home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Énekeljünk versben!
Szerda Zsófi
2019.05.16.
LXXIV. évf. 20. szám
Énekeljünk versben!

Az Énekelt Versek Fesztiváljára (melyet az idén 24. alkalommal szerveztek meg) azért jó eljárni, mert az ember nagyon sokféle zenei stílust hallhat egy este alatt egy helyen, egy színpadról. S ebben a sokszínűségben mégis van valami, ami közös: ez pedig a vers.

A vers, mely zenei kabátot kap, s ezekben a kabátokban pompázik több órán át. Minden kabát különböző: van itt poposabb, flitteres, van egy picit folkosabb, hímzett, van földig érő, kóruszenébe öltött télikabát vagy éppen aszimmetrikus szabású, disszonáns akkordokkal teletűzdelt ballon.


A szerző felvételei

Az idén sem történt ez másképp. A tizenegy zenekar, mely a fődíjért versenyzett, a legkülönfélébb műfajokban komponált zenét választott a versek alá. Nem szívesen lettem volna a zsűri helyében, s ellentétben egyéb versenyekkel, ahol könnyedén megtippelhető, ki viszi haza a fődíjat, itt most nehéz lett volna arra fogadni, ki lesz az első három helyezett az est végén. Természetesen nekem is voltak személyes kedvenceim, több is. Nagyon tetszett Miskolci István, aki egy sajátos Cseh Tamás-os hangulatot varázsolt a színpadra looppedáljaival, szívesen hallgattam volna még sokáig. Valamint izgalmas volt a jazztémákkal játszó Petar Ivković fellépése is (jó, tudom, szeretem a latin jazz ritmusát és dallamvilágát), aki szerb anyanyelvű lévén a magyar versekre írva zenét egészen különlegesen hangsúlyozva, sajátos fűszerezéssel értelmezte és adta elő a verseket, olyan volt őt hallgatni, mintha egy már ismert előadó önálló koncertjén lettem volna. De rajtuk kívül valóban minden csapatot a kedvencek közé sorolhatnék, annyira színes volt a paletta. Minden zenekar egy külön világot varázsolt a színpadra, s beszippantotta a hallgatóságot. A Resti Kornél „Eredetimegjelöléssel ellátott” Zenekart mindig jó hallgatni. Friss hangzás és jó lendület árad belőle, a hangszerek szép párbeszédet folytatnak egymással. Pejin Lea hangja nemcsak a Zentai Magyar Kamaraszínház termét és előterét töltötte be, hanem még a Tisza-parton romantikázó párocskák fülébe is bekúszott halkan, de biztosan. Rauscher Géza sanzonos versét még a Mojo felé sétálva is dúdolgattam — slágergyanús zene slágergyanús versre —, a kolozsvári Én együttes pedig egy zenei stílusok határai közé be nem erőszakolható, izgalmas muzsikát hozott a zsűri s a közönség elé.

A szabadon választott két mű mellett az idén is volt egy kötelező vers, melyet minden együttesnek meg kellett zenésítenie. Ezúttal Celler Kis Tamás Sinkó-díjas költő És táplálni című alkotására esett a választás. Izgalmas lehet egy költőnek tizenegy különféle zenei értelmezésben viszonthallania a saját versét. Mint már említettem, nem szívesen lettem volna a zsűri helyében, hiszen nagyon nehezen tudtam volna kikiáltani a győztest, viszont a Radványi Balázs énekes-zenész, a Kaláka együttes tagja; Brenner János szerkesztő; Celler Kiss Tamás költő; Szögi Csaba író, költő; valamint Verebes Ernő zeneszerző, költő összetételű zsűri számára ez nem okozhatott gondot, mert sokan közülük nem először zsűriznek a rendezvényen. Döntésük értelmében a következő eredmények születtek: a fődíjat a zentai Cor Jesu Kamarakórus érdemelte ki, a második helyen a zentai Pejin Lea, a harmadikon pedig a kolozsvári Én együttes végzett. A kötelező vers legjobb megzenésítéséért járó díjat a kolozsvári Én együttesnek ítélték oda, a közönségdíjjal és a diákzsűri díjával a zentai Pejin Leát tüntették ki, a Kaláka együttes különdíját a budapesti Vendéghang együttes, a Misztrál zenekar különdíját a csanádapácai Járdasziget együttes, a mindhárom javasolt szöveg felvállalásáért és hiteles előadásáért járó különdíjat a veszprémi Rauscher Géza, a fesztivál felfedezettjének járó különdíjat pedig az óbecsei 7-es terem nevű együttes kapta meg.

A rendezvényt a II. Rákóczi Ferenc-emlékév, a 2019 a külhoni magyar gyerekek éve program, Bori Imre születésének 90. évfordulója, valamint Ady Endre és Csáth Géza halálának 100. évfordulója alkalmából, illetve a Cultstream — A víz új kultúrája elnevezésű IPA határon átnyúló projektum keretében szervezték meg.


Még több kép!:▼

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..