Érték a torzuló világban

Érték a torzuló világban

Erzsébetlakon immár nyolcadik éve találkoztak a „kulturális hídépítő” képzőművészek. A nemzetközi művésztelep munkájában tizenkét alkotó vett részt.

Illésné Major Julianna főszervező elmondása szerint ez az összejövetel értéket közvetít a mai, torz(uló) világban. A művésztelep a sokrétű Kulturális hídépítés programnak csak egy szeletkéje. A falu is felismerte a fontosságát, így az ott lakók mindent megtesznek annak érdekében, hogy jó legyen a szervezés, és fennmaradjon a folytonosság. Az alkotók három-három vásznat kaptak, azzal a megkötéssel, hogy mindenki két alkotást hagy ajándékba az erzsébetlakiaknak.

A bulgáriai Mario Berov képzőművész Er-zsébetlak egyik testvértelepüléséről érkezett, csakúgy mint Illésné Major Julianna, aki a másikról, Vonyarcvashegyről utazott Bánátba. Magyarországról jelen volt még Takács Ferdinánd, Takács Szenczi Lívia, Fricker Szemes Mária. Serdar Ünver költő és fotós Törökországból, Zerebélyi Tényi Edit Törökbecséről, Kenyeres Ivanka Kispiacról, Kovács Károly Zentáról, Németh László Kishegyesről érkezett, a környékbeliek közül pedig a nagybecskereki Janko Laco és Zoran Vajdić vett részt.

Kenyeres Ivanka nagyon örült a meghívásnak. Ő először alkotott az erzsébetlaki művésztelepen, s elmondta, hogy már sokat hallott a kis faluról, az ott élő nemzetek összhangjáról. Mint fogalmazott: „Mindenki mindenkivel nagyon kedves, mindenki jólelkű, lubickolunk a szeretetükben.” Ivanka már régóta foglalkozik festészettel, és szerinte a nők helyzete e téren sokkal bonyolultabb, hiszen a nő elsősorban anya és feleség, akinek a munkahelyén is teljesítenie kell, és csak azután tud például festeni. Olajjal, pasztellel és akrillal is alkot. A képeit általában szétosztogatja, szeret örömet szerezni másoknak.

A törökbecsei Zerebélyi Tényi Edit ugyancsak első alkalommal vett részt a művésztelep munkájában. A „kézjegyét” fel lehetett ismerni, mivel a most készült művein is helyet kaptak az origamihattyúk. Ezzel a motívummal a végtelenségig lehet játszadozni, hiszen számtalan helyzetbe, szituációba helyezhető. Editnél ötvöződnek a művészetek: a színészetről soha nem mondott le, a képzőművészet derült égből villámcsapásként jött az életébe, és mint mondta, „addig, amíg alkot, csönd van a fejében”. Egyúttal írogat is — igaz, nem sokat —, és mindaz, ami kikívánkozik belőle, a lelki világát tükrözi.

Kovács Károly, akit mindenki csak Vučkónak ismer, Zentáról jött. Mint mondta, nem tanulta a képzőművészetet, inkább a 90-es évek gazdasági helyzete vitte rá, hogy ezzel foglalkozzon. Gyerekkora óta érdekli a rajzolás, a karikatúra volt a mindene, de azzal nem tudott boldogulni, így maradt a festészet. Sok művésztelepen járt már, előfordult, hogy egy évben tizennyolc tábor munkájában is részt vett. Az évek során nagyon sok ismeretséget kötött, Erzsébetlakra is ismerősei hívták meg. Kedvenc témája a Tisza és a bánáti táj, hiszen maga is bánáti származású.

A művésztelep idején készült alkotásokból rögtönzött kiállítás nyílt a művelődési otthonban.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Érték a torzuló világban
Bánáti Újság
  • Zséli Ágnes
  • 2020.08.03.
  • LXXV. évfolyam 31. szám
Érték a torzuló világban
Bánáti Újság
  • Kónya-Kovács Otília
  • 2020.07.27.
  • LXXV. évfolyam 30. szám
Facebook

Támogatóink