A múlt héten a többi közt az is kiderült, hogy 66 éves leszek, mire felépül a belgrádi vízi Manhattan, valamint a kormány elmúlt egyéves tevékenységéről is sok jót hallhattunk, és az áramdrágítás is újra téma volt. Emellett a Nemzetközi Valutaalap delegációja a héten Szerbiába látogat, hogy saját szemével győződjön meg a kormány fene nagy reformintézkedéseiről.
Közben a kormányfő népszerűsége állítólag még mindig az egekben van, pláne azután, hogy bejelentette, az év végén növeli a fizetést, azaz visszaadja azt, amit elvett.
De szűkebb pátriánkban is történtek említésre méltó dolgok. Legtámogatottabb pártunk, a VMSZ tisztújított, új alelnököket, tanácselnököt választott. Emellett napvilágot látott egy lista, melyen néhány tucat vállalkozót tüntettek fel. Állítólag ők részesülnek majd abból a 11,3 milliárd forintnyi támogatásból, amelyet Magyarország a vajdasági magyar közösség gazdaságfejlesztésére, munkahelyteremtésre ad. Remélem, amikor majd beindul a biznisz, nem feledkeznek meg a Hét Napról sem, és majd reklámoznak nálunk, hiszen a marketing nagyon fontos egy új vállalkozás — wellnessturizmus, borászat, termék- vagy szolgáltatás-népszerűsítés — elindításában.
Mindemellett ifj. dr. Korhecz Tamásnak, az MNT korábbi elnökének coming outja sikeresen felkavarta az állóvizet, de csak azokat nem foglalkoztatja az, amit elmondott, akiket a leginkább kellene. Az MNT exelnöke az interjúban azt állítja, hogy a vajdasági magyar sajtóban nagy az öncenzúra meg a behódolási készség, melyet az újságírók elfogadnak, nem lázadnak ellene, az újságíró-társadalmat erkölcsi, szellemi leépülés jellemzi. Kemény szavak, de egy kissé a „fogd a nyuszira” hozzáállás olvasható ki belőlük, hiszen az újságírók is mondhatják — ahogyan az MNT exelnöke mondta az interjúban —, hogy szavatartóak és kompromisszumkészek. Ők is egy ügyet szolgálnak, és a demokrácia játékszabályai mindenkire egyformán érvényesek: a szavazatok, a támogatottság számít. A Vajdasági Magyar Médiastratégiában pedig feketén-fehéren le van írva: a vajdasági magyar pártoknak súlyuknak és tevékenységüknek megfelelően kell megjelenniük a közszolgálati médiában. Képviseleti demokrácia van, és Ők kaptak felhatalmazást arra, hogy képviseljék a köz érdekét. Persze nyomás van a sajtón, de úgy gondolom, ez a politika velejárója. A vezetőinknek az az érdekük, hogy minél jobb színben tűnjenek fel, minél többet szerepeljenek, nekünk pedig különbséget kell tennünk a közérdek és a pártpropaganda között.
A kritika — nem a személyeskedő, a rosszindulatú, a mindenkit kipécéző irományok —, a konstruktív bírálat, az oknyomozó újságírás valóban kihalófélben van. Ennek pedig valószínűleg több oka is van, nem csupán az öncenzúra, a cenzúra, a szellemi leépülés.
