* Szent István király nemcsak a magyar nemzet történelmében, de az emberiség sorsfordító nagyjai között is méltó helyet foglal el. Mit tudhatunk első koronázott királyunkról?

— Kétségkívül Kelet-Közép-Európának egy meghatározó személyisége a magyar keresztény államalapítás véghezvivője. Címszavakban: 980 táján született Géza nagyfejedelem fiaként, 997-ben — nem kevés probléma legyűrése után — szintén nagyfejedelem lett, majd 1000—1001-től Magyarország első királya, a középkor folyamán Németországtól keletre a legszilárdabb keresztény államalakulat első államfője. Hosszas és eredményes uralkodás után, 1038-ban halt meg, tehát négy évtizedig irányította országunk életét. Felesége egy bajor hercegnő, Gizella volt, bizonyosan két fiúgyermekük született — Ottó és Imre —, ám tragikus okok miatt egyiküknek sem tudta átadni a trónt.

Fotó forrása: Dr. Thoroczkay Gábor albumából

* Melyek voltak uralkodásának eredményei Európában, illetve Magyarországon?

— Ha az európai dimenziókat nézzük, akkor a Duna és a Tisza völgyében keresztény monarchiát teremtett, erős német háttérrel — ez a mai napig befolyásolja a ma már jóval kisebb területre kiterjedő, de továbbra is önálló Magyarország sorsát. Magyar dimenziókban érdemes a szilárd, a későbbi trónviszályok során sem megingó királyi intézményt kiemelni, a 10 egyházmegyére kiterjedő szintén stabil, a pogány megmozdulások ellenére is működőképes katolikus egyházszervezet kialakítását hangsúlyozni (mely azért szűk teret engedett a bizánci kereszténységnek is). István király az akkori önálló államok minden jellemzőjét kialakította: világi és egyházi területi felosztás, pénzverés, törvényhozás, oklevéladás — az utóbbi kettő akkor a latin írásbeliség kifejezője volt —, és önálló külpolitikai lépések is nagy számban figyelhetők meg.

Sarkad (fotó: Szalai Attila)

* Az egyházszervezet kialakítása mellett melyek voltak belpolitikájának egyéb vívmányai?

— A legfontosabb az úgynevezett államszervező harcok megvívása, illetve kompromisszumok kimunkálása volt, hiszen törzsi vezetőknek (Ajtonynak, aki a Maros vidékét tartotta kézben, vagy Aba Sámuelnek, aki Északkelet-Magyarországot) a legyőzése, illetve meggyőzése kellett ahhoz, hogy István király az egész Kárpát-medence akkor lakott területein főhatalmat tudjon gyakorolni. Ez hosszadalmas és küzdelmes munka volt, csak 1030 táján zárult le.

* Beszélgetésünk elején már szó esett arról, hogy fiai korai halála miatt István király férfi utód nélkül hunyt el. Halála után ki örökölte meg a magyar trónt, s mi lett az állam sorsa?

— Igen, Ottó ismeretlen időben halt meg, Imre herceg (akit később szentté avattak) pedig egy vadászbaleset áldozata lett 1031-ben. A trónt István végül az akkor már elűzött velencei fejedelem (dózse) fiára, Orseolo Péterre hagyta, akinek az édesanyja volt a király húga. A rendkívül zaklatott 1040-es évek fényében ez nem volt a legjobb megoldás, igaz, túl sok más választási lehetősége nem volt élete végén az államalapító királynak.

Budapest (fotó: Szalai Attila)

* Szentté avatása 1083-ban történt. Hogyan alakult Magyarország védőszentjének kultusza a történelem folyamán?

— Klaniczay Gábor budapesti középkorkutató professzor világszerte elismert kutatásaiból tudjuk, hogy István király szentté avatása (kanonizációja) mintát hozott létre Európában: addig csak olyan uralkodókat avattak szentté, akik mártírhalált haltak a keresztény hitért. István új típust teremtett: az állam- és egyházszervező érdemekért kanonizált királyét. De az kétségtelen, hogy a hívő nép a középkorban a harcos Szent László királyt, aki a XI. század második felében élt, közelebb érezte magához. Mindenesetre István kultusza is élő maradt, augusztus 20-a, szentté avatásának napja nemzeti ünnep Magyarországon — azt az újabb keletű felfogást azonban, amely szerint ez Magyarország születésnapja, elvetném, hiszen a magyar államiság megteremtése bizonyos szempontból már a honfoglalás előtt megtörtént (szakrális kettős fejedelemség), István király ezt alakította át európai mintájú keresztény monarchiává. Napra pontos dátumot a források bizonytalansága miatt nem tudunk adni.

* Melyek a legismertebb, Szent Istvánhoz köthető ereklyéink, legendáink?

— István királyról három szentlegenda született, mindegyik 1080 és 1100 között. A legismertebb a Hartvik-féle, melyet egy német nevű, esetleg német származású püspök írt. Ez a munka fogalmazta meg a pápai koronaküldés történetét, melyet ma már erős kritikával szemlélünk. Mindazonáltal a Szent István-legendák fontos forrásai a király uralkodásának, azon belül is az egyházszervezés folyamatának. Forráskritikát persze ezekkel szemben is gyakorolnunk kell, kiszűrve az úgynevezett hagiografikus (szentéletrajzokra jellemző) vándormotívumokat. Leghíresebb ereklyéje pedig a Szent Jobb, István királynak még a középkorban mesterségesen tartósított jobb kézfeje, melyet a budapesti Szent István-bazilikában őriznek. Ennek hitelessége körül időről időre viták keletkeznek, de a magyar katolikus egyház nagy tiszteletben részesíti, aminek legutóbb akkor lehettünk tanúi, amikor Ferenc pápa 2023. évi, budapesti látogatásakor megcsókolta a számára átadott ereklyetartót, mely a relikviát foglalja magában.

Szeged (fotó: Szalai Attila)

* Írott források az 1116—1205 közötti magyar történelemről címen 2018-ban jelent meg nagyszabású, társszerzőkkel karöltve elkészült forráskiadványa, melyet több hasonló kötet előzött meg. Ami a forráskutatást és -elemzést illeti, mit kell tudnunk az adott korról tanúskodó dokumentumainkról?

— Itt hangsúlyoznom kell, hogy a 2018. évi kötet folytatása három korábbi, a Szegedi Tudományegyetem égisze alatt, a Szegedi Középkorász Műhely könyvkiadó civil szervezet keretében megjelent forrásgyűjteménynek. Ezek közül az első, immár harmincéves kötet a honfoglalás korának írott forrásait, a második, huszonhat éve megjelent munka éppen Szent István korának kútfőit, a két további pedig a „rövid” XI., illetve a „hosszú” XII. század forrásait adja közre magyar fordításban, modern, részletes bevezető tanulmányok és jegyzetanyag kíséretében. Ezeknek a köteteknek a jelentősége a közművelődésben és a felsőoktatásban felmérhetetlen: magyar nyelven lehet immár hozzáférni a korai magyar történet írásos forrásbázisához. Ez Kristó Gyulának és tanítványainak — köztük részben nekem — köszönhető. Óriási munka van ezekben a forráskiadványokban, és még évtizedekig használni fogják őket.

Soltvadkert (fotó: Szalai Attila)

* A magyar medievisztika kiemelkedő alakjaival dolgozott együtt, professzora pedig Kristó Gyula, a középkori magyar történelem kutatásának meghatározó alakja volt. Hogyan alakult ki az időszak iránti szeretete, miért éppen a középkor tanulmányozását választotta hivatásának? Mi a jelenlegi kutatásának a témája?

— Óriások vállain állunk — ahogy a mondás tartja. Jómagam budapesti egyetemi tanulmányok után harminc éve, 1995-ben kerültem a Szegedi Tudományegyetemre doktorandusznak, Kristó Gyula keze alá. Az immár több mint két évtizede elhunyt Kristó professzor rendkívül nagy formátumú ember és tudós volt, óriási munkabírással és szervezőképességgel, ő tette Szegedet a magyar középkorkutatás egyik fontos központjává. A középkor iránti érdeklődésem már Budapesten kialakult (ebben nagy szerepe volt a szintén nagy tekintélyű Gerics József professzornak, aki az ELTE neves történésze volt), ezért is jelentkeztem doktori hallgatónak, de elhivatottságom a szegedi évek alatt mélyült el, ott váltam valójában kutatóvá. Hogy utolsó kérdésére válaszoljak: jelenleg az esztergomi érsekség középkori történetének bizonyos aspektusait dolgozom fel, utána pedig a Magyarországon írott értekezéssel elérhető legmagasabb tudományos címet, az MTA doktora titulust szeretném elérni az Árpád- és a kora Anjou-kori társaskáptalanok történetének feldolgozásával. E munkának a kétharmadával immáron el is készültem.

Őrszállás (fotó: Szalai Attila)