Érvek a szabadság mellett

Érvek a szabadság mellett

Az évnek megvan a maga dinamikája, ennek folyamán a lelkünkben és a zsigereinkben is felhalmozódik a felelősségünk, határidőink, túlvállalásaink súlya. A nyár alkalom új élmények szerzésére és az említett fáradalmak kipihenésére is. Főleg, hogy ez a fáradtság sokszor oly mértékű, hogy nem tud elmúlni egy (hosszú) hétvége alatt. Ezért is fontos megteremteni a munka nélküli időt. Hofi szavaival élve: „Lazítani, próbálj meg lazítani...”

A pihenésre persze nem csak a nyár alkalmas. Sokan negyedévente beiktatnak négy-öt olyan napot, amikor az otthonuktól távol vannak — ezzel a magunk és mások gondjaitól is el tudunk távolodni, más meglátásunk lehet velük kapcsolatban. De van olyan is, aki otthon, a négy fal között ugyanúgy ki tudja pihenni magát: könyvet olvas, zenét hallgat, filmet néz, kertészkedik stb. Egyszóval: töltekezik.

Meglepő módon a pihenést leginkább nem az egzisztenciális helyzetünk gátolja, sokkal inkább a szabadságolás elutasítása. Ennek oka lehet egy teljesítménycentrikus, akár kényszeres tanult viselkedésmód, az, hogy azon szorongunk, túlságosan felhalmozódik a munka, amíg mi szabadságon vagyunk, esetleg félelem attól, hogy a szabadság alatt kimaradunk valamiből (új projektumok, döntéshozatal stb.), vagy az attól való szorongás, hogy nélkülözhető a munkánk. El kell engednünk korunk egyik mételyét, a menedzserbetegséget, mely főleg arról szól, hogy mindig van valami, amit még meg kell tennünk minél kevesebb idő alatt, minél kevesebb emberrel, minél nagyobb teljesítmény felmutatásával. Nagyon erős szervezetünk van, sok mindent el lehet vele végeztetni, de ez hosszú távon mindig megbosszulja magát.

A munkánkban látnunk kell a sikereinket és azt is, ha elmaradnak, annak mi az oka. Talán éppen a fáradtság? Már nincs erőforrásunk, melyet kiaknázhatnánk, hogy megküzdjünk a stresszel vagy egy újabb gonddal? Hogy félreértés ne essék, a siker jutalma sem lehet mindig a még több, még nagyobb felelősséggel járó munka. Nem az önmegvalósítás szándéka ellen beszélek most, sokkal inkább arról, hogy meg kell tanulnunk eldönteni, mire mondunk igent, és mire nemet, hiszen minden biztosan nem fér bele.

A pihenésnek szintén van egy családi mintája, mondhatjuk azt is, hogy kultúrája. Vannak azok a szülők, akik éjt nappallá téve dolgoznak, s a felnövekvő gyermekben nehezen születik meg az elhatározás arra, hogy megengedjen magának olyan dolgokat, amelyeket a szülei sem tettek meg. Természetesen felnőttkorunkban, folyamatosan fejlődő személyiségünkben magunknak tartozunk felelősséggel azért, hogy megteremtsük azt az időt, amikor töltekezünk az elkövetkező periódusra. Ehhez tisztában kell lennünk azzal, mi nyújt számunkra igazi feltöltődést, és vajon megadjuk-e magunknak a lehetőséget a megfelelő mennyiségű pihenésre. Tudnunk kell még, hogy mire vágyakozik a testünk/lelkünk, s eszerint kell a pihenés milyenségét is megválasztani.

Korábban már szó esett arról, hogy időt kell szakítanunk a családdal való kikapcsolódásra, és jó, ha a gyerekek nélküli lazítás is fókuszba kerül — egyébként elbúcsúzhatunk az építő párkapcsolattól.

A pihenésre már napi rendszerességgel érdemes figyelmet fordítani — iktassunk be kis szüneteket felfrissülés céljából. Ezek a koncentrációt, a produktivitást és általában a jól működést segítik elő. Ehhez esténként még társulhat egy kis énidő is, amikor csend van, olvashatunk, elmélkedhetünk magunkban, sportolhatunk, vagy éppen társaloghatunk azokkal, akikkel csak ritkán tudunk, de ránk kellemesen hat. Mindezt úgy, hogy jusson elegendő idő az alvásra is, mert azt semmi sem pótolhatja.

A heti pihenő során előnyös, ha kivonjuk magunkat a modern technikai eszközök világából. Ne nézegessük a kütyüket ötpercenként, és ne e-maileket olvasgassunk. Fókuszáljunk azokra, akik fontosak, akikkel együtt pihenünk, éljünk a mindfulness (tudatos jelenlét) erejével: legyünk ott és akkor, ahol és amikor vagyunk teljes szívünkkel, lelkünkkel.

A pihenés lehet aktív is: sport, túra, kirándulás, séta — a lényeg, hogy érezzük jól magunkat úgy, hogy közben minden határolódjon el a napi tevékenységeinktől, csináljunk valami teljesen mást, spontánt, vagy amiben nincs rutinunk.

Sajnos a nyaralás sem mindig pihentető, vagyis nyaralni is tudni kell. Fárasztó lehet például, ha túl sokat tervezünk be egy rövid időintervallumba. Sokszor azzal is áltatjuk magunkat, hogy a vakáció alatt valami új kezdődik el, valami majd megoldódik. Ne feledjük, attól nem oldódnak meg gondjaink, hogy kipihenjük magunkat, de másképpen, több erővel oldhatjuk meg őket, úgy, ahogyan arra korábban nem voltunk képesek. Nehézkessé válhat a pihenés abban az esetben is, ha nem a megfelelő társasággal töltjük, hiszen nem mindig vagyunk képesek mások igényeihez alkalmazkodni, vagy éppen kompromisszumokat kötni. Azzal is elszúrhatjuk a pihenésünket, ha nem a nekünk való program mellett döntünk — ilyenkor bizony érdemes az őszinte önismeretre hagyatkozni.

A szabadság elmaradásának legfőbb következményei a különböző szív- és keringési panaszok — ez különösen a férfiak esetében lehet káros. Ha mégis a szabadságolás mellett döntünk, úgy sokkal jobb reakcióidőre számíthatunk majd a munkán vagy dolgunk végzése során, mert korábban a túl nagy stressz a figyelmünket kezdhette ki. Sőt, egyes kutatások azt is megállapították, hogy ha az alkalmazottak rendszeresen vesznek ki szabadnapokat, sokkal lojálisabbak lesznek a céghez, és csak ritkábban keresnek másutt állást.

Ha a testi-lelki feltöltődésünk által nyugalmat találunk, energiával tölt fel bennünket, és kiegyensúlyozottabbak leszünk, akkor biztosan jó úton járunk, s általa jobban bírjuk majd a gyűrődést, türelmesebbé válunk, jobban, mélyebben tudunk a másikra és önmagunkra is figyelni. Ez a minőségi pihenés!


Fotó: Pixabay.com

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Lélekbúvár rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Érvek a szabadság mellett
Lélekbúvár
  • Pap Ágota pszichológus
  • 2019.11.24.
  • LXXIV. évfolyam 47. szám
Érvek a szabadság mellett
Lélekbúvár
  • Pap Ágota pszichológus
  • 2019.11.10.
  • LXXIV. évfolyam 45. szám
Facebook

Támogatóink