home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Fehér Isten
Brasnyó Zoltán
2014.07.02.
LXIX. évf. 27. szám
Fehér Isten

Erről a filmről talán nem is volnaérdemes a sajátérzelmeimtől fűtve beszélni. Azért sem, mert a képek túlságosan felkavartak, megbotránkoztattakés elszomorítottak, ezért túlontúl szubjektív leszek. Persze a kívánt hatás bizonyára ez volt, és ilyen tekintetben emelem kalapom MundruczóKornél előtt, mert ezt maradéktalanul elérte.

Volt egy szép napom. Sétáltam a napfényben, vásárolgattam, nézelődtem, fagyiztam. Aztán beültem a moziba, és megnéztem a Fehér Istent. Komoran, szótlanul és lesújtva jöttem ki. Igyekeztem félretenni a nálam ilyenkor szokásos elemezgetést, értékelést, „gondolatricsajt” és párhuzamvonogatást. A filózgatást elnyomtam magamban, a hangulatom azonban maradt a béka feneke alatt.

Aztán másnap egy kollégám megkérdezte, hogyan tetszett a Fehér Isten. Annyit tudtam kinyögni, szinte reflexből, hogy szörnyű. Ezért pedig nem a rendező a felelős, aki amellett, hogy csapatával iszonyatosan kemény munkát végezhetett a film elkészítésével, megnyerte az Un Certain Regard kategória fődíját is a cannes-i filmfesztiválon. Ez egyébként a filmes seregszemle második legnevesebb szekciója. Le a kalappal, természetesen határtalan az örömünk nekünk, magyaroknak, hogy sikerült egy világszínvonalú filmmel bizonyítanunk kreativitásunkat. Olyannal, amelyet a szakma csúcsa is elismer. 

Nehéz volt embernek lenni a film közben. Nehéz volt átverekedni magam a megrázó képsorokon, a kutyakínzáson, a kutyaviadalokon, a nyüszítésen, a fájdalmon és a céltalan gonoszkodáson. Holokausztfilmnek indult: a kóbor kutyákat összeírják, főhősünk, Hagen, a keverék eb pedig egyelőre nincs semmilyen listán. Nem is lesz, mert imádott gazdija, egy kislány nem képes őt elrejteni gondterhelt, az életben csalódott édesapja elől, aki kidobja az autóból. Menjen világgá, otthon nincs helye! Hagen pedig átéli a budapesti utcák iszonytató kegyetlenségét. A helyszínnek nincs jelentősége, a történet a világ bármely nagyvárosának akármelyik mocskos utcasarkán is játszódhatna. Azért annak egy kicsit örülhetünk, hogy nem Kínában szövik a történet fonalát, mivel akkor a kutyaevést is „hozzácsaphatták” volna a már így is fájdalmas képsorokhoz. Hál’ istennek itt nincs ilyesmi. Van viszont kínzás, kutyaviadal, gonosz hajléktalan, lelketlen sintérek és török maffiózó. A film felénél ébredtem rá, hogy a főszereplő kislányt kivéve mindenki megátalkodott állatkínzó, velejéig romlott, önző és megkeseredett. A reménysugár a történet végére csillan fel, amikor már késő: a film, amely a kirekesztésről, a túlélésről szól, amelyben a faji-vallási megkülönböztetéssel vont párhuzamról csak erősen általánosítva nyilatkozhatunk a későbbiekben, hitchcocki fordulatot vesz — thrillerből lassacskán horrorfilmmé változik. Hagen ugyanis száznál is több kóbor kutyát gyűjt maga mögé egy sintértelepről, és szisztematikusan, brutális módon végezve rosszakaróival rohan végzete felé. A Fehér Isten pedig nem más, mint mi, emberek, illetve a történetben elsősorban Lili (Psotta Zsófia), az egyetlen lény Hagen életében, aki törődött vele. Vajon képes lesz-e a kislány az ölebből vérebbé változott kutyáját megnyugtatni, és visszaváltoztatni őt emberszerető, barátságos pajtássá?

Mundruczó filmjének végén persze ez is kiderül, ahogyan hirtelen mi is magunkba nézünk egy kissé, és a moziból hazatérve azonnal magunkhoz szorítjuk majd kedvencünket. Higgyék el, ez a film minden érző nézőnél ilyen hatást kelt majd. Zsótér Sándor, Horváth Lili, Ascher Károly remekül átélik és alakítják az embertelen emberek szerepét. A filmben rengeteg négylábú statiszta megfordul, melyeket szakavatott kutyakiképzők és szakértők idomítottak, irányítottak. Remek munkát végeztek, néha azonban mégis illúzióromboló volt, amikor a tömeges kutyajeleneteknél néhány eb inkább a varjakat, a galambokat és úgy általában az eget figyelte a főszereplő helyett.

Mundruczó Kornél filmjével saját bevallása szerint a szélesebb közönséget célozta meg, mégsem merném megkockáztatni, hogy az alkotást úgy általánosságban ajánljam valamely széplelkű és érzékeny ismerősömnek. A profizmus, amellyel ezt a történetet vászonra vitték, tagadhatatlan, és a film valóban megérdemli a figyelmet, az odafigyelést, a díjat. Arra azonban készüljünk fel, hogy egy kicsit megsemmisülünk, és újra felvillan majd bennünk a könyörtelen igazság: az ember a legvadabb állat mind közül.              

 

 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..