Érték, amely kölcsönösen nemesít

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Érték, amely kölcsönösen nemesít

- Szabó Attila fotójaA multikulturalizmus és a tolerancia fejlesztése a Vajdaságban elnevezésű programot 2005 februárjában fogadta el a tartományi kormány, a megvalósítása pedig ugyanezen év októberében kezdődött a Tolerancia Kupával. Újvidéken megnyílt a magyar-szerb történelmi kapcsolatok...

- Szabó Attila fotója

A multikulturalizmus és a tolerancia fejlesztése a Vajdaságban elnevezésű programot 2005 februárjában fogadta el a tartományi kormány, a megvalósítása pedig ugyanezen év októberében kezdődött a Tolerancia Kupával. Újvidéken megnyílt a magyar-szerb történelmi kapcsolatokat feldolgozó Együtt élni című kiállítás, majd lezajlott a Mennyire ismerjük egymást? toleranciakvíz is, amely a vajdasági népek történelméből kialakított ismeretanyagon alapult. Akik részt vettek a felkészülésben, azok olyan tudáshoz jutottak, amelyre nem volt lehetőségük a tananyagon belül. Jelentős az a kezdeményezés is, amely a kereskedelemben próbálja népszerűsíteni a többnyelvűséget, valamint annak a CD-nek az elkészítése és terjesztése, amely a vajdasági multikulturalizmust kívánja elfogadtatni az iskolákban. A toleranciaprogramot a szorgalmazói hosszú távúnak szánták, amely jövőre is folytatódik. A tartományi kormány a költségeknek mintegy a felét saját eszközökből állja, a másik fele viszont nagyon különböző adományozóktól érkezik, közülük a legnagyobb eddig a magyar kormány. Dr. Korhecz Tamás, a TVT alelnöke, tartományi jogalkotási, közigazgatási és kisebbségügyi titkár azt mondta, a tisztségén belül folyamatosan belső kényszere van, hogy lehetetlen vállalkozásokba fogjon. A toleranciaprogramot Mission Impossible-nek nevezte, hiszen ilyen ambiciózus, szerteágazó és összetett kormányprogram, amely a tolerancia és a multikulturalizmus erősítését, fejlesztését szolgálta volna, nem volt még sem a Vajdaságban, sem a szélesebb térségben.
- Volt egy késztetés, ami abból állt, hogy a 2004. év folyamán elszaporodtak a nemzetiségi jellegű támadások, kezdett a Vajdaságban visszaköszönni a 90-es éveknek a gondolkodása, értékrendszere, ami a kulturális, nyelvi, etnikai másságot mint akadályt, szépséghibát szemléli. Amikor elemeztük ezeket az incidenseket, akkor azonkívül, hogy rátapintottunk a bűnüldöző szerveknek a mulasztásaira, gyengeségeire, azt is észrevettük, hogy ezeknek az áldozatai és az elkövetői legtöbbször fiatalok. Arra is felfigyeltünk, hogy az esetek mögött leginkább a tudatlanság, a másságról alkotott ismereteknek a hiánya vagy téves mivolta, előítéletek és féligazságok húzódnak meg. Ezek az emberek, akikben ég a gyűlölet és a türelmetlenség, a legtöbbször nem is ismerik a másik nép kultúráját, történelmét, nyelvét. Ez valójában nem is csoda, hiszen az állam a 90-es évek folyamán nacionalista, helyenként soviniszta politikát folytatott. Miután ezt megállapítottuk, felmerült a kérdés, hogyan lehetne ezen változtatni. Elhatároztuk, hogy a tartományi kormány hatáskörein, pénzügyi lehetőségein belül kidolgozunk egy olyan ambiciózus programot, amely különböző projektumokból, alprojektumokból áll, amelyeknek a közös nevezője az, hogy elsősorban a fiatalok között csökkentse a nemzetiségi türelmetlenség szintjét, olyan eszközökkel, amelyek a megismerést, az egymás közötti kapcsolatokat és a másságnak az elfogadását értékként közvetítik. Amiben valóban egyedülálló, az az, hogy ezekbe a programokba több tízezer fiatalt szerettünk volna közvetlenül bevonni, majdhogynem minden második iskoláskorú gyereket. Nem azokat vártuk, akik egyébként is toleránsak, akik példát mutatnak, és főleg nem az volt a célunk, hogy a kisebbségeket mozgósítsuk tömegesen, hanem az átlagot, akik között nagy százalékban akadnak olyanok, akik nem tudásból, a szülői nevelés vagy a médiák hatására nagyfokú türelmetlenséget mutatnak a másság iránt. Nem a titói testvériség-egység politikáját próbáltuk újraéleszteni, nem azt akartuk belesulykolni a fiatalokba, hogy szeressék egymást. Ezeken a rendezvényeken mi folyamatosan egy olyan kormánypolitikát, üzenetet közvetítünk, hogy a jelenlegi hatalomnak meggyőződése: a másság, a Vajdaságban fellelhető nyelvi, kulturális és történelmi sokszínűség érték, amely kölcsönösen nemesíthet bennünket.
* Miért van az, hogy a közvélemény nem igazán bízik a program eredményességében, a pozitív hatásában a mindennapi életre?
- A programnak már vannak pozitív hatásai. A résztvevők száma meghaladja a tízezret, ők már meghallották, mit üzen a kormány nekik. Százszámra vannak fiatalok, akik olyan ismeretanyaghoz jutottak, amelyről eddig fogalmuk sem volt. Ezek a rendezvények eddig teljesen incidensek nélkül zajlottak le. Ez is valahol jelzi, hogy vették az üzenetet, a bajkeverők nem jelentek meg, vagy ha voltak is, a sajátjaik megakadályozták őket. Ez azt igazolja, hogy nincs egy kialakult, mérgezett értékrend ezekben a fiatalokban. Nem az a kérdés, hogy lesz-e holnap átfirkált útjelző tábla, hanem az a fontos, hogy ha látja tíz szerb, abból nyolc elítélje. Ez nem Korhecz Tamásnak a magánjátéka, hanem a vajdasági kormányzatnak a programja, amelyet egyetlenegy mérvadó politikai erő sem támadott meg. Nem azt jelenti, hogy például a radikálisok azonosulnak vele, de érzik, hogy ezeket az üzeneteket nehéz kikezdeni. Koštunica kormánya nem adott rá pénzt, de több minisztere is kinyilvánította, hogy ez a járható út.
* A közelmúltban többször találkozott és megbeszéléseket folytatott a köztársasági igazságügyi, oktatási és belügyminiszterrel. Ezeknek a tárgyalásoknak az alapja a kisebbségi jogoknak a következetes érvényesítése volt azokon a területeken, amelyek a kormány hatáskörébe tartoznak.
- Jó néhány dologban sikerült áttörést elérni, másokban az áttörést előkészíteni. Stojkoviæ miniszter úrral megállapodtunk, hogy az igazságügyben növelni kell a nemzeti kisebbségek képviseletét. Nincs mindenhol aránytalanság, Kanizsa, Ada, Zenta rendben van, de Szabadka és Topolya fájó pont, az utóbbiaknál viszont már konkrét intézkedéseket is tettünk. A másik kérdés az volt, hogyan lehetne hosszabb távon a kisebbségi hivatalos nyelveket újra meghonosítani az igazságügyben, mert jelenleg a törvényeket csak szőrmentén érvényesítik a bíróságok munkájában. Ez összefügg azokkal a humánpolitikai és káderkérdésekkel, amelyekről szintén beszéltünk, hiszen amennyiben nincsenek többnyelvű bírók, hivatalnokok, gépírónők, akkor a jogokat nem lehet megvalósítani. Ennek érdekében elkezdtük az úgynevezett munkahelyi szabályzatok revízióját, például fordítói munkahelyeket nyitunk ezeken a bíróságokon, előírjuk a magyar, illetve a hivatalos kisebbségi nyelv ismeretének a feltételét. Abban is megállapodtunk, hogy ahol szükség van rá, ott gyakornoki munkahelyeket létesítünk annak érdekében, hogy a frissen végzett kisebbségi jogászokat alkalmazzuk. Vuksanoviæ oktatásügyi miniszter ígéretet tett arra, hogy az új szabályzat értelmében a felsőoktatás területén külön támogatásban részesül a kisebbségi nyelvű oktatás. A másik a magyar mint környezetnyelv oktatásának a kérdése. Itt arra a megoldásra jutottunk, hogy felajánlják, a második, de kötelező idegen nyelv keretében jelenjen meg az adott kisebbség nyelve is. Az új rendszerben a szerb nyelven tanuló diákok választhatnak majd, hogy oroszt, olaszt vagy magyart akarnak tanulni. Ennek őszig meg kell teremteni a feltételét. Azt gondolom, tömegesen jelentkeznek majd a diákok, különösen akkor, ha az iskolák meg is szervezik. Nagyon sok kanizsai, adai, zentai polgár panaszkodott arra, hogy azokban az esetekben is, amelyekben szabályosan magyarul vannak anyakönyvezve, a rendőrség ezt nem hajlandó az útlevélbe, személyazonossági igazolványba beírni, különböző okokra hivatkozva. Joèiæ miniszter úr és a belügyminisztérium most utasítást adott arra, hogy ha az anyakönyvben van magyar változat, kötelesek azt bejegyezni. A másik a kétnyelvű személyi igazolványok kérdése. Ezt sokszor felvetettem, mindig az volt a válasz, hogy készül a világ legmodernebb okmánycsaládja, várjuk meg. Most azt mondtam, nem akarok tovább várni, kezdjék el újra nyomtatni a kétnyelvű igazolványokat. Azt hallottam, a nyomdai előkészítés megtörtént, a belügyi titkárságok eljuttatták az igényeiket. Talán még márciusban kiadják, mindenesetre én az elsők között leszek, aki becseréli a jelenlegi személyazonossági igazolványát. Arról is beszéltünk, hogyan lehet nagyobb létszámban bekapcsolni a kisebbségi polgárokat a rendőrség vezetésébe és állományába. Tovább kell dolgozni azon, hogy a bizalom erősödjön a magyarság és a rendőrség között. Akik magyarul érettségiztek, azok a rendőrakadémiára, illetve a középiskolát felváltó kiképzési kurzusokra a jövőben magyarul tudnak felvételizni, magyar nyelvűek lesznek a tesztek. Nagyon fontos terjeszteni, hogy a rendőrség nyitott a magyarok előtt, nem követeli meg, hogy valaki válasszon aközött, hogy rendőr lesz vagy magyar marad.
* Az elhangzottak mellett az Ön titkársága más módon is tud segíteni a kisebbségeknek.
- Pályázatok útján, általában kettő jelenik meg évente, folyamatosan pénzeljük a nemzetiségi szervezetek munkáját. Ez az összeg 2001 óta jelentősen növekedett a magyar szervezetek esetében, jelenleg meghaladja az ötmillió dinárt. Művelődési, civil és egyéb magyar szervezetek jelentkezhetnek, amelyekből egyébként több mint 300 van a Vajdaságban. Sajnos, ha ez az összeg ilyen sok részre bontódik, nem igazán képes egy aktív szervezet működését biztosítani, de a más források mellett ez is fontos lehet. Mi egyébként csak bonyolítjuk a pályázatot, de az autonómia elvével összhangban a nemzeti tanácsok döntenek arról, hogy ki mennyit kapjon.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink