Fociedző és játékos

Fociedző és játékos

A verseci Lantos Lajost a közvélemény eddig jobbára csak a délkelet-bánsági kisváros magyar kultúregyesületének elnökeként ismerte, holott választott tevékenységei között a foci mindmáig kimagasló helyen áll.

A sportág fejlesztése terén évtizedeken át lelkiismeretes elhivatottsággal végzett munkásságáért 2019 februárjában a Versec város labdarúgó-szövetségének keretében működő fociedzők szervezetétől Életmű Plakettet kapott. A díjazott elismerésének nyomába eredve — ígéretünkhöz híven — egy élettörténetet is hoztunk. Attól a sportembertől, akinek az is megadatott, hogy az Aranycsapat egykori hátvédjével, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett 49-szeres magyar válogatott labdarúgóval, edzővel és sportvezetővel, Buzánszky Jenővel is kezet szoríthatott Esztergomban.


A szerző felvétele

Lantos Lajos 1944 áprilisában született Nagyszereden, ahonnan a négygyermekes család később Versecre költözött. Évtizedekkel később a nyugdíjaztatás Lajos bácsit a verseci pénzügyőröknél lehúzott negyvenegy év szolgálata után érte utol. Választott sportágának, a focinak viszont ma sem fordított hátat.

— Egyéni dolog ez, hiszen azt a bizonyos sportvénát családunk egyetlen felmenőjétől sem örökölhettem — elevenítette fel beszélgetőtársam egy minutára a múltat. Megannyi hét-nyolc éves utcabeli kisgyerekkel, akik szinte napi rendszerességgel vonultak bandázva a városka egykori vásárterére, a román határ felé. Rúgni a bőrt. Élvezni a gyermekkort. A nyári vakációik idején nemritkán már a vacsoracsillag is régen feljött, mire hazavetődtek a nyomásról. Ezen a helyen ma egy benzinkút áll.

— Hivatalos szárnybontogatásaim az 1913-ban alapított verseci FK Vršac csapatában kezdődtek, mely klubnak neve egy hosszabb időszakban hivatalosan FK Jedinstvo is vala. A kalendáriumok 1954-et jegyeztek, szüleink pedig a háború utáni, szűnni sehogyan sem akaró szegénységet. Mégpedig oly mértékben, hogy — a fogalomnak számító futballcipő hiányában — közülünk többen is mezítláb futottak ki a pályára. Nekem valahogy szerencsém volt. Kertlábi jó szomszédunktól, név szerint Bora Kostićtól, a világhírű verseci sakkozótól egy amerikai sakktornája után igazi sportcipőt kaptam ajándékba. Ettől kezdve még nagyobb lendülettel jártam edzésekre, ami néhány esztendővel később kézzelfogható eredményeket is hozott számomra. 1962-ben helyet kaptam Versec vezető fociklubjának első csapatában. Egy olyan generáció tagjaként, amelyhez foghatót — a szakemberek egybehangzó megítélése szerint — városunknak sajnos azóta sem sikerült kinevelnie. 1963. május 1-jén ez a csapat a budapesti Honvéd csapata ellen is pályára léphetett Versecen egy barátságos mérkőzésen.


A budapesti Honvéd csapata ellen pályára lépő FK Vršac 1963-ban. Lantos Lajos az alsó sorban balról az első

Az angyalbőrben letöltött hónapok után Lajos bácsi az ugyancsak verseci FK Trgovački fociklubot is felkarolta. Mégpedig úgy, hogy röpke négy év alatt már nemcsak a kapitányi karszalagot viselhette soraiban, de egyúttal edzőjévé is előléptették. Az edzői megbízatáshoz szükséges szakképesítésről szóló oklevelet 1975-ben vette át Újvidéken.

— Labdarúgóedzőként sorrendben ez a második kiemelkedő kitüntetésem. Mármint regionális szinten. Helyben, azaz Versecen eddig három alkalommal kaptam meg az év legjobb fociedzőjének járó kitüntetést. Mindez persze a megkezdett munka folytatására is kötelez. Ameddig lehetséges. S utána? Nos, a hőn szeretett FK Vršac klubomhoz sohasem leszek hűtlen.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Fociedző és játékos
Bánáti Újság
  • Bacsik Lőrinc Natália
  • 2019.10.22.
  • LXXIV. évfolyam 41. szám
Fociedző és játékos
Bánáti Újság
Facebook

Támogatóink