Az elmúlt napokban nyílvánosságra került a magyar felvételi vizsgázásért, diákjainkért, jogainkért, közösségünkért és a jövőnkért folytatott bírósági eljárásunk első fokú itélete. Döbbenetes. Egy hónapja nem találok szavakat rá. Egy hónapja nem találtak indoklást rá. Kíváncsian várjuk az írásbeli magyarázatot: vajon miért nem kell egy felsőoktatási intézménynek tiszteletben tartania a törvényt, vajon miért van annak „igaza”, aki a múltat idézvén, a semmibe veszi alanyi jogainkat, miért kérdőjeleződik meg tartományunk hatásköre, vajon miért nem került kihallgatásra az általunk beidézett tanú, miért nincsen semmilyen indoklás (sem szóban, sem írásban) több mint egy hónapja. Sok a miért és a megválaszolatlan kérdés. Pontosan ebből kifolyólag döntött úgy a Vajdasági Magyar Diákszövetség elnöksége, hogy az ítéletről addig nem tájékoztatjuk a nyílvánosságot, amíg ezekre a kérdésekre nem ad választ a tisztelt bíróság, amíg ezekre a kérdésekre mi sem tudunk semmit mondani. Meggyőződésem, hogy az általam bevezetett hírzárlat volt a lehető legfelelősségteljesebb döntés. Nem szenzáció hajhászok szeretnénk lenni, hanem érdemben, a tényekről tájékoztatni a nyílvánosságot. Nem valakik ellen szeretnénk felhasználni a döbbenetes hírt (ahogyan tették azt az elmúlt napokban többen is), hanem valakikért akarunk tenni. Diákjainkért, jogainkért, jövőnkért.

Az ügynek nincsen vége, hiszen létezik másodfokú eljárás. Bízom a szerbiai igazságügyben, hiszem azt, hogy az igazság győzedelmeskedni fog. Ha kell, végig járunk minden lépcsőfokot, minden követ megmozgatunk. De erről és a további tervekről érdemben kizárólag az írásbeli indoklást követően nyilatkozunk. Az indoklás részleteiről is ekkor sajtótájékoztató formájában fogjuk tájékoztatni a nyílvánosságot.

Köszönöm minden partnernek, aki segített, mellénk állt és támogatott, hiszen ez egy közös ügy, mindannyiunk ügye. Köszönöm azt is, hogy az elmúlt hetekben partnereink, támogatóink megerősítették, hogy továbbra is mellettünk állnak. Mindenki tudja kikről van szó, kik segítenek bennünket, melyik intézmények támogatnak az első pillanattól kezdve: azok a tisztségviselők és szervezetek, akik a peres eljárásunk kapcsán a legélesebb támadásokban részesülnek a nyílvánosság előtt. A legerélyesebben felszólítom a támadókat és az ügyünket sárdobálásra használókat, akik messzemenően nincsenek pozícióban, hogy ha nem tudnak és nem hajlandóak segíteni nekünk, akkor legalább hallgassanak. Összefogásra van szükség, nem széthúzásra, főleg ebben a történetben, ahol diákjaink jövője a tét. Ne használják fel küzdelmünket politikai pontszerzésre és partnereink ócsárlására. Ezért dolgoz(z)unk, ezért harcol(j)unk? Tessék elgondolkodni. Aki most csak támadni tud, árulást követ el. Elárulja saját közösségét, nem csak a magyar diákokat és egyetemistákat. Azokat a fiatalokat, akik a saját egyetemükkel állnak harcban (látván a dékánok tapsviharos reakcióját), kockára téve így jövüjőket a jövőjükért!

Sóti Attila, a VaMaDiSz elnöke s.k.

Újvidék, 2017. május 19.