A XIII. Palicsi Magyar Sokadalom kétnapos rendezvénye szombaton kezdődött, vasárnap pedig már egészen más körülmények között folytatódott, mint ahogyan azt a szervezők eredetileg elképzelték. A nagy vihar miatt a tóparti sétány és a szabadtéri helyszínek helyett fedett térbe kellett vonulni, a programokat a Vigadó nagyteraszán tartották meg. A helyszínváltás azonban inkább csak bizonyította azt, amiről az egész Sokadalom szólt: egy közösség akkor is működik, amikor alkalmazkodni kell.

A rendezvény a Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület egyik legfontosabb évadzáró ünnepe. A vasárnapi műsorban a legkisebbektől a tapasztaltabb fiatalokig több korosztály bemutatkozott, a házigazdák mellett pedig vendégcsoportok is érkeztek Topolyáról, Hajdújárásról és Deszkről. Brezovszki Roland, az egyesület egyik vezetője és az esemény szervezője szerint a Sokadalom lényege éppen az, hogy a népművészet ne múzeumi tárgyként, hanem élő, újra és újra megélt közös nyelvként legyen jelen a gyerekek és a fiatalok életében.

Mint fogalmazott, a népművészet minden ága, az előadó-művészeti, a tárgyalkotó és a szellemi értékek együttese az egyik legfontosabb örökségünk. Ezt évről évre meg kell újítani, minden nemzedéknek saját élményként kell megélnie. A pedagógus, a csoportvezető, a zenész és a szervező ebben a folyamatban kapocs: hidat alkot, hogy a hagyományok szeretete átörökítődjön egyik nemzedékről a másikra. Ha ez jól sikerül, akkor a fiatalok már nemcsak megtanulják, hanem tovább is adják mindazt, amit kaptak.

Ez a gondolat a vasárnapi ünnepség egész hangulatát meghatározta. A műsort a Talentum egyesület Pöttömkék csoportja nyitotta meg. A négy és hét év közötti gyerekek mondókák, énekes játékok és az első tánclépések által ismerkednek a magyar néphagyománnyal, Palicson pedig csallóközi polgári táncokkal álltak közönség elé. A legkisebbek szereplése szemléletes volt, hiszen pontosan azt mutatta meg, hogy a hagyomány átadása nem nagy szavakkal, hanem közös mozdulatokkal, figyelemmel és sok türelemmel kezdődik.

Brezovszki Tamara, a XIII. Palicsi Magyar Sokadalom egyik fő szervezője köszöntőjében arra emlékeztetett, hogy a rendezvény a Talentum számára nem egyszerű program, hanem ünnep. Olyan alkalom, amely kiemeli a résztvevőket a hétköznapokból, és amelyben egyszerre van jelen a hála, a munka és az összetartozás. Szavai szerint az elmúlt évben bőven voltak sikerek, versenyek, fesztiválok, minősítések és díjak, ám egy közösséget végső soron nem ezek tartanak meg, hanem az emberség, a szeretet, a tisztesség és az egymás iránti felelősség.

A fő szervező szerint közösséget építeni nem mindig látványos feladat. Sokszor nem a színpadon történik a legfontosabb munka, hanem a próbateremben, a tanteremben, a családi háttérben vagy csak egyszerűen abban a pillanatban, amikor valaki odaáll a másik mellé. A vihar miatt áthelyezett program ebben az értelemben szinte jelképpé vált: a Sokadalom nem azért maradt meg, mert ideálisak voltak a körülmények, hanem azért, mert volt mögötte szervezettség, bizalom és közös akarat.

Góli Csilla, Szabadka város alpolgármestere ezúttal nem pusztán városi tisztségviselőként, hanem szülőként is szólt a jelenlévőkhöz, hiszen három lánya is fellépett. Beszédében kiemelte, hogy a Talentum körül kialakult közösség nem ér véget a próbák és a fellépések világánál. A szülők, nagyszülők, oktatók és gyerekek hálózata a mindennapokban is működik, jól példázza ezt, hogy segítik egymást az utazásban, a szervezésben, a váratlan helyzetekben, de sokszor még a magánéletben is számíthatnak egymásra.

Az alpolgármester szerint a Talentum munkájának eredménye az idő múlásával válik igazán láthatóvá. Azokból a gyerekekből, akik néhány éve még kezdőként álltak be a csoportba, ma már határozott, színpadképes, fiatal táncosok lettek. A közönség ezt a folyamatot nem statisztikákból érti meg, hanem abból, amikor látja a ruhazsákokkal érkező gyerekeket, az évről évre megújuló népviseleteket, a fegyelmezett készülődést és a színpadon megjelenő közös munkát. Mint mondta, a város azért is támogatja a Sokadalmat, mert az egyszerre kulturális és turisztikai érték Palics számára.

Vicsek Annamária európai parlamenti képviselő, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke a tehetség jelentőségéről beszélt. A talentumot drágakőhöz hasonlította: önmagában is értékes, de akkor mutatja meg igazán a szépségét, ha hozzáértő kezek finoman megcsiszolják, majd megfelelő foglalatba helyezik. Ezzel a képpel a tehetséggondozás lényegét ragadta meg, és mint mondta, a gyerekekben meglévő adottságot nem erőszakkal kell alakítani, hanem türelemmel, szakértelemmel és bizalommal kell kibontani és formálni.

A vasárnapi programon felléptek a hajdújárási Rózsa Sándor Civil Szervezet Bodzavirág tánccsoportjának tagjai is, akik rábaközi táncokat mutattak be. A Sokadalom egyik fontos célja éppen az, hogy azok a csoportok, amelyek év közben is kapcsolatban vannak egymással, közös ünnepen találkozzanak. A palicsi közönség így nem különálló produkciókat látott egymás után, hanem egy tágabb vajdasági és Kárpát-medencei néptáncoshálózat működésébe kapott bepillantást.

A kétnapos rendezvényen több mint négyszáz fellépő lépett színpadra Vajdaságból és a Kárpát-medence több pontjáról. A szombati programot a Békéscsabai Bartók Béla Művészeti Szakgimnázium tanulóinak előadása nyitotta meg, az est folyamán pedig a vajdasági Duhaj Zenekar is bemutatta MOZAIK című albumát. Vasárnap a rossz idő ellenére folytatódott a műsor, a nap végén pedig a Garagulya Gólyalábas Komédiás Kompánia előadása és közös táncház is várta az érdeklődőket.

A XIII. Palicsi Magyar Sokadalom végül nem a vihar miatt lett emlékezetes, hanem azért, ahogyan a résztvevők reagáltak rá. Nem maradt el az ünnep, csak fedél alá került. A táncosok ugyanúgy felléptek, a szülők ugyanúgy ott álltak mögöttük, a közönség pedig ugyanazt láthatta, amiért a Sokadalmat évről évre megszervezik: egy közösséget, melyben a néptánc és a népzene nem díszlet, hanem mindennapi kötőanyag. Palicson vasárnap ez a kötőanyag bizonyult erősebbnek az időjárásnál.