2020-ban adták át a Bányai János Emlékház épületét, mely az irodalmár szülőháza is egyúttal. Szűcs Balázs, a Bányai János Irodalmi Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta, hogy a szervezet arra hivatott, hogy ápolja a 2016-ban elhunyt irodalmár emlékét.

— Bányai János kilenc évvel ezelőtt hunyt el, az alapítvány pedig nyolc éve működik, vagyis egy évvel a halála után alakult meg. Bányai János annyit tett a vajdasági magyar irodalomért, hogy egészen egyszerűen úgy éreztük, nem szabad megengedni, hogy feledésbe merüljön. Az alapítványnak az a célja, hogy azt a fajta gondolkodást és irodalomszemléletet továbbvigyük. A Bányai János Emlékházat elsősorban kutatómunkára hoztuk létre, egyfajta lehetőséget biztosít azok számára, akik szeretnék mélyebben megismerni az irodalmár munkásságát, valamint egy könyvtár is látogatható az épületen belül — mondta el Szűcs Balázs, akitől azt is megtudtuk, hogy minden évben szeretnének megemlékezni Bányai Jánosról.

Szűcs Balázs, a Bányai János Irodalmi Alapítvány elnöke

A megemlékezés során megkoszorúzták Bányai sírhelyét a bácsfeketehegyi köztemetőben, majd Szűcs Balázs megtartotta alkalmi beszédét az emlékház előtt. A Magyar Nemzeti Tanács képviseletében Hugyik Richárd és Hajvert Ákos, az alapítvány képviseletében pedig Szűcs Balázs koszorúzta meg a Bányai János-emléktáblát.

A résztvevők egy különleges könyvet ismerhettek meg és vihettek haza magukkal, bemutatták ugyanis a Bányai 85 című kiadványt, mely a Bányai János Irodalmi Alapítvány gondozásában látott napvilágot. A kötet az alapítvány tavaly megrendezett konferenciáján elhangzottak alapján született meg, melyen több olyan tudományos előadás elhangzott, amely a Bányai Jánoshoz való kapcsolatról, kötődésről szólt.

Az ünnepi könyvbemutató előtt Hajvert Ákos mondott beszédet, aki ünnepként határozta meg az akadémikus születésének 86. évfordulóját, hiszen Bányai nemcsak az irodalom berkeiben hatott, hanem az egész közösséget formálta, alakította. Hajvert a hallgatósággal megosztotta gyermekkori élményeit, amikor táborozó kisdiákként részt vett az irodalmár által vezetett foglalkozásokon. Kiemelte, hogy Bányai előadásai egyszerre voltak érthetők és kifinomultak, visszafogottak és inspirálók. Olyan szellemi tér teremtői, ahol a kérdezés szabadsága és a tudás tisztelete egyszerre kapott szerepet.

A Bányai 85 című könyvet Mihályi Katalin moderálásával mutatták be, aki Bordás Győző írót, szerkesztőt, valamint dr. Németh Ferenc művelődéstörténészt, egyetemi tanárt kérdezte. A meglehetősen személyes, a családi archívumból is közölt fotókat tartalmazó kötetben Bordás Győző, Maurits Ferenc, Szarka Mándity Krisztina, Marko Čudić és Miroslav Jovančić szövegei találhatók meg.

Dr. Németh Ferenc, Mihályi Katalin és Bordás Győző

Mihályi Katalin lapunknak elmondta, számára az a leghangsúlyosabb része a kiadványnak, amely azt meséli el, hogyan vált Bányai gyermekkorában olvasóvá.

— A kötet egyik különlegessége, hogy 2000-ben megjelent egy „Boldog gyermekkort idézek” című kiadvány, mely írókkal készített interjúkat vonultatott fel, szám szerint tizenkettőt. Kiderült, hogy a tizenharmadik interjú Bányai Jánossal készült, de ő nem hagyta jóvá a megjelenést, viszont a Bányai 85-ben helyet kapott ebből néhány szövegrészlet.

Az említett szövegrészletek Bordás Győzőnek köszönhetően kerültek a válogatáskötetbe, aki elmondta, hogy az interjú készítője Bori Mária volt, Bányai pedig autorizálta a szöveget.

— Tavaly arra kértek, hogy a megemlékezésen beszéljek Bányai János gyermekkoráról, mivel én vagyok a legidősebb, s évtizedeken át együtt dolgoztam vele. Találtam egy szöveget, melyben a gyermekkoráról nyilatkozott, de azt szerette volna, hogy ne jelenjen meg. Ez egy 15 oldalas gépelt szöveg, melyből kiválogattam mindazt, ami érdekes, és ehhez a házhoz kötődik. Édesapjára, édesanyjára emlékszik, s olyan megrázó történetek is vannak benne, hogy az édesapja a II. világháború után sokáig nem tudta eldönteni, hogy tanító vagy kántortanító legyen-e. Végül a tanítás mellett döntött, ezért a kántorkodást abba kellett hagynia. Viszont valahol fenntartotta a család a vallásos érzetét. Erről tartottam előadást — mondta Bordás Győző, akitől azt is megtudtuk, hogy nemrégiben arról írt tanulmányt, hogy Bányai János és Bori Imre hogyan hatottak a vajdasági magyar könyvkiadásra az 1970-es évektől a 2000-es évekig. Ez a tanulmány valószínűleg jövőre lesz olvasható.

Dr. Németh Ferenc a Bányaival való közös munkájára emlékezett vissza, valamint arról is adott egy átfogó képet a hallgatóságnak, hogy milyen szerkesztője és úttörője volt az Új Symposionnak és a Híd folyóiratnak. A művelődéstörténész Bányai zsengéivel is foglalkozott a Híd folyóirat hasábjain. Kiemelte, hogy a könyvkritikus Bányai is nagyon hiányzik a vajdasági magyar kulturális közegnek, hiszen rendkívüli kapacitással olvasta a könyveket, és objektívan írt róluk.

— Fontos beszélni az emberi tulajdonságairól is, arról, hogy ő egy szerény, viszonylag zárkózott, de nagyon közvetlen ember volt. Róla mindig csak kellő tisztelettel lehet beszélni, mert volt egy érezhető szellemi kisugárzása. Ez az, amit Maurits Ferenc is megfogalmaz a kötet hátulján: „Ha János belépett, több lett a fény, nagyobb lett az ablak.” Ezt mi is éreztük, amikor a Forum Könyvkiadó Intézet irodájában az igazgatói törzsasztal köré ültünk, és beszélgettünk — hangsúlyozta Németh Ferenc.

A megemlékezés záróprogramjaként a Mécsvirág együttes műsorát hallgathatta meg a közönség.

A Bányai János Emlékház impozáns udvara