* A főkonzul úr meglátása szerint mi a helyzet jelenleg a magyar tőkeberuházással a Vajdaságban?
- Tisztelettel köszöntöm a Hét Nap olvasóit. Nagy megelégedésemre szolgál, hogy gazdasági témával kapcsolatban ültem le Önnel beszélgetni, mivel ez olyan terület, amelyet különösen fontosnak tartok. A főkonzulátus életében igen nagy szerepet játszanak a gazdasági kérdések, mivel a magyar kormány kifejezett szándéka a két oroszág közötti gazdasági kapcsolatok erősítése. A tőkebefektetéssel kapcsolatos válaszom sajnos nem lehet minden téren pozitív. Függetlenül attól, hogy már 1996 körül elkezdtük az akkori privatizációs tenderekbe való bekapcsolódásunkat, a kezdeti eredmények Szerbia területén nem voltak biztatóak, s ennek tulajdonítható, hogy a magyar befektetések elsősorban Montenegró területére koncentrálódtak. Az akkori ÁPV RT nemcsak mint privatizőr szeretett volna részt venni az itteni gazdasági élet átalakításában, hanem mint a privatizációs folyamatot előkészítő cég is. Ezek a kezdeményezések jórészt fiaskóval zárultak. Több tárgyalást folytattunk a szerb ügynökségekkel - érdekeltek is voltak -, de a szerbiai privatizációs törvény akkor még nem volt átlátható. Ez visszafogta mind a magyar, mind a Magyarországon bejegyzett multinacionális vállalatok itteni térnyerését. Az a sajnálatos tény tehát, hogy amíg a környező országokba hatmilliárd dollárt meghaladó magyar tőke áramlott be, addig ebbe a régióba ennek az összegnek csupán a töredéke érkezett. Személy szerint viszont úgy látom, hogy az elmúlt időszakban jelentős érdeklődés mutatkozik a térség iránt. Ez Pásztor István tartományi miniszter úrnak is köszönhető, aki csak az elmúlt héten két alkalommal tartott előadást arról, hogy milyen lehetőségek vannak a vajdasági befektetések terén. Meggyőződésem szerint ha több információval rendelkeznénk egymásról, akkor az érdeklődés is jóval nagyobb lenne. A fal azonban előbb-utóbb át fog törni. Ezt bizonyítja az is, hogy az újvidéki mezőgazdasági vásáron több mint hatvan magyar kiállító vett részt. A szabadkai iparkamarában tett látogatásom is erről győzött meg, hiszen a térségben már több mint száz olyan cég működik, amelynek a tőkéje száz százalékban külföldi. Tehát ha a mi befektetőink azt látják, hogy más államok üzletemberei megtalálják itt a számításukat, hogy a jog- és vagyonbiztonság feltételei adottak, akkor jó okkal reménykedhetünk abban, hogy a beruházási kedv növekedni fog.
* Akarva-akaratlanul is felvetődik a kérdés: a főkonzulátus mit tud tenni annak érdekében, hogy a térséget megismerjék a magyar befektetők.
- A hagyományos konzuli tevékenység egy jól begyakorlott csapatmunka. Az állományunk több mint negyvenfős - ami nagynak számít. Kialakult egy összehangolt rendszer, aminek köszönhetően álljuk a vízumigénylések miatt megnőtt terhelést is. Ami konkrétan a gazdasági tevékenységünket illeti, elsősorban a térség személyes megismerésére koncentrálunk. Járjuk a falvakat és a városokat. Üzletember-találkozókon és lakossági fórumokon veszünk részt. Mindenkit fogadunk, aki a gazdasággal kapcsolatban érdeklődik. Érkezzék az Magyarországról vagy az Európai Unió más államából. Egy mondatba összefoglalva azt tudom mondani, hogy a mi feladunk elsősorban az informálódás, az információátadás és a gazdasági befektetések iránt érdeklődők előtti ajtónyitás.
* Megítélése szerint nincs hátrányban a magyar tőke más államokkal szemben?
- Nem fogalmaznék így. Inkább azt mondanám, hogy a magyar tőke mögött állók garanciája nem olyan erős, mint más államok esetében. Az osztrák, olasz, holland tőke ezért bátrabban jön ebbe a térségbe. Viszont ez egyben jó példa is, hiszen lánceffektust idéz elő: amikor más országok üzletemberei látják, hogy ezeknek az államoknak a gazdasági képviselői megtalálják itt a számításukat, akkor már ők is bátrabban kezdeményeznek.
* A magyar ,,multik is óvatosan tekintenek a térségre. A Molon kívül eddig csupán az OTP jelent meg ezen a piacon két kisebb bank megvásárlásával, illetve a Magyar Telecom, a montenegrói távközlési vállalat megvételével. Várható-e ezen a téren áttörés?
- Remélem, bővülni fog a kör. Az OTP eredeti terve a Vajdasági Bank megvásárlása volt, ez azonban bizonyos okokból nem sikerült neki. Most stratégiát váltott a cég, és alulról felfelé építkezve igyekszik teret hódítani magának az itteni piacon. A Mol is ehhez hasonló utat járt és jár be. A magyar multinacionális cégek esetében általában a kivárás taktikája a jellemző. Mindenki megvárja, hogy az első fecskének mi sikerül. Amikor látják, hogy érdemes befektetni, akkor vélhetőleg ezek a cégek is megjelennek. Sajnos, az elmúlt évek negatív tapasztalatai visszahúzó erővel bírnak. Bízom abban, hogy ez a folyamat is jobbra fordul. Szerbia számára nincs alternatíva: az ország előbb-utóbb az európai család része lesz, s ez egyben azt a kötelezettséget rója Szerbiára, hogy befogadja az Európában jelen levő multinacionális cégeket.
* A nemzeti vízum intézményrendszere immáron mintegy fél éve üzemel. Milyenek az eddigi tapasztalataik?
- Úgy véltük, jóval nagyobb lesz az igény iránta. Menet közben kiderült, hogy a nemzet vízum elsősorban két célcsoport számára fontos. Az egyik a középiskolások köre, illetve azon idősebb személyek - többnyire nyugdíjasok -, akiknek Magyarországon rokon kapcsolataik vannak. Ezzel a vízummal ugyanis munkát nem lehet vállalni, s a felsőfokú oktatási rendszerbe sem lehet belépni. A jelen pillanatban még nem értük el a 250-es keretet, ami elenyésző a vízumigénylések százezres tételéhez képest. Szeretném hangsúlyozni, hogy a feltételek korántsem olyan bonyolultak, amint egyes médiumokban közölték. Mindenkit bátorítanék arra, hogy érdeklődjön nálunk.