A magyar diákok 12 éven át tanulják a szerb nyelvet, mégis úgy kerülnek ki a középiskolából, hogy nem tudnak szerbül. Ez a helyzet a Tisza mentén, s így van ez a Szabadkához és Topolyához tartozó településeken élő gyerekekkel: hátrányos helyzetben vannak. ,,A helyzetnek súlyos esélycsökkentő hatása van: nehezebben tudnak felsőoktatási intézményben itthon továbbtanulni és munkaerő-piaci érvényesülésük is korlátozott. Ezért az érintett fiatalok zöme vagy Magyarországon folytatja tanulmányait, vagy itthon olyan főiskolát, egyetemi kart választ, ahol magyar nyelven folyik az oktatás. A Magyarországon tanulók 80%-a nem tér haza, a tanítóképzőben, szabadkai műszaki főiskolán végezettek a végelszámolásban járnak rosszabbul - nem tudnak mind elhelyezkedni. A vajdasági magyarságnak az a jó, ha a lehetőségek tárháza áll előtte, ha a fenti két lehetőség mellett a fiatal itthon szerb nyelven is képes továbbtanulni. Az MNT által kidolgozott koncepció a szerb nyelven való továbbtanulás esélyét próbálja növelni' - mondta a minap Józsa László, az MNT elnöke, aki a sajtó képviselőivel ismertette a III. és IV. osztályos középiskolások szerb nyelvi felzárkóztató képzésére vonatkozó koncepciót. A koncepciót a Magyar Nemzeti Tanács Intézőbizottsága 2008. május 19-ei ülésén fogadta el, és támogatta annak végrehajtását. Az alábbiakban ennek szövegét ismertetjük azzal a szándékkal, hogy ,,legalább a szakmai-politikai dialógus megkezdődjön'.
TÁRSADALMI PROBLÉMÁVÁ NåTTE KI MAGÁT. Mindannyiunk számára világos, hogy a Vajdaságban élő magyar fiatalok szerbnyelv-tudása az utóbbi csaknem két évtizedben olyan mélységekbe zuhant, amely helyzet társadalmi problémává nőtte ki magát, és amely orvoslása közéleti/érdekvédelmi/politikai kérdéssé vált. A kiváltó okokat elsősorban az interetnikai bizalom mélypontra zuhanásában, a számos hátrányosan megkülönböztető élethelyzetre adott ösztönös magatartási válaszokban, valamint az inadekvát és eredménytelen iskolai nyelvoktatásban kell keresni. A végeredmény viszont az, hogy a vajdasági magyar fiatalok zöme hátrányt szenved a mindennapi életben, ezen belül is a továbbtanulás és a munkaerőpiacon való érvényesülés tekintetében. Az egyetemi tanulmányok elé torlódó vagy az azok folyamán megmutatkozó nyelvi hátrányok csökkentik az itthoni felsőoktatásban részt vevő vajdasági magyar fiatalok számát, jobb esetben csak ,,eltolva' őket a magyarországi továbbtanulás irányába, rosszabb esetben véglegesen eltántorítva az egyébként egyetemi képesítésre is érdemesülteket az Újvidéki Egyetemen vagy esetleg a Belgrádi Egyetemen folytatandó tanulmányoktól.
Az előállt helyzet fent felsorolt kiváltó okai közül az első kettőt - a társadalmi klímát - rövidtávú eszközökkel nem lehet kezelni. Ugyanakkor látjuk azt is, hogy - mindenekelőtt a Tartományi Kisebbségi Titkárság toleranciaprogramjának köszönhetően - ez a tevékenységi csapásirány sem maradt parlagon. Mindemellett meg kell vizsgálni, hogy hogyan lehet sürgősen, akár iskolán kívüli tevékenységgel is, javítani az iskolai szerbnyelv-oktatás eredménytelenségén. Az alábbiakban felvázolt elképzelést sok kritika érheti, arra azonban alkalmasnak kell lennie, hogy legalább a szakmai-politikai dialógus elinduljon.
GONDOLATOK A SZERB NYELVI FELZÁRKÓZTATÓ KÉPZÉSRåL. Ennek a koncepciónak nem az az ambíciója, hogy kezelési receptet adjon a teljes vajdasági magyar fiatal populáció nyelvismereti gondjaira. A legfontosabb célcsoport az egyetemi tanulmányokra aspiráló fiataloké, tehát elsősorban a végzős középiskolásoké, valamint az övékkel egyidejűleg - a felzárkóztató oktatási folyamat tartama okán - a harmadik osztályosoké is. Az elképzelés egy - el kell ismerni - nem teljesen adekvát analógiából merít: az állami rendes iskolarendszerben ugyanígy tetten érhető az idegennyelv-oktatás hasonló fokú eredménytelensége, amit a diákok (valamint, az őket nevelő-eltartó szülők) fenntartás nélkül magánórákon vagy idegen nyelvi iskolák intenzív tanfolyamain való részvétellel ellensúlyoznak. Ebben a vonatkozásban a fiatalok motiváltságához nem fér kétség, hiszen ma már szinte minden típusú szakmai érvényesülés fontos előfeltétele valamely idegen nyelvnek, elsősorban az angol nyelvnek az aktív tudása.
A kérdés tehát az, van-e a fiatalokban (és ismét csak: a szüleikben is) kellő motiváltság arra, hogy - saját, jól felfogott érdekükből - a szerb nyelvet is kellő szinten elsajátítsák. Tartani lehet attól, hogy az egyéni motiváltsági szint ebben a tekintetben nem elégséges. Ha ez a feltétevés igaz, meg kell vizsgálni azt is: van-e esély arra, hogy a diákot és a szülőt érdekeltté lehessen tenni. Ezért tűnik szükségesnek, hogy még mielőtt bármilyen konkrét nyelvi felzárkóztató programot elindítanánk (megterveznénk, biztosítanánk finanszírozását, megszerveznénk), megbízható információkhoz jussunk a társadalomban meglévő igény valós mértékéről. Hogy megbízható adatokhoz jussunk, kiterjedt kérdőíves adatgyűjtést kell végrehajtani. Ennek célcsoportját az olyan, jelenleg II. és III. osztályos vajdasági magyar középiskolások (akik érettségi után jogosultak továbbtanulni) képezik, akik vagy relatíve homogén nyelvi közegben (Zenta, Ada, Magyarkanizsa, Topolya), vagy helyileg ugyan számbeli kisebbségben, nyelvileg azonban köztudomásúlag szegregált közegben (Szabadka, Csóka, Becse) tanulnak, tehát szerbnyelv-tudásuk vélelmezhetően alacsony. A kérdőívnek világos módon kell tájékoztatnia a megkérdezetteket arról, hogy az adatgyűjtést az MNT folytatja, hogy annak célja a szerb nyelvi felzárkóztató képzés iránti igény feltérképezése. A kérdőíves adatgyűjtés módszerének olyannak kell lennie, hogy bizalmat keltsen a megkérdezettekben - mind a tanulókban, mind szüleiben...
ISKOLÁN KÍVÜLI KURZUS. Maga a felzárkóztató szerb nyelvi képzés iskolán kívüli, alkalmas méretű, aránylag kis létszámú csoportokban szervezendő, részben külső pénzforrásból is támogatott, de a tanuló számára is - kedvezményes összeggel számított - fizetős nyelvoktatás volna. Megkerülhetetlen az érdekeltek saját tehervállalásának megkövetelése, mivel egyedül ez garantálja a projektum komolyságát. Ugyanakkor világosan ki kell mondani, hogy a honi, nemzetközi és a magyarországi költségvetési, ill. pályázati forrásoknak kell biztosítaniuk azt, hogy a projektumban a tanulók széles köre vehessen részt. A képzési programnak, a hivatalos középiskolai szerb nyelvi programtól eltérően, kevésbé kell koncentrálnia az irodalmi vonatkozású tananyagra, főleg inkább - modern módszertan alkalmazásával - a színvonalas szakmai és mindennapi konverzációs ismeretek elsajátítását kell megcéloznia - ezzel szolgálva a projektum fő célkitűzését, a továbbtanulást és a munkaerőpiacon való érvényesülést. A program előkészítését az MNT IB által kinevezendő munkacsoportra kell bízni.
A felzárkóztató szerb nyelvi képzés lebonyolítása a már működő nyelviskolák bevonásával képzelhető el. Ezek ugyan alapvetően idegen nyelvi képzéseket bonyolítanak, azonban a szabadkai L. A. Oxford nyelviskola vezetősége kész és képes arra, hogy az érintett helységekben, a tárgyi feltételek biztosításával, valamint megfelelően képesített tanerő alkalmazásával megszervezze a képzést. A projektum méretétől (értelemszerűen a társadalmi érdeklődés mértékétől) függően kell számolni más nyelviskoláknak a lebonyolításba való bevonásával.
KOCKÁZAT. A felvázolt projektum vonatkozásában számolni kell bizonyos kockázattal is. Nem elképzelhetetlen ugyanis, hogy bizonyos ellenállást vált majd ki az, hogy duplázni tervezzük a rendes oktatás rendszerében már létező - tehát államilag finanszírozott - szerb nyelvoktatást. Ezzel a lehetséges kritikával viszont szembeállítható az az érv, hogy az MNT már korábban kezdeményezte a hatékonyabb iskolai szerbnyelv-oktatást szolgáló átfogó tantervreformot (2006 augusztusában levél az Oktatási Minisztériumba, a Nemzeti Oktatási Tanácshoz, 2007 márciusában a Vajdasági Pedagógiai Intézet által elkészített általános iskolai I-VIII. tantervjavaslat szakmai véleményezése és támogatása), előrelépés nem történt - az Oktatási Minisztérium eddig nem reagált.