— A középiskola befejezése után mint élelmiszeripari technikus nem éreztem azt, hogy a szakma minden fortélyát ismerem, ezért szakkönyveket vásároltam, és tapasztalt személyek véleményét kértem ki, hogy bővíthessem a tudásomat a témában. Elvégeztem egy képzést, és alkoholos italokat előállító technológus lettem. Ekkor egy egészséges elégedettséget éreztem, hiszen elmondhattam magamról, hogy egy olyan dologhoz értek, amely szerintem nagyon is hasznos. Biztos vagyok benne, hogy ezt a tudást a gyakorlatban tovább fogom bővíteni.

* A képesítés megszerzése előtt vagy után jelentkezett a Szent Miklós Pálinka Lovagrendhez? 

— A tagságot ki kell érdemelni. Ehhez az az első lépés, hogy versenyeztetjük a pálinkáinkat, és eredményeket érünk el velük. Bizonyítani kell, hogy a jelölt el tud készíteni egy jó gyümölcspálinkát. A hozzáértők tudják, hogy a főzésnek tudománya van, és nem csupán abból áll, hogy beledobáljuk a termést a hordóba, és azon nyomban kifőzzük. A cefrézéstől kezdve az egész folyamatot ismerni kell, illetve tudni, hogy pontosan milyen gyümölcsöt használtunk fel. A jó pálinka lényege, hogy olyan gyümölcsből készüljön, amelyet mi magunk is megennénk. Ez nem titok, hanem egy szabály, melyet be kell tartani. Vegyünk egy aktuális terményt, az almát. Az almapárlat cefréjéhez nem árt megmosni a termést, hiszen a jelenlegi időből fakadóan lehet sáros vagy homokos, egyszóval piszkos. Lehet, hogy a fermentáció alkalmával a homok nem fog belekerülni a pálinkába, viszont az ízén érződni fog. 

* Számos elismerésben részesült, mely a falat is aranyba borítja, így nem kétség, hogy ezeket a szabályokat ön is betartja.

— Igen, ez így van, és mivel bérfőzéssel is foglalkozom, a kuncsaftjaimnak is igyekszem átadni ezeket a hasznos tudnivalókat. Úgy gondolom, elfogadják a tanácsaimat. Ez természetesen egy nagyon hosszadalmas folyamat volt. Amikor még édesanyám foglalkozott bérfőzéssel, akkor láttam, hogy lapáttal szedték a fa alól a szilvát, az almát, a meggyet, és dobálták bele a vashordóba, melytől aztán egy különösen rossz ízt, színt és szagot kapott. Nem is kell mondanom, hogy nem akkor váltam a pálinka szerelmesévé. Óriási a különbség egy vashordós és egy olyan gyümölcsnek a párlata között, amelynek sem a szára, sem a levele, sem a magja nincs benne a cefréjében. Ugyanúgy egy körténél is el kell végezni a mosás szakaszát, a birsalmánál pedig fontos felvágni a gyümölcsöt, és eltávolítani a romlandó közepét. 

* Pálinkalovagrendi tagként milyen feladatokat kap?

— Különféle rendezvények alkalmával bíraként döntjük el, hogy kiknek ítélhetjük oda a legjobb italnak járó díjat. Nagyon élvezetesek ezek az események, mivel megoszthatjuk egymással, hogy kinek miért tetszik egy bizonyos pálinka. Nagyon izgalmas megvitatni azokat az egyéni jegyeket, amelyek egy párlatot különlegessé tehetnek. 

* Melyik volt önnek a legkedvesebb győzelem?

— 2014-ben Čačakon neveztem be egy versenyre a szilvapálinkámat, melyről úgy gondoltam, hogy igazán jól sikerült, annak ellenére, hogy a szilva nem tartozik a kedvenceim közé (mint például a meggy és a cseresznye). Végül elnyertem a Szerbia legjobb szilvapálinkájának járó elismerést. Talán ez a díj áll a legközelebb a szívemhez.