Queleman: — Én vagyok az operatőr, valamint az utómunkálatokat is én csinálom. Effektek, újraszínezés stb. Emellett van két metálzenekarom s egy szólóprojektem is. Ha mozgásigényem van, agresszívgörizem. Zentán születtem, éltem ott is, és Csókán is egy ideig, aztán felköltöztem Szegedre a jobb élet reményében, s itt ragadtam. A filmezés alapjait a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium filmesszakkörén, valamint a filmestáborában lestem el.

Peti: — Én is régebb óta készítek filmeket, már a KMV-re is küldözgettem rövidfilmeket, a középiskola után pedig kitaláltam, hogy zenélni akarok, és egyértelmű volt, hogy magamnak akarom megcsinálni a klipeket, low budgetben. Aztán 2017-ben elkészítettem az Intropartyt, mely már egy picit nagyobbat szólt. Ebben már Queleman is benne volt, szereplőként is, valamint az utómunkákba is besegített. Szegedre iratkoztam grafika szakra, s ekkoriban kezdtük el közösen gyártani a videókat. Ezenkívül pólónyomtatással is foglalkozom, zenélek, amit most szüneteltettem, s van itt Szegeden egy csapat, a Gather2gether, neki is besegítünk, rendezvényeket fotózunk, videózunk.

Szerda zsófia felvétele

* A videókészítés technikai hátterét hol tanultátok?

Peti: — Én főleg a vágással és a rendezéssel, a sztoriírással foglalkozom, bár nagy sztorik nincsenek a klipekben. Négy évig Adán filmeztem, az volt a gyakorlófolyamat, ott jöttem rá, hogyan lehet feszesre vágni egy jelenetet, mozgást, megéreztem a vágás ritmusát, de ez egy olyan dolog, amelyre vagy ráérzel, vagy nem. Ez a gyakorlás során ki is derül. A technikai részben egy picit gyengébb vagyok, de azt is tanulgatom.

Queleman: — Ezért vagyunk mi ketten jó csapat. Kiegészítjük egymást. Engem ugyanis éppen ez a része érdekel. Hogy megfoghassam a kamerát. Budapesten, a Klipszemlén találkoztunk a mihaszna filmesekkel. Nos, őket mondanám a profi megfelelőinknek. Ők is egy kétszemélyes csapat, mindent egyedül csinálnak. Én sok mindent autodidakta módon tanultam meg, a történetmesélést, a történetek kitalálását pedig megpróbálom Petitől ellesni. Az utómunkát közösen végezzük, belevisszük mindkettőnk stílusát. S nagyon szeretünk kísérletezni.

* A Sin Seekas Pánik a levesben című videóklipje is a ti munkátok, ebben animációfilmes technikát alkalmaztatok. Az azért egy picit más, mint felvenni és összevágni egy rövidfilmet.

Queleman: — Az volt a nehéz, hogy teljesen nulláról indultunk, zéró nyersanyaggal. Szerettünk volna egy picit South Park-os hangulatot hozni. Ki kellett találnunk, milyen testet rajzolunk Julinak, bongornak s a többieknek. Rá kellett jönnünk, melyik az az animációs program, amellyel ezt a lehető legkönnyebben meg is tudjuk csinálni, illetve az egyik legfontosabb dolog az animációnál: a háttér. Olyant nem akartunk csinálni, hogy letöltünk a netről egy hátteret, melyet minden változtatás nélkül használunk. Ez amatőr dolog lett volna. Ezért aztán mindent átrajzoltunk. Az első egy hónap elég parás volt, pánikoltunk rendesen. Benne voltunk a levesben (nevet), de nem adtuk fel, azt mondtuk, csináljuk, aztán ahogy esik, úgy puffan. Amikor már tudtuk, mit akarunk, könnyebb lett. Hosszú folyamat volt, de húztuk egymást, és a vitákon is felülkerekedtünk.

Peti: — Nekem régi vágyam volt az animálás. Már általános iskolában szerettem volna készíteni egy néhány perces részekből álló animációs sorozatot, de ebből nyilván nem lett semmi, csak néhány félperces kisvideó, emellett egyszer csináltam a saját zenémre egy nagyon rövid animációt. Most azt mondtuk, legyen az egész klip animáció. Egyébként ha az embernek „svájci bicska” tudása van, akkor többen megtalálják. Juli csak egy szövegvideót kért tőlünk, de szokásomhoz híven, hál’ istennek, túlgondoltam. Számunkra a Sin Seekas és a bongor valamiféle példaképek.

Queleman: — Az tetszik bennük, ahogyan megvalósítják magukat. Egyszerűen jól csinálják.

* A megkeresések hogyan jönnek? Keresnek benneteket, vagy még nektek kell nyomulni? 

Peti: — Az eddigi felkérések valahogy sorsszerűen jöttek. A középiskolában még elég béna dolgokat csináltam, és mire lett egy elviselhető minőségű felszerelésünk, akkor keresett meg bennünket egy fiatal rapper srác, aki akkor kezdett zenélni, hogy készítsünk neki klipet. Megcsináltuk, s ez adott egy löketet. Egyre több a referenciánk, így aki ránk keres, több videóanyagba belenézhet.

* Mit csinálnátok, ha valaki olyan zenére kérne tőletek videóanyagot, amely nem éppen a ti zsáneretek?

Peti: — Volt már ilyen. De az elején eldöntöttük, hogy első körben semmit nem utasítunk vissza. Most már lassan kezdünk ott tartani, hogy nem feltétlenül akarunk mindent elvállalni, de ezt nem a zenei stílus határozza meg. Ha kihívást látok benne, vagy másnak érzem a feladatot, mint az előzőek voltak, akkor szívesen vállalom. Nem lényeg, hogy tetsszen a zene, csak tudjak valamit hozzáképzelni, s lássam, hogy az előadó egy igazi előadó.

Queleman: — Mert volt már dolgunk olyan előadóval is, akinek segíteni kellett, hogy felszabaduljon a kamera előtt, figyeljen a testbeszédre, legyen önbizalma. Ebben is tudunk tanácsokat adni, azt hiszem. De például ott volt a Chimpull zenekar, mellyel azért volt könnyű dolgozni, mert tudta, mit szeretne látni, egy kicsit profibb volt. 

* Ha visszanézitek az eddigi videóitokat, hogy látjátok őket?

Queleman: — Én mindig csak a hibákat veszem észre, s a legfrissebbet érzem a legkidolgozottabbnak. De ez szerintem mindig így lesz. Akkor is, ha már ötven videó van a hátam mögött. 

Peti: — Én arra a bizonyos legfrissebbre koncentrálok. A fejlődésre. Legalábbis ha a felkérésekre készült videókról van szó. A saját zenémre készült videók nagy részét régebben gondolkodás nélkül feltöltöttem, akkor is, ha nem voltak túl jók. Azok egyharmadát törölni kellene, de az is én vagyok.

* A Klipszemlén megnyertétek a legjobb low budget videó díját, és a zsűri kedvence díjat is a Dilomalom című klippel, mely Peti Grafit dalára készült.

Queleman: — Bizony. S azért említsük meg, hogy olyan nevek között forogtunk, mint Fluor Tomi vagy Király Viktor, akiket legyőztünk a kategóriánkban. És senki nem vitt el rajtunk kívül két díjat, hiszen a zsűri díját csak egy videó kaphatja. Sajnos azonban csak a legjobb klip készítői kaptak pénzjutalmat, mi két pólót és két nagyon szép kockát kaptunk. A low budget kategóriát elkerülte a pénzjutalom, pedig a low budget attól még maradhatna low, ha egy picit megtámogatnák. 

* Máshogy készítitek a videókat saját zenére?

Queleman: — Most nincs pénzem új technikára és kamerára, de most a nyáron készítem saját klipemet, melyre úgy tekintek, mint egy prototípusra. Ki fogok próbálni új dolgokat, ha kell, bérelt felszereléssel, így a saját klipem által ki tudom kísérletezni, mi működik, mi nem. Utána azt már bátran tudom szabadalmaztatni másoknál. 

Peti: — Én sokáig magamnak készítettem a klipeket, ami nagyon fárasztó volt. Mindent magamnak kellett kitalálni, helyszínt, díszletet stb., és belefáradtam egy kicsit. Eldöntöttem, hogy addig most nem készítek magamnak klipet, amíg nem tudok kilépni a low budget kategóriából.

* Volt egy dal. A Tüdőszanatórium. Techno-trap-metal–trashként van definiálva. Itt kezdtetek először komolyabban együttműködni?

Queleman: — Mondhatni, igen. De ott csak a második forgatás sikerült, az első katasztrófába fulladt. Nagyon összevesztünk. Felhúztam magam azon, hogy Peti esőben, fagyban akar forgatni.

Peti: — Hát igen. Bár a második forgatás is újév előtt történt, mindenki végigdideregte a cukorgyárban, ráadásul valaki elvitte a két főszereplő lányt boltba, közben lerobbant a kocsijuk, és nem tudtak visszajönni, sötétedett... Síkideg voltam, de sikerült.

* Fellépéseitek voltak?

Peti: — Volt három, ebből kettő nem sikerült túl jól. (Nevet.) Úgy volt, hogy lesz még egy, de a korona nem engedte. 

Queleman: — Az volt a baj, hogy nem vettük magunkat elég komolyan, s a zene is olyan volt. A másik, hogy nem volt még annyi jó zenénk, hogy igazán tartalmas koncertet tudjunk adni, a saját figuráinkat is keresgéltük. Most már átgondoltabbak vagyunk. Ha megtaláljuk a közönségünket, onnantól kezdve nincs megállás. S én úgyis addig csinálom, amíg össze nem jön. 

* Mik a következő projektumok, min dolgoztok?

Peti: — Én az államvizsgaprojekten voltam rajta, de nem mehettem ki, úgyhogy egy picit megállt az élet, pihenőfázisban vagyunk.

Quemelan: — Esetleg te. (Nevet.) Én tervezgetem saját s egy haverom új klipjét, aztán ott egy szolnoki rap-metal csapat is, mely szemez velünk. Már elkezdte írni a storyline-t, a nyár folyamán szerintem le is tudjuk forgatni a klipet. Nemrég voltunk egy bulin, és kiderült, hogy a kameránkkal nagyon jó aftermovie-kat is lehet készíteni, szóval erre is rá szeretnénk feküdni. Egymástól is el akarjuk tanulni a dolgokat, hogy ha egy időre külön is kerülnénk, tudjunk egy csapat maradni.