Noha a múlt esztendőhöz viszonyítva lényegesen kevesebb gyermek volt jelen, a több mint két évtizedes hertelendyfalvi farsangi hagyomány továbbra sem szakadt meg. Elmondhattuk újfent: február volt, és ujjongtunk...
Az eseménynek, melynek rendezői pálcáját a tegnap még szinte hátulgombolós vojlovitzi gyerkőcök vették kézbe, immáron vendégrészvevői is voltak: a torontálvásárhelyi magyar tannyelvű hatodikosok tízfős osztályközössége. Folytatták a barátkozást, melynek csírája alig néhány hónappal ezelőtt szökkent szárba egy közös budapesti utazás alkalmával. Ország és világ előtt fennen hirdetve azt is, hogy a jószomszédi kapcsolatok ápolásának valóban nincs alternatívája.
A február deréki találkozást a debellácsi gyerekek — Karolina, Sándor, Árpád, Edvin, Márta, Barbara, Anikó, Ramóna, Teodóra és Eleonóra — biológiatanára kezdeményezte, ötletének megvalósításához pedig a reábízott gyermekek szülei nyújtottak támogatást. A vendégek animálását a hertelendyfalvi tizenéves házigazdák — Auróra, Karolina, Teodóra, Emília, Tijana, Márina, Dani, Iván és Dávid — vállalták. Persze, gondosan ügyelve a helybéliek igényeire is: a negyven-egynéhány jelmezzel, illetve anélkül érkező helyi anyanyelvápoló óvodásra, kis- és nagyiskolásra. Az álarcos/jelmezes mulatság (meg)szervezése és megvalósítása körüli akadályok elhárításában a Tamási Áron Székely—Magyar Művelődési Egyesület rangidős aktivistái, valamint a hertelendyfalvi református egyházközség segítették a gyerkőcöket. Az árusítóhelyen közszemlére tett, majd áruba bocsátott kézimunkák elkészítésében a falubeli óvodások is segítettek. Mint megtudtuk, az ebből befolyt pénzösszegből a gyermëkëcskék a tervezett tavaszi vendégszerepléseiket kívánják segíteni.
