keretek között szentelték fel a felújított feszületet és a négy márványtáblát, amelyek ma is őrzik az itt eltemetettek neveit. Tisztelt egybegyűltek! Amikor most itt állunk, nemcsak az ő sírjaikat koszorúzzuk meg, hanem saját lelkiismeretünket is megszólítjuk. Emlékeztetjük magunkat, hogy a béke soha nem magától értetendő, hanem áldozatok árán megőrzött kincs. Márai Sándor szavaival élve: Az ember élete nem az, amit megél, hanem amit végiggondol, s amire emlékezik. Ezért kötelességünk emlékezni, hogy a múlt tanítása erőt adjon a jövőhöz. Az elesettek arra tanítanak bennünket, hogy a szabadság, a hazaszeretet és a közösségért vállalt felelősség mindig megéri a küzdelmet. Engedjék meg, hogy a Magyar Nemzeti Tanács nevében köszönetet mondjak mindazoknak, akik lehetővé tették e parcella megújítását. Történészeknek, kutatóknak, támogatóknak és mindenkinek, aki munkájával hozzájárult, hogy ma itt méltóképpen emlékezhessünk. És végezetül hajtsunk fejet és mondjunk köszönetet az itt nyugvó hősöknek. Nevük és áldozatuk példát mutat a jövő nemzedékeinek, őrizzük továbbra is emléküket. Nyugodjanak békében!

A megemlékezésen Žugić Annamária alkalmi verset mondott, Rontó Márta népdalcsokorral emlékezett. A vajdasági magyarság képviselői a nagy keresztnél helyezték el a kegyelet virágait.