Mostanság még a szakértői véleményeken is nehéz elmenni a vírushelyzettel kapcsolatban. Viszont korábban többen is úgy vélték, hogy az új vírustörzsek megjelenése és a járványok ciklikussága annak az előjele, hogy az elkövetkezendő évtizedekben is fel kell készülnünk a mostanihoz hasonló járványügyi helyzetekre. Ám továbbra is megválaszolatlan kérdés, hogy a globalizáció következtében felgyorsult, tömegesebbé vált népesség- és árumozgások milyen mértékben járulhatnak hozzá a járványok világméretűvé válásához.
A járvány újra és újra rádöbbent bennünket arra, hogy fajunk, a Homo sapiens is „csak” egy biológiai lény, ezzel együtt a természet része. Ahogyan a középkorban a mongol hódítás „egyengette” a pestis útját Európába, úgy az I. világháború „mozgásai” a spanyolnátha terjedését gyorsították fel. Korunk globális összekapcsoltsága pedig lehetővé tette, hogy a koronavírus a világ minden szegletébe gyorsan eljusson.
A középkorhoz vagy az I. világháborús káoszhoz hasonlóan most is megvannak a koronavírus-járvány kitörésének mögöttes okai.
A hidegháború vége óta megfigyelhető jelenség a nemzetközi szervezetek, politikai-diplomáciai rendszerek erodálódása, gyengülése. Ez oda vezetett, hogy jelentősen csökkent a bizalom az ENSZ-ben. Az ENSZ egészségügyre szakosított világszervezete, a WHO is a kínai—amerikai nagyhatalmi erőfitogtatás „áldozatává” válik. A világszervezet ilyen körülmények között képtelen volt idejében figyelmeztetni a veszélyekre. De valójában részükről is hiányzott a határozottság, ami nem túl bizalomgerjesztő ilyen esetekben. Ezért van most az, hogy a koronavírus-járvány lokális és globális szinteken is a felszínre hoz egy sor olyan — valójában már eddig is létező, a társadalmi, gazdasági erőviszonyok által generált — sebezhetőséget, amely ténylegesen okolható az áldozatokért, a gazdasági károkért és mindenért, ami történik.
Szalai Attila rajza
A posztkolonialista berögződésekből és felfogásból eredően a nyugati világ, pontosabban annak közvéleménye kezdetben ázsiai problémaként látta, úgy is láttatta a koronavírust. Emlékezzünk, itt is azt mondták, hogy ez nevetséges. Azt hittük, csupán a szennyezett és zsúfolt ázsiai nagyvárosok lakosait veszélyezteti, akik kutyahúst vagy denevért vásárolnak. Vagy ha el is ér hozzánk, minket ez nem betegíthet meg, valamilyen „felsőbbrendűség” majd védelmet nyújt…
Vannak olyan vélemények, elképzelések is, amelyek szerint a katasztrófák, járványok, krízisek felszínre hozzák egy társadalom anomáliáit, ahogyan az esetleges előnyei is megmutatkoznak. Sokak szerint sohasem véletlen, hogy miért éppen ott, miért éppen akkor és miért éppen úgy válik valamilyen folyamat áldozatává egy személy vagy társadalmi csoport. Ha pedig a dolgok katasztrófához vezetnek, az nem valamilyen véletlenszerű, előre nem jelezhető csapás. Egy-egy társadalom működésében kódolva vannak a lehetséges katasztrófák. Minden krízis a közösség belső ellentmondásaiba mélyen beleágyazott jelenség csupán. Mindenképp érdemes elgondolkodni azon, ami most éppen körülöttünk történik.
