Április már évek óta a KMV. A KMV előtti péntek pedig Zenta, szín- és filmművészeti vetélkedő. Régen csak KSZV-nek hívták. Aztán megjelent a film, és KSZFV lett belőle. Az idén kilenc előadás és tizenöt film versenyzett. Nem kis teljesítmény sem végignézni, sem zsűrizni, sem lejátszani. Most megkérdezhetnék, miért mondom, hogy nem kis teljesítmény lejátszani, hiszen több előadás lett bemutatva.
Hát azért, mert sok olyan ifjú színészt láttunk, aki két vagy akár három darabban is szerepelt. A zsűri az este végén mégsem mondhatta, hogy mire mindent végignézett, az első előadásra már nem is emlékezett, mert minden darab valami teljesen újat hozott. Természetesen voltak átfedések, hiszen a középiskolásokat ugyanazok a témák érdeklik (sajnos vagy hála istennek), vagy legalábbis hasonlóak, s ugyanazokkal a gondokkal küzdenek Zentán, Adán, Újvidéken, Szabadkán és Csókán is (sajnos vagy hála istennek). De az előadási forma és mód már igencsak különbözött. Volt itt verses összeállítás színpadra rendezve, Shakespeare, ellátogattunk Szarajevóba, Prométheusz lángot gyújtott, láthattunk posztdramatikus alkotást és klasszikus gimis szerelmi történetet, sőt Weöres Sándor létráját is megmászták, és a nap vége felé hét lány növelte az önbizalmunkat. Fiatalos energiában nem volt hiány, pörögtek az események, filmről darabra, darabról beszélgetésre, és máris éjfél lett.
A zsűri tagjai az idén Baráth Attila színművész, Góli Kornélia dramaturg és Hernyák György rendező voltak. Azonkívül, hogy dicsértek, támogattak és arra biztattak, hogy csak abbahagyni nem szabad, sok olyasmit is mondtak a versenyzőknek, amiből azok talán tanulnak, talán megfontolják, talán elgondolkodnak rajta.
Hernyák György néha anekdotázott, így megtudtuk, hogy egyik tanára szerint a jó színház politikai színház. Reflektálni kell a mára. (Több előadást is kiemelt, s ajánlotta őket politikusaink figyelmébe.) Hiszen, mint mondta, ebből pontosan látszik, hogy mit gondolnak a mai tizenévesek, mi a véleményük a mostani középiskolásoknak a korról, melyben élnek. S a mai középiskolások lesznek a holnap egyetemet végzett értelmisége. Ha el nem mennek külföldre. Ez szintén közkedvelt téma manapság, ezért is volt megrázó a csókai csapat összeállítása, illetve vallomása, mely szerint a hét szereplő közül öten nem itt tervezik a jövőjüket. S mégis az alábbi verseket szavalják: Márai Sándor Halotti beszéd, Kosztolányi Dezső Halotti beszéd, Domonkos István Kormányeltörésben, Bogdán József Lenni szárnytalan, Terék Anna Külföld, Villon-Faludy György Ballada a senki fiáról, Kányádi Sándor Vannak vidékek stb. Góli Kornélia ki is emelte — ezért volt ezt ennyire megrázó végignézni —, hogy bár mind az öten elmenni terveznek, a szívük mélyén lehet, hogy nem is így gondolják. Az előadás vastapsot kapott. Ez is elgondolkodtató. Sokszor magam is azon töprengek, mit csinálok még ebben az országban. Aztán azért megtalálom a választ, s csak reménykedem, hogy nem jön el az a pont, amikor már naponta fogok ezen agyalni… Érdekes volt többször is azt hallani, hogy a fiatalok a tanárokat, a szülőket, a társadalmat, a politikát hibáztatják mindenért. Illetve nem is hibáztatják, csak valakitől szeretnék számon kérni a dolgokat. S valahol igazuk van. A fiatalok olyanok lesznek, amilyennek a körülmények nevelik őket. Az idén visszatérő témái voltak ezek a KSZFV-nek. De a zsűrin kívül a közönség is zsűrizett, ha nem is hangosan, hiszen lépten-nyomon a látott előadásokról és filmekről beszélgető emberekbe botlottam.
A tizenöt film között szinte minden filmes műfajt megtalálhattunk. Volt akció-, dokumentum-, animációval tarkított film, kísérleti filmecske. A film nem egyszerű műfaj. Ismerni kell a technikai oldalát, az elkészítéséhez kell hogy legyen felszerelésünk, fény, hang, kamera, állvány, operatőr. És ismerni kell azt a filmes dramaturgiát, amely tanulható, de félre nem tehető. Valószínűleg a fiatalok több filmet néznek, mint színdarabot, de nem minden film, amit kamerával felveszünk, és tudnunk kell válaszolni arra a kérdésre, hogy mi miért készítünk filmet. Baráth Attila többször adott praktikus tanácsot az ifjú Spielbergeknek, illetve saját segítségét is felajánlotta, melyet ha nem fogadnak el, rosszul teszik.
És aztán eljött az este, az összes szendvics és zsíros kenyér elfogyott, mindenki megitta a hatodik teáját és a negyedik kávéját, a Mojo is már tárt kapukkal várta a fiatalokat, és akkor átadták a díjakat. Már évek óta látom (s ez igen rokonszenves számomra), hogy a versenyzők örülnek egymás sikerének. Most ezt vagy őszintén gondolják — ami nagyszerű —, vagy remek színészek — ami egy színművészeti vetélkedőn szintén nem meglepő. Én azonban optimista vagyok, így reménykedem az előbbiben. És akkor a díjak:
A legjobb előadásért járó díjat a szabadkai 7kosztoLÁNY vitte el az Önbizalom?! Ébresztő! — generációs gyógyterápia 7 képben című előadásával, melyet Kiss Márton Pilonon című drámája alapján Kucsov Borisz rendezett. (Felkészítő tanárok: Berényi Emőke, Tóth Ágota). Az előadásban szereplő hét lány: Dimitrov Nikoletta, Fejős Nelli, Fekete Mária, Gulyás Gabriella, Imamović Ines, Szabó Regina és Vajda Stella. Kiosztották a klasszikus mű innovatív újraértelmezéséért járó díjat is, mely szintén Szabadkára, a Zsebtársulat zsebébe került, a Prométheusz light című előadásért, melyet Lőrinc Tímea rendezett, szereplői pedig Búbos Dávid, Grgity Nikoletta, Nyári Ákos, Siflis Anna és Verebes Andrea. A kollektív munkáért járó díj is Szabadkára került, a Középiskolások Diákotthonának kis csapata vitte haza az „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” című rövid, de tartalmas előadásért. A benne szereplők Lajkó Flórián, Paróci Elvira és Szarka Áron, rendezője P. Bartusz Karolina.
Két női szereplőnek járó díjat ítéltek oda, az egyiket Szabó Reginának, akit két előadásban is láthatott a közönség: a 7kosztoLÁNY (Szabadka) Önbizalom?! Ébresztő! — generációs gyógyterápia 7 képben, valamint a Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület Kék cinkék irodalmi csoportja (Csóka) „Én menni külföld” című darabjában. A másik díjazott Hajdú Sára, az újvidéki tempera(MO)mentum csapat kettősének női tagja. Őt az Ad de Bont Mirad című előadásért díjazta a zsűri. A férfi szereplők között is két díjat osztottak ki. Az egyik legjobb Kállai Ferenc, aki a Zentai Magyar Kamaraszínház Diákszínjátszói csapatának Variációk egy kapcsolatra című előadásában nyújtott alakításáért kapta a díjat, a másik pedig Budinčević Krisztián, aki a szabadkai Népkör Fabula Rasa Színjátszó Grund tagja, ő William Shakespeare Szentivánéji álom című klasszikusában mutatkozott be. Több különdíj is gazdára talált. A Zentai Magyar Kamaraszínház előadását a Népkör Fabula Rasa Színjátszó Grundja, a Szabadkai Népszínház előadását a tempera(MO)mentum csapata, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadását az Adai Színtársulat, az Újvidéki Színház előadását a Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület Kék cinkék irodalmi csoportja, a szabadkai Gyermekszínház előadását pedig a Zentai Magyar Kamaraszínház Diákszínjátszói tekinthetik meg. Nagyon fontos díj egy ifjú színész számára a Tanyaszínház különdíja, hiszen ezáltal részt vehet az idei előadásban, s ez mindenki számára nagy élmény és tapasztalat. Ezt az idén Pásztor Dániel érdemelte ki a Zentai Magyar Kamaraszínház Diákszínjátszói csapatából. Egy másik fontos különdíj szintén egy részvételi lehetőség, mégpedig a Vajdasági Magyar Amatőr és Diákszínjátszók nyolcadik táborában — ezt Horváth Blanka kapta, a Kosztolányi Dezső Színház Színházi Műhelyének tagja. Egy évig jár a Képes Ifjúság Ábrahám Máténak, aki szintén a Kosztolányi Dezső Színház Színházi Műhelyét erősíti.
A legjobb filmért járó díjat a Bolyai Filmműhely (Zenta) A küldetés című filmje kapta, melynek forgatókönyvírója Körmöci Norbert, aki egyúttal a vetélkedőn a legjobb operatőrt megillető díjat is bezsebelte. A film további operatőrei: Börcsök Norbert, Boros Róbert és Tóth Bálint; vágó: Szremkó Bettina és Körmöci Norbert; rendező: Körmöci Norbert.
Az animáció alkalmazásáért járó díjat Sleiher Denisz kapta az Okos világ című filmjéért.
